Hazánkban járt az angol karate válogatott szövetségi kapitánya, a legendás harcos és világrekorder, akit az angol királynő is kitüntetett.
Wayne Otto a Three Points Group által szervezett Kumite Club 2. keretein belül járt hazánkban és tartott szemináriumot S. Kovácséknak.
Két edzés között faggattuk minden idők legeredményesebb karatésát.
– Miért kezdett el annak idején karatézni?
– Féltékenységből.
Civilben
 |
– Hogyhogy?
– Még általános iskolában volt egy barátom, aki már karatézott. Állandóan hatalmas kupákat mutogatott, amiket versenyeken nyert. Úgy gondoltam, én is tudnék szerezni néhányat, ezért lementem a karateklubba, és elkezdtem dolgozni. 14 éves voltam akkor.
– Ki volt az a mester, akitől a legtöbbet tanulta?
– Amióta karatézom egyetlen mesterem van: Terry Daley.
– Kapcsolatba került valaha más stílusokkal is?
– Még az iskolában judoztam egy ideig. De mert egész gyorsan fejlődtem a karatéban, nem igazán maradt volna időm más stílusokra. Szinte folyamatosan versenyekre készültem.
– Ön Guiness-rekorder éremhalmozó, kimagasló harcos. Eredményeit szinte felsorolni sem lehet. Mi a titka?
– Nincs titok. Hiszek abban, amit csinálok, és nagyon elkötelezett vagyok a stílus iránt. Az elkötelezettségem abban nyilvánul meg, hogy keményebben dolgozom, mint az ellenfeleim. Minden pillanat, amit edzéssel töltök, egy kitűzött cél felé visz közelebb. Ennek tudatában igyekszem ezt a célt az ellenfeleimnél is keményebb munkával előbb elérni, magasabb szinten teljesíteni.
Nem hiszem, hogy karatéban lehetne bármilyen titokról beszélni. Mindenkinek van két keze, két lába. Csak az egyénen múlik, milyen hatékonysággal használja ezeket az “eszközöket”. Ezáltal dől el, ki lesz a győztes, illetve a vesztes.
– Eszerint minden pillanatban a maximumra törekszik…
– Megpróbálom adottságaimhoz mérten a legjobbat nyújtani – legyen szó edzésről, vagy küzdelemről. Ha aznap a legjobb formám sem elég, akkor is igyekszem a maximumot nyújtani. És az eredmények jönni fognak. Talán képes vagyok az ellenfeleimnél jobban fokuszálni, ha például világbajnok akarok lenni…
S. Kovács Ádámmal
|
– Mi motiválja, hogy újra és újra elinduljon egy korábban már többször megnyert versenyen?
– Jó néhány bajnokságot nyertem, de nem mondhatnám azt, hogy már kevésbé motivál egy újabb cím megszerzése. Viszont más dolgok is fontosak lettek számomra. Már nem pusztán a győzelem érdekel, hanem a győzelem módja is. Hogy hogyan, milyen teljesítménnyel győzök? Minden kumitét megnyerek? Gyengébb teljesítménnyel is feljutok a csúcsra? Arra törekszem, hogy lehetőleg mindig egyéni maximumomat nyújtva, vagy előző teljesítményemet túlszárnyalva nyerjek. Minden harc után átgondolom, mit csinálhatnék még jobban. Ha 5-1-re nyerek, akkor legközelebb 6-0-ra akarok! Igazán az motivál, hogy önmagamhoz, előző teljesítményemhez képest mindig fejlődjek. Nem csak eljátszom, hogy a legjobb akarok lenni, hanem mindent meg is teszek érte.
Persze annak eldöntését, hogy én vagyok-e a legjobb, másokra bízom. Viszont mindent megteszek, hogy így legyen.
– Számtalan nagy harc áll Ön mögött. Ha választani kellene a legemlékezetesebb pillanatok közül, melyik lenne az?
– Rengeteg emlékezetes, boldog pillanatot átéltem. Ám mégis egy elveszített meccs maradt meg bennem legjobban. 1996-ban történt: Sun City (Dél-Afrika), világbajnokság. A csapatdöntőben Anglia és Franciaország legjobb harcosai találkoztak. Én az utolsó párban egy nagyon ügyes franciával küzdöttem. Egy-nullra vezetett 2 másodperccel a vége előtt, de sikerült kiegyenlítenem, és hosszabbítás következett. A “hirtelen halált” azonban ő nyerte, s ezzel Franciaország lett a bajnok. Nagyon csalódott voltam. Ez a meccs máig erősen él bennem. Vereség lett belőle, bár nagyon közel álltam a győzelemhez. És velem együtt a csapatom is veszített, és ez még inkább fokozta a csalódottságom. Ez bármely megnyert bajnokságnál erősebben ivódott bele az emlékeimbe.
– Sikerült valaha revansot venni?
– Nem. Nagyon jó fighter volt. És képes volt a maximumot nyújtani adott pillanatban. Egyébként nincs rosszabb annál, amikor valaki nem a legjobbját adja ellened, hiszen ekkor a te teljesítményed értékét is csökkenti.
Így kell
|
– Mi a véleménye a manapság oly népszerű K-1-ről?
– Nekem túl brutális. Nagyon tisztelem ezeket a versenyzőket. Őket a legedzettebb és legkeményebb harcosok közé sorolom a mai küzdősport-világban. Amit leginkább szeretek benne, hogy nem a fiatal, hanem az érett, tapasztalt harcosok dominálnak a stílusban. Manapság a sportban a fiatalok uralkodnak az erőnlétükkel, a lendületükkel. A K-1-ben ez máshogy van. Ott a tapasztalat, rutin nagyon sokat jelent. És ez tetszik.
– Nem gondolt arra sosem, hogy kipróbálja magát K-1-ben?
– Nem. Isten ments! Most csináltattam meg a fogaim… 
– Mi a véleménye a magyar karatéról?
– Egyelőre csak a Kumite Club 2-ben szerzett tapasztalataimról tudok beszámolni. A színvonal nagyon jó. Élvezem a közös munkát. Úgy tudok itt tanítani, ahogyan szeretek, és biztos lehetek benne, hogy itt értik, átveszik, amit tanítok. Úgyhogy elégedett vagyok a tapasztaltakkal.
– Először jár nálunk?
– Igen.
– És hogy tetszik Magyarország?
– Sajnos még nem sokat láttam Budapestből. De havazik! Hideg van! Az edzés után azonban körülnézünk, és többet láthatok végre!
Comments
comments
