Rendhagyó cikksorozatot indít útjára a budomagazin.hu. Egy olyan cikksorozatot, amely soha nem látott közelségbe hozza egy harcművész mindennapjait. Arra kértük ugyanis Stefanovics József kyokushin harcost, lapunk szakértőjét, hogy írjon naplót közelgő, a világ egyik legnagyobb erővel fejlődő küzdősportjában történő bemutatkozása előtt. A derbi január 29-én lesz. Addig lapunk olvasói több cikkben követhetik nyomon: hogy készül, mire figyel Stefi, hogyan telnek az edzőtermi és a magánéleti percek addig a pillanatig, amíg a ringbe szólítják, és kipróbálja magát a superfight fullcontact szabályrendszerben.
A napló I. része
A napló II. része
A napló III. része
A napló IV. része
Eldili, combos, betegség – Január 25., hétfő
6.30-kor keltem. Mentem dolgozni egy magántanítványomhoz. Nem volt igazán jó a közérzetem. Levezettem az edzését, indultam a suliba tanítani. 10.20-tól órám volt folyamatosan 15.10-ig. Utána átvittem a gyerekeket karate edzésre a Bajza utcába – Nándor, a tanítványom foglalkozik velük hétfőnként. Én mentem haza. Este 20 órától volt edzésünk, így maradt egy kis időnk. Mivel a Szakunál lapzártánk van, volt bőven dolgom, és gépeltem végig. Többek között, a '98-as K-1 fináléról írtam.
Amikor a lifttel mentem le, először jutott komolyan eszembe a mérkőzés. Sokszor elképzeltem, de ez igen közeli volt. Eljött az idő! És jó lesz! Edzés elején “eldiliztünk” Danival, jó hangulatban láttunk a melóhoz. 3 menet árnyék. Utána már 10 unciás kesztyűkben gyakoroltunk (előtte végig nagyobban). Páros gyakorlatok mentek, szabad küzdelem, kilincs gyakorlás, igen aktívan. A legtöbbet Danival voltam párban. Nagyon hajtottunk. 10 menetidőt gyakoroltunk végig, nagy tempóban. Zsákon combost kellett rúgnunk. Legnagyobb erő, legnagyobb intenzitás. Jobb lábbal kezdtünk, és mivel nemrégen ebből 1 percet csináltunk, annak megfelelő tempóban kezdtem. De közben derült ki, hogy 2 perc! Ekkor már nem lehet csökkenteni a meló intenzitását, valami nem engedi, végig kell vinni! Szó szerint az ájulás kerülgetett, régen éreztem ilyet. Majd 1 perc pihi. Kicsit nehezen regenerálódtam, ami meglepő volt. Majd bal láb. Utána egy kör has. Edzés után mindenre magyarázatot kaptam, miért nem regenerálódtam. Éreztem, hogy csontig fájnak az izmaim, gyengeség van rajtam. Betegség. Régen kerülgetett, és most itt van. A lehető legjobbkor. Nem baj, meg kell oldanom, ez jutott eszembe. Este hőemelkedésem volt. Neocitránt ittam. Jól betakarózva aludtam, miután befejeztem a cikkeket.
Inger, tréning, nyaklánc – Január 26., kedd
Nem voltam tökéletes állapotban. Mentem tanítani a suliba. Végig óráim voltak 14 óráig. Mentem haza utána. Ittam napközben egy Neocitránt. Otthon gépelés, majd mentem 16 órára edzésre, bár kétségeim voltak: most ez jó döntés-e. Nagyon nehezen hangolódtam rá, és igen rossz volt a reakcióidőm, ingerlékeny voltam, nem tudtam figyelni. Csináltam összesen 4 menet árnyékot, és két menet zsákot, majd Csaba elküldött egy forró zuhanyra. Dani nyomta tovább. Úgy éreztem, hogy jó, hogy kicsit megizzadtam, és, jobb, hogy nem edzek. Igazán rossz állapotban voltam, de tudtam: a pozitív gondolkodás nagyon fontos. Dani végigcsinálta az edzést, ami főként zsákból állt, és beütött több, korábban gyakorolt dolgot.
Sajnos mennem kellett edzést vezetni este, Fight tréninget. Szeretek edzést vezetni, de éreztem, hogy inkább pihennem kellene. Mindegy. A meló jó volt, ismét jött 2 új ember, és jól dolgoztak a versenyzők és a hobbisták is. Este filmet néztem, majd rájöttem, hogy nem tudom hol a nyakláncom, ami elég fontos nekem, de persze minden edzésre leveszem. Eltűnt. Gábor barátom segítségével, hajnali 1 órakor visszamentünk a terembe, ahol megtaláltuk a láncot.
Csak, hogy egyszerű legyen!
Lemondás, kesztyűk, pozitív – Január 27., szerda
Japánban – Vajon melyik Stefi?
Nagyon rosszul ébredtem. Sajnos lázam volt. Fel kellett hívnom a sulit, hogy sajnos nem tudok bemenni, mert nem vagyok jól, és rendbe kell jönnöm. Rendesek voltak nagyon, pedig most sok kolléga hiányzik betegség miatt. Egész nap feküdtem, aludtam, és filmet néztem. Este 18-kor elmentünk edzeni. Úgy gondoltam, hogy nem lehet kihagyni, és kissé jobban is vagyok. Több kedves sms-t, és e-mailt kaptam, még ismeretlen emberektől is. Nagyon jól estek. Az utolsó edzésünk volt. Diliztünk megint Danival, és futással melegítettünk, majd árnyékkal. Végig nagyon jó hangulat volt, amit Csaba igyekezett megtartani. Játékos feladatok voltak. Három menetet kellett “pacsiznunk”. Ebben a játékban küzdőmozgásban kell, tenyérrel megérinteni a másikat. Csaba végig pontozott. Szoros meccsek voltak! 
Kesztyűztünk is három menetet, illetve gyakoroltunk páros gyakorlatokat. A végén egy önálló hasazás volt, azzal a megkötéssel, hogy nem lehet a szokásos feladat. Jó hangulatunk volt, és örültem, hogy fizikailag jobb állapotban vagyok, mint tegnap.
Utána ettünk egy gyros tálat, sok hagymával, hogy gyógyuljak. Majd befejtem este egy filmet, amit Dani is nézett velem, gépeltem, és lefeküdtem aludni. Pihennem kell és gyógyulni!
