A hazai küzdősport élet egyik közismert alakja, Nagy Tibor csaknem 25 éves állóharcos pályafutása után, Sztraka Mihály csapatába ment el Brazil Jiu Jitsu-t tanulni. A kickboxban még nagy terveket dédelgető harcos nem akar új pályafutást kezdeni, de igen jól érzi magát az új területen, melyről gyermeki lelkesedéssel mesélt.
– Honnan és mikor jött a Jitsus ambíciód?
– Nem kifejezetten a Jiu Jitsu érdekel, hanem az MMA, vagyis a kevert harcművészet, ahol „mindent szabad”! Ütni, rúgni, folytani, feszíteni… ezt tartom igazi harcnak és ha most lennék a pályám elején, csak ebben törtetnék előre. Az állóharc mellett, ehhez, kétség kívül a Brazil Jiu Jitsu az a harcművészet, amely a legkomplexebb és leghatásosabb!
– Ha jól tudom, nagyon szép és maradandó élmény volt az első találkozásod az MMA-val!
– ’98 tavaszán 6 hetet edzőtáboroztam Tokióban az egyik Kyokushin legenda, Hiroki Kurosawa edzőtermében. Sokan nem tudják, hogy Ő volt az egykori PRIDE rendezvények elindítója és az első események, ez okból KRS PRIDE néven zajlódtak, ami a Kurosawa név rövidítése. Az Ő invitálására, a ring mellől, a 4. sorból nézhettem végig életem első profi gáláját a Yokohama Arénában, a PRIDE 2-t, aminek a főeseménye a Braco Cikatic vs. Mark Kerr összecsapás volt.
– Akkor, ott, nem gondolkodtál el azon, hogy esetleg kipróbáld majd magad az MMA-ban?
– Dehogynem! Akkor még, őszintén szólva, nem annyira érdekelt a sok „birkózás”, de tény, hogy rendkívül lenyűgözött és foglalkoztatott maga a „szabályok nélküli” küzdelem lehetősége.
Viszont, ez még nem volt annyira populáris a világban, pláne itthon, amikor meséltem a PRIDE-ról, senkinek nem volt még csak fogalma sem erről a „mindent szabad” rendszerről, azon kívül, hogy korábban már hozzájutottunk az első két UFC videójához, amit egy Royce Gracie nevű 78 kilós brazil Jiu Jitsu-s nyert meg Amerikában. A küzdősportok csúcsa a K-1 volt szakmailag, valamint elismertségben is, ami egyébként akkor kezdett virágozni és Magyarországon még azt sem ismerték. Mi, néhány Kyo-s, a japán kapcsolataink révén már jóval többet tudtunk róla és én ott akartam helyet foglalni, ezért a K-1 felé vettem az irányt. Ehhez hozzájárult az is, hogy akkor, Kurosawa sensei új edzőtermének megnyitóján, maga a K-1 Király, Andy Hug is a segítségét ajánlotta nekem ebben, miután bemutattak Neki. (Sajnos, mielőtt élni akartam ezzel a lehetőséggel, kaptam a mailt Japánból, hogy Andy elhunyt.)
Egyébként, azon a bizonyos megnyitón volt lehetőségem olyan nagy MMA harcosokat is megismernem, mint Takada Nobuhiko, a „Gracie Hunter” Sakuraba Kazushi, vagy a „Bad Boy” Murakami Kazunari, akivel jól össze is haverkodtunk és bandáztunk párszor Tokióban, közös barátokkal.
– Időközben az MMA lett a küzdősportok csúcsa, ma már ez a legpopulárisabb harci esemény!
– De én már járok egy utat, amelyen céljaim voltak és vannak. Nem akartam közben ismét váltani, mert már nem huszonéves vagyok, mint anno, amikor a Kyokushinból eljöttem. Most már 25 éve élek konkrétan az állóharcban és most, a végéhez közeledve az a célom, hogy valamelyik nagy és elismert kickbox szervezetnél Világbajnok legyek. Így akarok pontot tenni a pályafutásom végére. Minden jóbarátom egyetért velem abban, hogy az eredménytől függetlenül addig küzdjek, amíg van bennem szusz, mert bár a bunyó után is van élet, az időt nem tudjuk visszatekerni és ezeket az éveket soha nem kapjuk már vissza.
De ami a legfontosabb, az a belső késztetés! Amíg az van, addig úgysem tudok kiszállni (mint olyan sokan a nagy öregek közül, különböző sportokban), ha pedig nincs, úgysem bírnék továbbmenni, bármilyen fiatal és „megkímélt” lennék még!
– Most mégis belevágtál egy új szakmába…
– … de ebben már nem lesznek égbekiáltó terveim, nem akarok egy újabb pályafutást elkezdeni! Ahhoz már valóban idős vagyok, hogy egy újabb területen, a Jiu Jitsu-ban, MMA-ban nagy babérokra törjek (mondjuk, nagyon szeretek álmodozni), a tanuláshoz viszont sosincs késő! Ez, egy önmagammal szembeni késztetés arra, hogy komplexebb legyek, mint harcos és most úgy érzem, hogy legalább egyszer, majd be is kell lépnem a ketrecbe, hogy megérezzem azt az ízt! De ezt már csak az után, hogy elértem a célom abban a szakmában, amivel az életem eltöltöttem, ha úgy tetszik, az állóharcban!
– És mi van, ha nem éred el a célod?
– Erről hallani sem akarok! De ahogy az előbb mondtam, a belső késztetés számít! A természet nagyon okos, tudja a dolgát és megmondja majd, mikor elég, akár elérted a célod, akár nem!
– De ezt sokan nem hajlandók felismerni és időben kiszállni!
– Mit jelent időben kiszállni? Azt, amit Te gondolsz annak, vagy az, amit én érzek annak saját magamban? Mert ez, a legtöbbször igen eltérő! Eljön majd az idő, amikor már azt fogom mondani, hogy ne tovább, elfáradtam, nem bírom már, amikor már nem lesz motivációm küzdeni a ringben, vagy előtte az edzőteremben határterheléseket végezni az egyre több és maradandóbb sérüléseimmel. De addig miért kellene befejeznem? Csak mert néhány fajankó azt gondolta már évekkel ezelőtt is, hogy azt kellene tennem? Nagyon jól érzem magam! Szeretem a bunyót, a kihívásokat… Épp a napokban mondta egy barátom, hogy: „A kihívás abban rejlik, hogy meg kell maradnod önmagadnak egy olyan világban, amely próbál olyanná formálni, mint a többiek.”
– Hogyan kerültél kapcsolatba a Carlson Gracie csapattal?
– Amikor Aubéli Ottó készült az első MMA meccsére, hozzám járt állóharcot- és egy közös barátunk révén Sztraka Misiékhez ment Jiu Jitsu-t tanulni. Ebből adódóan, a 2009-es K-1 Magyar Nagydíjon együtt volt a két csapat és jól összebarátkoztunk Misivel, aki jelenleg az egyetlen magyar fekete öves Brazil Jitsu mester. Akkor említettem Neki, hogy mindenképp szeretnék majd Jitsu-t tanulni és meglepő volt számomra, hogy mennyire örült ennek. Azt mondta, hogy nagy szeretettel várnak és mindenben segíteni fognak, csak menjek. Akkor, ígéretet tettem, hogy ha eljön az ideje, elmegyek hozzájuk.
– Ennek, lassan már másfél éve!
– … és azóta is, akárhányszor találkoztunk, mindig kérdezte, hogy: „Mikor jössz mááár?”
Azonban, nemrég az egyik tanítványa jött el hozzám magán edzésekre, a BJJ Eb bronz- és ezüstérmes Füstös Balázs. Igen jóban lettünk és úgy tűnt, összeáll a kép, most jött el az idő. Gondoltam, év vége van, nem végzek szakmai- csak súlyzós munkát mi több, Misi egyik elismert és eredményes tanítványa hozzám jár edzeni. Ha meg akarom tenni az első lépést, most, vagy soha! Hiszek az élet elrendezéseiben, amit akár észre veszünk, akár nem, de mindig ott vannak!
Balitól – mint a Fightwear Shop munkatársa – azonnal kaptam ajándékba egy gi-t és mivel a kezdő csoportjuk egy időben van az én csoportom edzéseivel, Misi a haladókhoz hívott. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, hiszen fogalmam sincs a Jitsu-ról. Nekem mindenképp megtisztelő, sőt, óriási impresszió a színes övesekkel gyakorolni és „gurulni”, akik rendkívül segítőkészek velem (sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd a kétszeres olimpikon birkózó Aubéli Ottóval fogok „birkózni”), de nem akartam mellettük ügyetlenkedni, akadályozva ezzel a munkájukat, ellenben Misi megnyugtatott, hogy ne aggódjak emiatt. Amúgy, Balázs most tért vissza az edzésekhez egy térdműtétet követően, szóval, Ő még óvatosan lendül vissza a munkába. Vele vagyok párban az edzéseken – tanítja a pozíciókat, helyzeteket, lehetőségeket és időközben abban is megegyeztünk, hogy barterezünk. Továbbra is jár hozzám kickboxot tanulni, Ő pedig, a csoportedzéseken kívül is tanítja nekem a Jitsu-s alapokat, amihez Misi is az áldását adta. Ezúton is köszönöm szépen mindannyiuk segítségét, nagyon jól érzem magam náluk és nagy tiszteletem Nekik!
– Tehát akkor mondhatjuk, hogy hivatalosan is elkezdted a Brazil Jiu Jitsu-t tanulni!
– Megtettem az első lépéseket. Ahogy mondtam, most, év végén, van időm ebbe az irányba fordulni, de januártól kezdem a szakmai melót a saját munkámban. Akkor, ez háttérben marad, de már nem szeretném abbahagyni, mégha vissza is kell vennem! Alkalmanként, szeretnék lejárni a csoportba is, valamint folytatni a tanulást Balázstól is mindenképp.
Nem tudom, mit hoz a jövő! Most azt tudom biztosra, hogy van célom a kickboxban és jelenleg még csakis e körül forog minden, de az is tény, hogy ha csupán apránként is, de tanulni akarom a Brazil Jitsu-t!
– Miért érzem úgy, hogy fogunk még hallani rólad az MMA-val kapcsolatosan?
– Hahaha…
Comments
comments
Oldal hivatkozás: Helyzetjelentés: Nagy Tibor a küzdősportok fővárosában Budomagazin.hu