Egy világbajnokság margójára

Nézzük a magyar csapat teljesítményét!
A nagy távolság, a rendkívüli költségek és a megfelelő felkészültségű versenyzők szűkös számának következtében mindössze 3 versenyzővel utaztunk Pueblába.Mindhárom versenyzőnk a világranglista első harminc helyezettje között van/volt, Gonda Ivett 7., Tóth Balázs 25. és Kotsis Edina a 27. helyen szerepelt a WTF ranglistáján.

A legelőkelőbb helyen a kanadai színekből év elején hozzánk igazolt 53 kg-os Gonda Ivett volt, akit ennek megfelelően a 4. helyen emeltek ki a sorsoláson.

Puebla, a hazai viszonyokhoz képest meglehetősen magasan 2200 m magasan fekszik. Így az időeltolódás (-7 óra) mellett, a magaslati helyszín okozta fiziológiai megpróbáltatásokra is fel kellett készüljünk. Ennek megfelelően versenyzőink magaslati edzőtáborba utaztak, az ugyancsak mexikói CAR La Lomma nevű, világszerte jól ismert és elismert edzőközpontban töltöttek több mint két hetet. Itt készültek egyébként még másik 40 ország versenyzői is, köztük a horvátok, szerbek, franciák, Puerto Rico csapata, a németek és még sokan mások.

Itt gyakorolt Tóth Balázs, aki két poszton is szerepelt a vb-n, mint keretedző, és mint -87 kg-ban induló versenyző, valamint Kotsis Edina Eb-ezüstérmesünk, aki -57 kg-ban állt küzdőtérre.
Munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott az edzőtáborba a csapattal tartani Gonda Ivett, aki Torontóban készült a nagy megmérettetésre.

Az edzőtáborból időről időre jelentkezett Tóth Balázs, és beszámolt az elvégzett munkáról, a felkészülés és az átállás alakulásáról, valamint a magaslathoz való akklimatizálódásról.
Ennek tükrében úgy tűnt, versenyzőink megfelelően felkészültek a világbajnokságra, és jó eséllyel számolhatunk sikeres szerepléssel.

Ebbe szólt bele egy kellemetlen megfázás, mely Kotsist és Tóthot egyaránt elérte már másnap, hogy a versenyzők Pueblába érkeztek. Egyébként itt csatlakozott a csapathoz Gonda Ivett is.
A sportolók minden nap pontos, előre meghatározott időpontokban gyakoroltak, ami a két betegeskedő versenyzőnél értelemszerűen visszafogottabb edzésmunkát jelentett, legalábbis az optimálishoz viszonyítva.
Ilyen előzmények után, a kéthetes edzőtáborban elvégzett munka értéke, hatékonysága, sajnos alaposan lecsökkent.

Persze nem csak ennek eredménye, hogy nem sikerült az eredeti elvárásoknak megfelelően szerepelnünk. Feltétlenül említést érdemel, hogy egy taktikailag teljesen új koncepció érvényesült a verseny során, ami jelentősen megváltoztatta az erőviszonyokat, illetve jelentősen befolyásolta az eredményeket.
Ezekhez az új feltételekhez versenyzőink nem tudtak elég gyorsan alkalmazkodni és ez látszott meg az eredményeinken is.Az új taktikai elképzelések, értelemszerűen magukkal hoztak bizonyos technikai változásokat is. A versenyzők a korábbinál sokkal többet használták az elől lévő lábukat. Mind a támadások indításánál, mind a kontrázásoknál, de még a hárításoknál is, azaz az ellenfél akcióinak visszaverésében is. A hajlékonyság, vagy szakzsargon szerint a lazaság, az ilyen jellegű küzdelmekben létfontosságú. Azok a versenyzők, akik ki tudták használni a lazaságuk adta lehetőségeket, rögtön lépéselőnybe kerültek. Persze bármilyen laza is egy versenyző, ha a technikáit, kombinációit nem tudja megfelelő gyorsasággal kivitelezni, esélytelen.

Többek között ennek az eredménye volt az a meglepő „csillaghullás”, ami az egész vb-t jellemezte. A tavalyi olimpiai bajnokok és érmesek sorra estek ki az első-második fordulóban.

A török Tezegül, akit az elmúlt években megszorítani sem tudtak semmilyen világversenyen, az első fordulóban búcsúzott. Az első fordulóban kiesett a szerb Milica Mandic is, aki déli szomszédunk egyetlen londoni olimpiai aranyérmét szállította. Nem sokáig volt versenyben az angol Jones sem, és csak a negyeddöntőig jutott az ötszörös világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok, és olimpiai bronzérmes amerikai Steven Lopez is.
Ezzel együtt is elképesztően magas színvonalú világbajnokságon vagyunk túl.

Hihetetlen meglepetés, hogy egyetlen versenyzője sem állt a dobogón a török válogatottnak, vagy az USA csapatának. Mindkét csapat teljes létszámmal (8-8 női és férfiversenyző) érkezett Mexikóba.
Remekeltek viszont a koreaiak, akik 6 aranyérem mellé még nyertek 3 ezüstöt és 1 bronzérmet is, és megszerezték az összetett csapatverseny első helyét a nőknél és a férfiaknál egyaránt. Nagyszerűen és a várakozásoknak megfelelően – Mexikóban az egyik legnépszerűbb sportág a taekwondo – szerepeltek a hazaiak, akik fantasztikus buzdítást kaptak a lelkes szurkolóktól. Jól teljesítettek az oroszok, a thaiföldiek a franciák és a kubaiak.

Betliztek viszont a kínaiak, akik mindössze két érmet, egy ezüstöt és egy bronzot tudtak produkálni. Semmi sem sikerült a szerbeknek sem, most csak egy bronzéremre futotta erejükből, noha ők is majdnem teljes csapattal voltak jelen.

A vb-n az európai országok szerepeltek a legnagyobb létszámban (41), de a londoni olimpiai sikerek után, idén jóval szerényebb eredményt sikerült csak elérniük.

Mindössze 3 aranyérem, 3 ezüst és tízegynéhány bronzérem jutott Európának, illetve 8 európai országnak. Ilyen szerény teljesítményre senki sem számított.

A szintén teljes csapatokkal induló ausztrálok és a németek is csak az utolsó versenynapon állhattak fel a dobogóra, igaz mindketten, annak legfelső fokára.

Ebben a relációban, tulajdonképpen nem nagy csoda, hogy három versenyzőnk közül senkinek sem jött össze egy dobogós, vagy dobogó közeli eredmény.Igaz az is, hogy mindhárman úgy készültek és úgy indultak, hogy bennük volt nemcsak a pontszerzés, de az éremszerzés esélye, reménye is. Nem sikerült, és az nagyon fájó, mert ennél mindegyikük többre képes.
Összehasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételek mellett készülhettek azok az országok, akik eredményesek tudtak lenne Pueblában. Ők erre az egy versenyre, illetve a felkészülésre több pénzt tudtak igénybe venni, mint amennyit a mi szövetségünk egy egész esztendőre kap. Nemcsak versenyzésre, hanem mindenre, tehát működésre és sportszakmai feladatokra. És nemcsak a koreaiak, a hazaiak, vagy a törökök, vagy a franciák, de a szerbek, a szlovénok, belgák és még nagyon sokan mások.

Egyet biztosan látnunk kell: nem szabad, nem lehet megállni egy pillanatra sem! Szakmailag folyamatosan fejlődni kell, folyamatosan meg kell újulni. E nélkül, nehéz, szinte lehetetlen sikeresen szerepelni világversenyeken. 205 tagországa van a WTF-nek. Több mint 70 millióan űzik világszerte sportágunkat. Mindenki álma, kijutni az olimpiára! Mindenki fel szeretne állni a dobogóra minden nagy eseményen. Ebben az őrületes konkurenciaharcban kell megállnunk a helyünket a rendelkezésünkre álló körülmények és feltételek között.