Az évezredes hagyományokkal rendelkező keleti egészségmegőrzés szerint az egészség és a betegség, illetve annak alapvető okai is, kétféleképpen tanulmányozhatók: kívülről, külső szemlélőként – és belülről, tapasztalóként. A külső módszer az orvostudomány eszközeivel vizsgál – műtétekkel, elemzésekkel, különféle behatásokkal, s mindezek eredményeinek megfigyelésével. A belső módszerekkel az önvizsgálat révén tanulhatunk, a megélt tapasztalatok alapján, a saját testünk és érzékeink megfigyelésével.
Mivel a Ki áramlását az agy közvetítésével a tudatunk szabályozza, a tudatot befolyásoló érzelmek hatással vannak a Ki keringésére. A Ki keringésének a változása miatt lényeges, hogy emlékezzünk rá: a tudatunk az, ami alapvető hatást gyakorol az agy működésére, és így az energia-keringésre, a Ki-re is. Vagyis a tudatunk mozgatja a testünket.
Fontos a légzéstechnika
 |
A Ki-Aikidó alapvető elve ez, hogy mielőtt a partner testét fizikailag próbálnánk kibillenteni, előbb mozdítsuk meg a tudatát, és azt a teste követni fogja. Ha a partnerünk tudatát uralni szeretnénk a gyakorlatokban, mindenekelőtt szükséges megtanulnunk biztonsággal kézben tartani és irányítani saját elménket. A keleti egészségmegőrzésben és a harcművészetekben számtalan gyakorlatot fejlesztettek ki a szellemi egyesülés megvalósításához.
Ez az egyesülés energiát jelent. Ahogyan energiát fejleszthetünk a napsugarak egy pontra való koncentrációjával is, nagy energiára tehetünk szert a tudatunkra való koncentrációval is. Az emberek többsége nem képes igazán egyetlen dologra összpontosítani, ezért a Ki-fejlesztő technikák gyakorlása az egészség és a harcművészetek területén is döntő fontosságú lehet, hiszen a koncentrációs készség is fejleszthető gyakorlással.
A gyakorlat: Térdeljünk könnyedén, egyenes háttal szeizában, nagylábujjainkat lazán keresztezzük – ezzel összekötjük a Ki keringésének útvonalát. Kezeinket helyezzük a csípőnk alá. Tartsuk egyenesen a felsőtestünket és nyújtsuk fölfelé a hátizmokat. Mikor a Yin-t lesüllyesztjük, a Yang szabadon felemelkedik,fejünk legyen tehát laza és terheletlen, a Yang könnyedségével, testsúlyunkat pedig helyezzük az Egyetlen Pontunkba, és tartsuk meg a legkényelmesebb testhelyzetet. Szemünket a gyakorlat alatt végig tartsuk behunyva.
A légzőgyakorlatot mindig a kilégzéssel kell kezdenünk, amit a szánkon keresztül végzünk, miközben halk “ha” hangot formálunk a torkunkkal. Belégzéskor az orrunkon veszünk levegőt, s hasznos, ha közben szintén halk hangot adunk ki az orrgarat segítségével, ezzel is szabályozva a levegő egyenletes beáramlását. Légzésünk legyen természetes, ne fújjuk és szívjuk a levegőt, egyszerűen hagyjuk, hogy a folyamat megtörténjen.
A Ki-légzés egyik kulcsa a hosszú, egyenletes kilégzés, és a rövidebb, határozott belégzés. Többfajta szabály létezik, általánosan az 1:2:4 arányt tartják a legeredményesebbnek. Tizenkét másodpercet szánjunk a kilégzésre, három másodpercig megnyugszik a lélegzetünk, majd hat másodperc alatt töltjük meg tüdőnket, alulról felfelé, miközben gondolatban a világegyetem legtávolabbi tereit is érzékeljük, s Ki-jét az alhasunk felé irányítjuk.
Három másodperc megnyugvás után a kilégzés közben az összegyűjtött gondolati energiát az Egyetlen Pontba sűrítjük, miközben megtartjuk a tér kiterjesztését és érzékelését. Hasznos eközben a gát izmait éppen érezhető mértékben megemelni, megfeszíteni. (A gát szerepe kulcsfontosságú az energia-gyűjtő légzőgyakorlatok során.)
A kilégzés utolsó pillanatai alatt a bennmaradó levegőt törzsünk enyhe előrehajlításával préselhetjük ki, majd a belégzés alatt lassan visszatérünk kezdeti egyenes helyzetünkbe, súlyunkat visszahelyezve Egyetlen Pontunkba.
Tohei sensei gyakorlata szerint a cél a kilégzést harminc másodpercig, a belégzést huszonöt másodpercig, a szüneteket pedig tíz másodpercig tartani, se ez némi gyakorlással megvalósítható. A másodpercek eleinte segítenek a kontroll elsajátításában, de természetesen, mikor elménk már megszokta a gyakorlatot, nem szükséges többé számolni az időtartamot.
Harc
|
A Ki-légzést reggel és este érdemes elvégezni, ébredés után és lefekvés előtt, lehetőleg az étkezést egy-két órával meghaladó – és fél órával megelőző – időpontban. Mind a kilégzés, miközben O-seszei szavai szerint “Zárd magadba az egész világegyetemet”, mind pedig a belégzés – “Fogadd magadba a Föld minden termékenységét és rezgését, majd lélegzeted keverd össze a Föld lélegzetével” – arra tanít, hogy találjuk és tartsuk meg középpontunkat az élet minden területén, létezésünk legyen harmóniában és egyensúlyban a világmindenség létezésével, és vegyünk részt a végtelen energia körforgásában magunk is.
Nagyszerű gyakorlat arra, hogy megtanuljunk tudatosan törekedni a lehetőségeink kiaknázására, anélkül, hogy csak sodródnánk a modern világ forgatagban, csupán a fizikai gyakorlatok és a lelkesedés fenntartásával. Az aikido a szellem tanulmányozása, helyes tehát annak teljességében gyakorolni, s a hozzá tartozó gyakorlatokat is a mindennapi életünk részeivé tenni.
Comments
comments
