Egy éve az MMA-rajongók nagy bánatára Randy Couture bejelentette visszavonulását. Minden idők legnagyszerűbb UFC-harcosa és legszimpatikusabb személyisége most mégis visszatér, hogy megmérkőzzön a félelmetes bajnokkal. Interjú.
Tanuljunk mi is:
>>> A földharcos titkos fegyverei
>>> Fejlesszük a gyorsaságot!
>>> Ütés, váltás: hogyan legyünk hatékonyabbak?
————————————————————————–
Évekkel ezelőtt, mikor az UFC még nem volt olyan jól futó vállalkozás, mint napjainkban, sokan úgy néztek az új látványosságra, mint barbár küzdelmekre. Ezért meg akarták akadályozni, hogy elterjedjen az államokban. Azonban nem kevesen voltak az új szabályrendszer harcosai közül azok, akik bebizonyították: az UFC sokkal több, mint kegyetlen ember-ember elleni küzdelem. Eme sportolók közt is a legkiemelkedőbb Randy Couture volt.
Az MMA ellen szurkolók figyelemmel kísérhették karrierjének minden pillanantát. Kezde attól, hogy hat év katonai szolgálat után az oklahomai egyetemen szerzett diplomát idegen nyelv- és irodalomból. Háromszoros egyetemi birkózóbajnok, háromszoros olimpiai kerettag, és 1991-ben a Pan-Amerikai Játékok bronzérmese. Amikor megszólal, azonnal érezni a műveltséget szavaiból, ugyanakkor óriási harcosként ellenfeleli tiszteletét is kivívta.
Az UFC népszerűségének növekedésével Couture a stílus egyik legismertebb alakjává vált. Sikeresen népszerűsítette a sportot a médiában, győzelmeivel és magatartásával pedig saját legendáját építette fel.
A Hírességek Csarnokában
 |
Amikor 2006-ban, a Chuck Liddell ellen elvesztett bajnokság után bejelentette visszavonulását, úgy tűnt, egy élő ikon távozik az MMA világából. A szervezet, elismerése és hálája jeléül, pár hónapon belül beválasztotta az UFC Hírességek Csarnokába.
Azonban a harcosok világában a visszavonulás nem jelent feltétlenül végleges szándékot. Couture a promóciós utazások közt beugrott egy hírverő mérkőzésre, majd nem sokkal később egy visszautasíthatatlan ajánlat érkezett: UFC-mérkőzés a világbajnok Tim Sylvia ellen. A 43 éves harcos egy pillanatig sem hezitált, elfogadta a kihívást.
– Randy Couture imádott és tisztelt harcos az UFC világában, a Hírességek Csarnokának ikonja. Néhány napon belül azonban folytat egy már lezárt szakaszt az életéből. Milyen érzés visszatérni? Hogy ment a felkészülés?– Nagyszerűen érzem magam. Minden rendben halad. A kondim épp olyan, mint lennie kell. Már kb. öt hete igazán nagydarab srácokkal nyomom az edzéseket, és végre sikerült megbarátkoznom a súly- és méretbeli különbségekkel is. Úgy érzem sikerült felkészülni a Tim elleni mérkőzésre fizikailag és taktikailag egyaránt.
–
Ellenfeled, Tim Sylvia igazi óriás. Nem lehetett könnyű hasonló felépítésű edzőpartnereket találni…– Hát nem. Találtunk megfelelő súlyút, de az nem volt elég magas. Aki elég magas volt, az nem volt 120 kiló. Végül sikerült – igaz sok kompromisszummal – megfelelő harcosokat találni.
– Mikor kezdtél el foglalkozni a gondolattal, hogy esetleg visszatérsz a ketrecbe?– Tavaly februárban jelentettem be a visszavonulásom. Nyár végére azonban már elegem lett a sok utazásból és fellépésből.
Sylvia nem lesz könnyű ellenfél..
|
Valahányszor végre eljutottam az edzőterembe, úgy örültem, mint majom a …, tudod minek. Aztán jött egy lehetőség, hogy küzdhetek egy profi földharc versenyen, ahol döntetleneztem a brazil jiu-jitsu bajnok Ronaldo “Jacare” Souza-val. Ez a meccs rádöbbentett arra, hogy mennyire szeretem még mindig csinálni ezt a sportot. Nagyon jól éreztem magam, fizikailag és pszichésen egyaránt ott voltam, szóval elgondolkodtam. Már csak egy megfelelő lehetőség hiányzott.
– Tehát annak ellenére, hogy hivatalosan visszavonultál, már újra egy felkérésre várva edzettél, készültél?– Dana White, az UFC elnöke visszavonulásom óta minden hónapban hívott: “Randy! Nem vagy nyugdíjas! Mikor jössz vissza?” – kérdezte. Újabb és újabb ötleteket dobott be, de nem jött össze a dolog. Valami miatt mindig meghiúsult a tervezett fight. Aztán egyszercsak jött ez a lehetőség Tim Sylviával, és nem volt min gondolkodnom. Azt mondtam: “Igen! Vágjunk bele!”
– Ha olyan sok ajánlat nem jött össze, ez utóbbi miért működött?
– Tim egy hatalmas harcos. A meccsünk azon fog eldőlni, ki tudja rákényszeríteni az akaratát a másikra. El kell kerülnöm hosszú kezeit és lábait. Közel kell kerülnöm hozzá, és úgy kivenni a játékból. Ha egyszer sikerül levinnem a földre, akkor nyerő pozícióba kerülhetek. Nagy csata lesz, hiszen nem ismerjük egymást, sosem csaptunk össze. Egy nálam jóval nagyobb ellenféllel kell megmérkőznöm, tehát motívációban nem szenvedek hiányt.
A földharc az igazi erőssége
|
– Egyszer azt nyilatkoztad, hogy az ilyen óriások miatt döntöttél úgy, hogy lemész félnehézsúlyba. Miért térsz most mégis vissza a nehézsúlyba?– Nézzük a nehézsúlyban elszenvedett vereségeimet: Ricco Rodriguez és Josh Barnett is inkább földharcos volt. Ha egy olyan fighterrel kell a földön szenvedned, aki 15-20 kilóval nehezebb, akkor elég kicsi az esély a győzelemre. Úgy érzem technikailag nem voltam felkészülve arra, hogy a karrierem azon időszakában ekkora súlykülönbséget le tudjak kezelni. Ma már erre képesnek érzem magam. Másodszor: Tim nem földharcos, nem birkózik. Állóharcban igazán jó, persze a matracon sem ügyetlen. Igazán jó földharcosok ellen is helytállt a talajon, ám nem az az ő igazi terepe.
– Van valami a ketrecharcot körülvevő külsőségekből, ami nagyon hiányzott? A tömeg biztatása? A verseny izgalma?– Csak maga a verseny. A tömeg felől áradó hangzavar és minden más, ami a körítés csak a dolgok velejárója. Én szinte gépiesen vonulok ki, adok autogrammot, vagy szakkommentátorkodom. Persze eljutnak hozzám a – főleg pozitív – visszajelzések, de nem ez mozgat. A legfontosabb, hogy úgy éreztem, hogy akarok még küzdeni. Erre gondolok és semmi másra. Be akarom bizonyítani, hogy 43 évesen is képes vagyok bajnokságot nyerni, a csúcsformában teljesíteni.
– A mérkőzéstől eltekintve volt olyan dolog, ami befolyásolta negatív, vagy pozitív irányban a döntésed?– A legnagyobb hatást a válásom gyakorolta rám. Nagyon csúnya volt. Sok, hozzám közel álló emberben csalódtam. A családom, barátaimnak hitt emberek fordultak ellenem. Számot kellett vetnem, és ki kellett iktatni dolgokat az életemből, hogy ismét megtaláljam önmagam. Amikor végre letisztultak a dolgok körülöttem, újra éreztem: önmagam lehetek. Rájöttem, hogy egy olyan ember vagyok, akinek lételeme a versengés. Éreztem, hogy még képes vagyok mind fizikailag, mind szellemileg a legmagasabb szinten teljesíteni. Át tudom lépni mindazokat a szinteket, amelyeket felállítottam magamnak. Ekkor érkezett az a bizonyos földharc-felkérés, és a dolgok kezdtek működni.
–
Tehát amikor visszavonultál, nem voltál 100%-ig biztos a dolgodban?
“…ezt szeretem csinálni..” |
– Akkor úgy gondoltam, hogy arra van szükségem. Vissza kellett húzódnom. Egyfolytában csak a fightok követték egymást. Vissza kellett vonulnom, hogy a személyes dolgaimat is rendezni tudjam. Mindig is azt vallottam: soha se mondd, hogy soha!
– Sokan kérdezik, hogy mit akarsz még bizonyítani? Mit válaszolsz ilyenkor?– Nincs már mit bizonyítsak. Két súlycsoport bajnoka voltam, a Hírességek Csarnokába is neválasztottak. Nem kell már csak azért újra és újra kimennem a ringbe, hogy győzzek, címeket nyerjek. Egyszerűen azért csinálom, mert szeretem ezt csinálni, és még tudom is. Akkor meg miért ne? Ha nyerek még egy címet, de ha nem, akkor sem változik semmi. Semmi mást nem akarok bizonyítani, mint hogy ez az, amit szeretek csinálni. 43 éves vagyok, de nem tudom magam másként elképzelni. Figyelmesen analizálom a teljesítményem, az edzettségi állapotom, a testem reakcióit. Megpróbálok formában maradni fizikálisan és pszichésen. Megpróbálom racionálisan értékelni mindezt, hiszen jól tudom, nem tart ez örökké. Amíg azonban mindez működik, ezt szeretném csinálni!
Comments
comments
