Nyilasy Péter Szentpéterváron második helyet szerzett a francia harci stílus versenyén. Íme a beszámoló első kézből!
Mint azt megírtuk, Nyilasy Péter ezüstöt szerzett a küzdősportok világjátékán Szentpéterváron canne de combatból. Íme egy részletesebb, amolyan kulisszák mögötti beszámoló az újdonsült Világjátékok érmestől!
A küzdősportok világjátékát először 2010-ben rendezték meg Pekingben, idén pedig Szentpétervár adott otthont az eseménynek. A rendezvényen olimpiai és nem olimpiai küzdősportok együtt vannak jelen (sőt olyan nem verseny-centrikus harcművészetek is mint az Aikido). A világjáték egyszerre kíván a küzdősportok olimpiája, és a harcművészetek kultúrájának bemutatója, terjesztője lenni. Idén a savate is csatlakozott a résztvevő sportokhoz. Savateon belül rendeztek franciabox küzdelmeket (full contact férfi és light contact női kategóriákban, több súlycsoportban), és canne de combat versenyt is (itt csak férfi kategóriában, és természetesen súlycsoport nélkül). Savateból magyarként egyedül jutottam ki Szentpétervárra, én voltam a magyar versenyző, az edző és a delegáció egy személyben.
A világjáték egy nagy szabású sportesemény több ezer sportolóval, rengeteg hivatalos személlyel és segítővel. Az oroszok érezhetően fontosnak érezték az eseményt, komoly stáb, illusztris stadionok fogadták a résztvevőket, a megnyitón ott volt az orosz sportminiszter és Putyin mondott videóköszöntőt.
Oroszország azért persze csak Oroszország, más világ, mint amihez szokva vagyunk. Néhány példa:
Feltűnően sok volt mindenhol a fegyveres-egyenruhás rendőrző.
Az eseményen rengeteg önkéntes segítette a csapatokat, ők kedvesek és mosolygósak voltak, a lányok szépek, a munkát meg úgy végezték mint a viccbeli útépítők, kettő nézte ahogy a harmadik dolgozott. Már csak azért is, mert az önkénteseknek nagyjából csak a harmada tudott valamilyen idegen nyelvet.
A megnyitó ünnepségre buszokkal mentünk, a buszkonvojt rendőrautó vezette fel, szirénázott, úgy csinált utat az egyébként péntek este is rettenetes pétervári dugóban (gyakran a szembe sávban mentünk).
No de térjünk rá a canne versenyekre. A versenyek két nap zajlottak. Én első nap a madagaszkári Randrianasolo Jose Mickaelt kaptam, akinek a nevét kimondani nehezebb volt, mint megverni. Gyorsan de pontatlanul vívott és gyengén védekezett, így aztán ezt a meccset az első meccses izgulás ellenére is simán hoztam. A hivatalos eredmény 16:5 volt valójában ez valószínűleg 48:15 lehetett, az első nap ugyanis a meccsek végső eredményeit, úgy tűnt, elosztották hárommal. Máig nem tudtuk meg miért, talán az orosz srác eredményét próbálták így kozmetikázni. Szegény fiú a szervező ország jogán jutott be a versenyre, jó ha fél év canne gyakorlás lehetett mögötte (azt sem tudjuk pontosan hol szerezte, mivel az oroszoknál nincs canne de combat club). Ehhez képest megkapta a francia Benjamin Lattot. Latt a sportág jelenlegi legnagyobb alakja, az utóbbi két évben mindent megnyert, a francia mezőnyből is kiemelkedik. Atletikus mint egy sprinter, pontos mint egy svájci óra, és akkorákat ugrik, hogy egy kenguru is megirigyelné. Majdnem száz ponttal verhette a legelső meccsen az oroszt, az eredménykijelzőre végül 32:1-et írtak. Az eredmény szempontjából persze mindegy, ha mindkét fél pontjait elosztják (legfeljebb kerekítésnél számíthat, de az első nap nem voltak szoros eredmények).
Második nap szerencsémre az elődöntőben nem Lattal, hanem a kanadai Paquette Mathieu-val kerültem össze. Ő rutinos, ügyes versenyző, a világbajnokságon negyedik volt, vele már nem volt olyan könnyű dolgom. Tudtam, hogy rámenős, nyomulós canneos, ezért sok elmozgással, koncentrált védekezéssel és gyors ripsztokkal operáltam. Az első két menetben remekül bejött a taktikám, mindkét menetet simán nyertem. A harmadikban viszont beütött a crach, néhány koncentráció-kihagyás alatt sok találatot beszívtam lábra, és a kanadai annyira feljött, hogy végül a harmadik menet végén csak egy ponttal vezettem. A bírák hosszas tanakodás után egy negyedik menet mellett döntöttek (egyébként ez a normális eljárás, egy ponttal nem lehet megnyerni egy canne mérkőzést, a tanakodás oka gondolom az volt, hogy a világjátékokon minden szabályt felülírt a szoros és pontosan betartott menetrend). A negyedik menetet ha nem is fölényesen, de magabiztosan hoztam, így végül 5 ponttal megvertem Mahtieut. Nem örült neki valami nagyon, ő más eredményre számított, másnap elmagyarázta nekem, hogy szerinte miért kapott ki, és mondta, hogy majd következőre jobb lesz. Állok elébe.
Latt ugyanekkor a német Thomason gázolt át, mindössze 6 pontot engedélyezve neki.
A döntőben azután elég simán kikaptam Latt-tól, őszintén szólva nem is számítottam másra, fejlődnöm kell még ahhoz, hogy ellene reális esélyem legyen. Ha jobban koncentrálok a védekezésre, talán szorosabb is lehetett volna az a meccs, de a végeredményen aligha változtatott volna.
Az ezüstérem jó nehéz, de eszi fene, azért valahogy elbírom, most öt hetes lányomnak pedig oroszul éneklő, plüss kabala-figurát hozhattam haza a cári Oroszország fővárosából.
Comments
comments
