A calinda legalább annyira harcművészet, mint népzenei stílus, amely a Karib-szigeteken született az 1720-as évek táján.
A calinda (francia szóhasználattal), spanyolul "calenda" egyfajta hagyományos botvívás-tánc, amely gyakran feltűnt ünnepek, karneválok idején Trinidad és Tobagó területein.
Annak ellenére, hogy gyakrabban táncként gyakorolják a vívás aggresszív mivolta miatt (Trinidad távolabbi vidékein máig élő harci stílus), gyökerei afrikai harci technikákból erednek.
A "calenda" szó az afro-karib botvívás formához kapcsolódó spanyol eredetű kifejezés, amely a stílus haiti szigetvilágban gyakorolt változatát hivatott megnevezni, amely New Orleans kikötőjén keresztül az Egyesült Államokba is bejutott. Az afro-karib rabszolgák anno Lousiánában – a capoeirához hasonlóan – táncban rejtve mozdulataikat gyakorolták a harci technikákat. (A
magyar baranta harcművészet fontos részét lépező botvívás szintén néptáncban, a verbunkosban maradt fenn évszázadokon át)
A calinda a voodoo földjén (Guinea, Arda Királyság), más források szerint a Kongó folyó vidékén bukkant fel először az 1700-as években, majd a rabszolga kereskedelem nyomán terjedt nyugat felé. Az 1600-as években alapított cukornádültetvényeken dolgozó rabszolga tömegek sanyarú körülményeinek enyhítése érdekében – na és persze a termelékenység fokozása céljából – megengedték számukra a dalolást, táncolást, amely során ők rejtve gyakorolták otthonról hozott harci technikájukat is.
A calenda zene alapvetően dobokra épül, míg a tánc alapja érzelemdús, heves mozdulatsorok, amely során férfiak és nők buja gesztusokkal mozognak. A rítusok során a combok összeérnek, a felek ritmusra egymást "támadják", miközben erőteljes csípő és medence mozgást alkalmaznak. A táncosok időnként piruettszerű pörgéssel elszakadnak egymástól, hogy aztán újra támadásba lendüljenek. Ezek a táncrítusok, párbajok nem ritkán órákig is eltartanak és a "küzdők" kifáradásakor új szereplők veszik át a helyüket. A tánc során a táncosok nem csak karfeszítéseket, kulcsokat vetnek be ellenfelükkel szemben, hanem akár provokatívan meg is paskolhatják, vagy csókolhatják egymást.
A calinda-t az évszaázadok során többször próbálták betiltani, kigúnyolni, ám fennmaradása jelzi, hogy egy népes embercsoport számára milyen fontos eleme kultúrájának és történelmének.
Comments
comments
