A tiltott teljesítményfokozás – biztosra vehető, hogy – minden sportágban jelen van napjainkban. Az arány persze sportáganként változik. A küzdősportok világát relatíve ritkábban sokkolják a doppingbotrányok. Vajon miért? Kétféle válasz is adható.
A nuncsaku nem kalapács
Vannak olyan sportágak, amelyekben hatványozottan fordulnak elő doppingesetek az átlaghoz képest. Ilyen sportág például az atlétika (ezen belül elsősorban a sprinterek és a dobóatléták körében gyakoriak az ilyen ügyek), a súlyemelés, a tenisz, az úszás, a síelés és a profi kerékpározás.
Volt egy dobása…
 |
A harcművészetekből kifejlődött küzdősportok nincsenek a doppingügyektől hemzsegő sportágak listáján, pedig a doppingszerek használata elsősorban pont olyan területeken merülhet fel, ahol fokozott erőkifejtésre van szükség.
A tradicionális harcművészetekben a doppingolás már csak azért is ritka jelenség, mert ott a testedzés elsősorban a szellemi épülést segíti elő.
Aki félvállról veszi a felkészülés szellemi részét, az úgyis lemorzsolódik, aki viszont életformának választja a Budót, az nem tudna tiszta lelkiismerettel tiltott módszerekhez folyamodni.
A Budo az önmagunkhoz vezető útkeresés egyik formája, a harcművészetek gyakorlásánál tehát elsősorban nem az ellenfél a lényeg.
A
modern küzdősportoknál viszont annál inkább.
A biznisz az biznisz
Siker, hírnév és pénz. Ez motiválhatja leginkább a sportolókat. Függetlenül attól, hogy a sportág rajta van-e az olimpia műsorán avagy sem. Az, hogy 'amatőr' vagy profi sportágról van-e szó, már sokkal többet nyom a latba.
A profi sportokban, ha lehet, még nagyobb a teljesítménykényszer, hiszen a küzdelem csak akkor eladható, ha minél kigyúrtabb 'gladiátorok' csapnak össze, minél élesebb szituációkat teremtve egy-egy mérkőzésen.
A pankráció ugyebár sokkal inkább cirkusz (netán erőszínház), mintsem sport. Ott olyan izomkolosszusok harcolnak egy előre megírt forgatókönyv szerint, amilyen testek pusztán tréninggel nem hozhatóak létre. A pankrációban persze a fair play egyáltalán nem szempont.
Teljesítménykényszer
|
A profi sportokban az üzleti szempontok általában megelőzik a sportszempontokat, ott tehát az ellenőrzések száma az olimpiai versenyszámokhoz képest alacsonyabb, a lebukás veszélye kisebb. A profi sportokhoz ráadásul a sportfogadás is szorosabban kapcsolódik, mint például a kajak-kenuhoz, márpedig a bukik nem szeretik, ha egy mérkőzést doppingügyek miatt törölnek, vagy ha az eredményt utólag módosítják.
Csak a taekwon-do makulátlan?Azokban a sportágakban, ahol a egy-egy verseny presztízsértéke magas, a sportolók olykor többet is kockáztathatnak a siker érdekében. A nagyobb kockázatvállalásba néhány versenyzőnél a tisztátalan eszközök is beleférnek.
A Sydney olimpián például a német szabadfogású birkózó, Alexander Leipold kockáztatott, győzött, majd vesztette el az aranyérmét miután lebukott. Ugyanezen az olimpián Oyunbileg Purevbaatar (mongol birkózó) is fennakadt a doppingteszten, kétes hírbe hozva ezzel az egész hazája sportéletét, elvégre a mongol nemzetet csak e kudarc révén emlegették Sydney-ben, elvégre nem volt más pozitív eredmény, ami a doppingblamát ellensúlyozta volna.
Még mindig a birkózóknál maradva: a tavalyi athéni olimpián debütált a női szakág. Mindössze négy súlycsoportban mérhették össze a hölgyek az erejüket, ám egy kis nemzet – nevezetesen Puerto Rico – máris leégette önmagát is és az újdonsült olimpiai sportágat is a nemzetközi közvélemény előtt. Az 55 kilogrammosok mezőnyében 5. helyet elért Mabel Fonsecáról ugyanis kiderült, hogy szteroidok szedésével sikerült felnőnie a legjobbak közé.
Az athéni olimpia első doppingügye is küzdősporthoz kötődött. A 24 éves kenyai David Munyasia szervezetében egy
katin nevű tiltólistás készítményt találtak, amely egy Kelet-Afrikában sokak által rágcsált növényből származik, tehát nem is szintetikus anyag.
A taekwon-do 2000-ben került fel az olimpia műsorára. Azóta még a doppingolás gyanúja sem vetődött fel egyetlen versenyzővel szemben sem, pedig a taekwon-do full contact ága az olimpiai szám, ahol a fizikai és pszichikai igénybevétel messze a legnagyobb.
A cselgáncs 36 évvel korábban került fel az olimpia műsorára. Legutóbb pozitív eredményt hozott Sergio Arturo Perez, a 60 kg-os súlycsoportban aranyérmes kubai versenyző tesztje. A judós szervezetében kortikoszteroid nyomaira bukkantak, így elvették tőle aranyérmét, amelyet az eredetileg második helyezett japán Hirosze Makoto nyakába akasztottak.
Sajnos a paralimpia kisszámú doppingesete között is volt cselgáncsozó.
Judókák
|
A legfrissebbFebruár 18-ai hír, hogy a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség (IJF) megrovásban részesítette, ugyanakkor nem tiltotta el a versenyzéstől a még tavaly februárban, egy párizsi doppingvizsgálaton fennakadt japán Jokoszava Jukit.
A fiatal hölgy az eljárás során azzal érvelt, hogy a szervezetében talált szer, az asztmatikus, illetve bőrbetegségekre használt, corticosteroid tartalmú prednisolon semmilyen mértékben nem növelte a teljesítményt.
Az érv kezdetben csak ahhoz volt elég, hogy a 'függő játszma' ellenére elindulhatott az olimpián. Ha már ott volt, szerzett is egy ezüstérmet, amit mostantól már biztos, hogy megtarthat. A japán judóka számára vitathatatlanul pozitív döntés ellenére a francia szövetség ez év augusztusáig – saját hatáskörben – minden franciaországi versenyről kitiltotta Jukit.
Az említett esetek alapján kijelenthető, hogy a küzdősportokon belül nem tengnek túl a doppingügyek, az azonban egyértelmű, hogy a sportok világában nem a modern harcművészetek jelentik a 'doppingmentes övezetet'.
Comments
comments
