Az élő kick-box legenda Skopjében jutalomjátékkal gyűjtötte be hatodik VB címét és nem tervezi a visszavonulást.
A Skopje-ban megrendezett Kick-box Világbajnokság utolsó napján a light-contact 84-kg súlycsoportjának döntőjét különös várakozás előzte meg. Többen nézték a pást mellől a finálét a szakma képviselői közül is. Több ország szövetségének elnöke, sőt maga Dr. Ennio Falsoni, a WAKO elnöke, edzők… Valamit vártak.
A páston ugyanis egy legendás versenyző készült ara, hogy begyűjti a világbajnoki címet. A HATODIKAT! Dancsó Zoltán, a magyar kick-box válogatott legrutinosabb versenyzője, a szombathelyi Kondor és Controll SE tagja a szó szoros értelmében „jutalomjátékot” produkált. Látványos megoldások, könnyed, virtuóz technikák, fordulásos rúgások. A görcsösen erőlködő ellenfél egyre nagyobb hátrányba került, s Dancsó Zoli egyre felszabadultabban küzdött. A küzdelem végén tapsvihar közepette fogadta Zoli a gratulációkat a magyarok és a külföldi szakemberek, versenyzők részéről, s jogosan mutatta két kezén: "Megvan a hatodik!"
– Hogyan kezdted el annak idején a kick-box-ot?
– 1984 szeptemberében kezdtem el az edzéseket – az általános iskolával együtt. Sporttagozatos osztályba írattak a szüleim és sportágat kellett választani. A nyolcvanas években nagy divat volt a kick-box, mint sportág. Ehhez az akkor divatos Bruce Lee és Chuck Norris filmek is szerepet játszottak. Úgy gondoltam – a szüleim bíztatásával -, hogy megpróbálom. A szüleim abban reménykedtek, hogy meglehetősen eleven gyermek lévén a küzdősport talán megnevel majd.
– Kik voltak első edzőid?
– 1979-ben alakult meg a Controll SE Asbóth Péter vezetésével, én hozzá kerültem. Asbóth Péter után Mayer Gábor volt az edzőm, akivel 1998-ig tartott a munkakapcsolat. A válogatottságot és a nagy sikereket Koszogovits Mihállyal értem el. Köztünk a kapcsolat inkább jóbaráti, mint hagyományos tanítvány-edzői viszony, de mivel 13 év van köztünk az és 18 évesből 33 éves lettem, átalakult a viszony.
– Melyik számított első nagy sikerednek?
– Az 1996. évi Junior EB, amikor tizenhatos tábláról lettem Európa-bajnok Lengyelországban. Az egy meghatározó élménynek számított nekem. Attól kezdve egyre-másra jöttek a sikerek. 1997-ben a felnőtt országos bajnok lettem, legyőzve az aktuális bajnokot, s még abban az évben a felnőtt világbajnokságon ezüstérmes lettem. Nyolc light-contact világbajnokságon vettem részt, s abból hatszor aranyérmet szereztem és kétszer ezüstöt.
– Nem csak light-contactban számítottál eredményesnek, a semi-contact világába is alaposan belekóstoltál!
– Bár mostanában már nem foglalkozom a semi-contact versenyzéssel, de azért ott is eredményesnek számítok, hiszen van világbajnoki ezüst- és bronz-, európa-bajnoki ezüst- és bronzérmem, nyertem világkupákat, Grand Champion-t, de a szívem a light-contactért dobogott mindig is.
– Összesen hány érmet szereztél az évek alatt?
– Light-contactban hat világbajnoki arany, két ezüst, négy európa-bajnoki cím, semi-contactban egy VB ezüst és egy Vb bronz, egy EB ezüst és három EB bronz. Harminchat Világkupa győzelem. 1998 óta a light-contactban folyamatosan magyar bajnok vagyok.
– Mindezek mellett profi világbajnoki címvédések sokasága…
– Igen, nekem szerencsém is volt, hogy mióta Lengyelországban nem kis meglepetésre 2000-ben megszereztem a WAKO-PRO világbajnoki övet azóta tízszer(!) is sikerült megvédenem azt. Nagy szervezőmunkával, városi, egyesületi, szövetségi segítséggel kaptam alkalmakat és éltem is ezekkel.
– S most a hatodik amatőr világbajnoki címről. Milyen reményekkel érkeztél Skopjéba?
– Ebben az évben nagyon fontos döntést hoztunk: súlycsoportot váltottunk, Ez egy versenyző életében mindig nagyon fontos, meghatározó döntésnek számít. Főképpen olyannak, aki az előző súlycsoportjában eredményesnek számított. Bejön, vagy nem jön be…nem lehet tudni előre.
Titkon azt reméltem, hogy érmes lehetek. Hogy világbajnok leszek, annak lehetett reális esélye, bár sejtettem, hogy a riválisok bele akarnak majd szólni. Döntőnek én azt éreztem, hogy a nagy rivális, fiatal horvát versenyzőt a négybe jutásért 2:1 arányú pontozással le tudtam győzni, mert attól kezdve éreztem, hogy döntős leszek.
Ott egy régi rivális, a német Stefan Brückner várt reám, aki ellen az előző súlycsoportokban kétszer én nyertem, ő egyszer, s most itt is találkoztunk…
– A mérkőzésen utánozhatatlan hangulat érződött: a szakma, az edzők, szövetségi vezetők, a világszövetség elnöke mind ott álltak a tatami mellett, szinte elvárták, hogy győzz. Hogyan érződött ez belülről?
– Nagyon jó volt, hogy a hatodik világbajnoki cím megszerzése nem foglalkoztatott, nem nyomasztott a mérkőzés előtt. Amikor tudatosult bennem az első menetben, hogy érzem a ritmust, a tempót – még soha sem csináltam ilyet – kiszóltam a mögöttem ülő Zrínyi Miklósnak és Koszgovits Mihálynak, hogy "Fiúk, ez a döntő az enyém!" Csak akkor láttam, hogy nagyon sok vezető áll ott, és figyelik a mérkőzést… kíváncsiak, hogy meglesz-e a hatodik. Nagyon jól esett, hogy sokan tudtak arról, számon tartották, hogy a hatodik világbajnoki címemért verekszem.
– Egy nagyon jó hangulatú döntőn nyertél, ráadásul látványos megoldásokkal. Az ellenfél mindent megpróbált, de ő sem nagyon bízott abban, hogy meg tud szorítani…
– Edzőim is így látták kívülről. Riválisom megpróbált mindent, de szerencsére nem járt sikerrel. Azóta háromszor megnéztem a döntőt, mindenféle megoldás sikerült, tempóütések, fordulásos rúgások testre-fejre. Annak kiváltképp örülök, hogy nem egy dulakodós, csúnya mérkőzésen, hanem látványos küzdelemmel nyertem.
– Biztosan sokan feltették a kérdést: „Hogyan tovább?”
– Most úgy nézki, hogy tudok tovább edzeni. Előbb azonban egy kis pihenő következik. Elmondtam edzőmnek, Misinek is, hogy amíg élvezem az edzést és jól esik, addig folytatom azt a munkát, amivel a világ legjobbjai között tudok maradni. Ha ez már teher lesz, nem esik jól, akkor abba fogom hagyni. Most úgy azt mondom, hogy nem hagyom abba. Edzőként továbbra is dolgozom. A fiatalok – úgy érzem – figyelnek, hallgatnak reám a válogatottban is. A Zrínyi Miklós – Koszogovits Mihály kettős mellett én is próbálok segíteni. Számámra különösen örömteli, hogy pár év kihagyás után ismét Magyarország lett az első a ligh-contactban a világbajnokság éremtáblázatán.
Comments
comments
