Szombaton a hallássérülteknek rendezendő, szófiai siketlimpián magyar taekwondósért szoríthatunk.
– Erre meg is van minden esélye. – Ezzel kezdte az esélyek latolgatását Ecker Krisztina edzője és egyben bulgáriai kísérője, Márton Zsolt. – Ugyan térdsérülésből épült fel, és ez befolyásolta a felkészülést, de nagyon keményen készült, heti hat edzéssel. Fogyasztania is kell, nem hétköznapi munka az, amit elvégez.
A tréner elárulta, a sportág sajátosságának köszönhetően nincs szükség semmilyen változtatásra mérkőzések közben az épekhez képest. A bírók itt is, ott is kézjelekkel kommunikálnak, nem hanggal. Ami a nehézséget okozza, az a tréningeken és versenyszituációban adódik, hisz nagyobb fokú koncentrációt igényel mind edző, mind versenyző részéről a kommunikációs nehézségek leküzdése.
A főszereplőt, Ecker Krisztinát is megkérdeztük.
– Milyen mértékű a halláskárosodásod, minek a következtében vannak gondok vele?– Hallókészülékkel jól hallok, nagyjából 60-70% a károsodása. Hatéves koromban lelöktek a csigalépcsőről, és a kórházban olyan gyógyszereket kaptam, amitől elment a hallásom, tehát orvosi hiba volt okozta.
– Mióta sportolsz, azon belül is mióta taekwondózól?– Amióta megszülettem, azóta űzök valamilyen sportot. A taekwondót kilenc évesen kezdtem el, most vagyok huszonhat, tehát nem ma volt az első tréningem. Volt olyan időszak, amikor abbahagytam, az alatt három évig kézilabdáztam.
– Mire vagy a legbüszkébb?– Rengeteg versenyen részt vettem, sok érmet szereztem, de most vagyok a legbüszkébb, életemben először készülhetek siketlimpiára, amire nem is számítottam. Úgy érzem, megérdemeltem, hogy képviseljem a magyarokat.
– Ha már itt tartunk, mit vársz Szófiától és a -49 kg-osok mezőnyétől?– Éremért megyek, erre van esélyem. Úgy érzem, erős vagyok, és nagy akarattal fogok pástra lépni.
