Az MMAjunkie.com egyik újságírója, Ben Fowlkes elbeszélgetett a régi UFC-s Danny Downes-szel a ketrecen kívüli erőszakról, és hogy mi köze ennek az MMA-nak, ha egyáltalán van…
Downes: Ben, mind tudjuk, hogy harcosokról írsz, de személyesen mi a véleményed róluk, mint társadalmi csoportról? A két sajnálatos esemény miatt kérdezlek, ami a héten történt.
Az egyik “War Machine” esete, a másik pedig az ex-UFC-s Josh Grispié, aki jelenleg börtönben van családon belüli erőszak miatt (feleségét négy nap alatt kétszer verte meg – de olyan súlyosan, hogy a nő kórházba került) – a szerk.
Amikor először megmondtam a szüleimnek, hogy MMA-ban szeretnék harcolni, volt pár ellenvetésük. Elsősorban az egészségem, másodsorban pedig azért aggódtak, hogy majd biztos nem fejezem be az iskolát. Minden szülő ezért aggódik, de amit édesapám mondott, az megmaradt a fejemben. Neki azért nem tetszett az ötlet, mert szerinte “aki küzdősportolónak áll, abból erőszakos ember lesz”. Szerinted igaza volt?
Fowlkes: A harcművészekkel és harcművészetekkel való tapasztalataim azt a régi felfogást erősítik meg, mely szerint az az ember keresi legkevésbé a bajt, aki igazán tud harcolni. A legtöbb profi harcos, akit ismerek, soha nem bántana egy civilt, főleg nem ingyen, persze mindenhol vannak kivételek, amit a média azonnal fel is kap.
De miért az a feltevés születik meg ilyenkor, hogy az MMA miatt erőszakosak, és nem pedig az, hogy eleve már azért álltak be MMA-zni, mert alapjából véve agresszív emberek? Nem lehetséges inkább az, hogy az amerikai futballhoz hasonlóan az MMA is természeténél fogva bizonyos erőszakos elemeket vonz be? És ha így vesszük: nem lehetséges vajon az, hogy a harcosok arra használják ezt a sportot, hogy leadják a feszültséget a helyett, hogy gyűjtenék magukban, hogy aztán, mint egy időzített bomba, kirobbanjanak?
Downes: Nem ugyanaz lesz az eredmény mindkét feltevés esetében? Bárhogy is nézzük, ez egy olyan sport, ahol erőszakos emberek vannak. Szerintem a beszélgetésünk inkább oda fog kilyukadni a végén, hogy hogyan állunk hozzá a “sporton belüli” erőszakhoz.
Én nem tartom magam erőszakos embernek. Utoljára a hatodik osztályban verekedtem kontroll nélkül. Az MMA elvileg egy olyan sport, ahol az ember erőszakosan viselkedik a másikkal szemben. Nos, én soha nem tekintettem így rá. Tudom, hogy a rúgások, fojtások, dobások, ütések fizikai támadások, de én soha nem csatoltam hozzájuk érzelmeket. Olyan technikákat próbáltam végrehajtani az előttem állóval szemben, amik bántják őt, de valójában nem akartam bántani. Sok harcos tekint így erre a mesterségre. Ha eltöröd valakinek a karját, vagy kórházba kerül miattad, akkor mi bizony sajnáljuk az illetőt, még akkor is, ha direkt erre képeztek ki minket.
Josh Grispi
A katonákhoz – akik szándékosan elkülönítik személyiségüket a háborútól –, hasonlóan a harcosok is elkülönítik saját énünket attól, amit a ketrecben csinálnak. Persze azzal, hogy azt mondjuk: “Én nem akartam”, felelősségünk nem évül el. Akkor mégis hogyan egyeztetjük össze a két életmódot?
Fowlkes: Ez egy régi vitára emlékeztet engem, amit egy bizonyos Bob Reilly indított el, amikor tiltakozott a sport legalizálása ellen, azt állítva, hogy a kisgyerekek eltanulják belőle a legveszélyesebb technikákat is, és alkalmazzák majd a játszótéren. Részben igaza volt, de a rögbi vagy a jéghoki, amire az állítás ugyanúgy igaz, miért nincs betiltva? Danny, téged megváltoztatott valamiben az MMA?
Downes: Szerintem lehetőséget adott nekem arra, hogy levezessem a stresszt. Felnőttként most máshogy látom az MMA-t, mint régen. Nem arról szólt, hogy megtanuljak benne verekedni. Sokkal többről szólt.
Jelenleg úgy gondolom, hogy pozitív dolog volt az életemben. Sokszor halljuk, hogy “A sport nem hoz létre karaktert, hanem feltárja a karaktereket.” Ezzel én nem értek egyet teljes mértékben. Az MMA-s tréningek olyan szituációkba kevertek engem, amit addig nem éltem meg a “civil” életben. A végletekig hajszoltam magam – mind fizikailag, mind pedig lelkileg.
Elérhettem volna a sikereimet egy CrossFit edzőteremben? Nem hinném. Hasonló leckéket kaphattam volna, de a harchoz semmi nem hasonlítható. Az MMA engem egy jobb emberré tett. Ha az MMA már csak egy ember életét is jobbá teszi, akkor miért is ölnénk ki ennek a lehetőségét? De lehet, hogy én vagyok a különleges.
Fowlkes: OK, mondasz valamit… Ha beismerem, hogy az MMA jobb emberré is tehet valakit – és én beismerem –, akkor azt is be kell vallanom, hogy ez ugyanúgy a rossz irányba is megtörténhet.
Tegyük fel, hogy valaki agresszív lesz az MMA-tól. Ekkor nem az számít, hogy mennyire agresszív valaki, hanem az, hogy hányszor próbálja agresszióval megoldani az adott helyzetet. Szerinted Grispi és War Machine erőszakos tetteit az edzőteremben töltött idő inspirálta? Vagy az a valószerűbb, hogy csak bekattantak, és elvesztették a fejüket, és egyszerűen csak nem tudtak magukon uralkodni, mert nem tanulták meg?
A srácokkal nem az a baj, hogy tudják, hogyan kell harcolni, hanem az, hogy nem tudják, hogyan kell gondolkodni. Kétlem, hogy ez az MMA miatt van, de persze ez nem is zárható ki teljesen.
De ha ez mégis az MMA hibája – azé a sporté, ahol sok agresszív, mérges ember vezeti le felesleges energiáit az edzések fizikai és szellemi tanításaival, akkor mi az alternatíva? Mert körülnézek a világban, és nem úgy néz ki, hogy közel lennénk a megoldáshoz…
Forrás: MMAjunkie.com
