Minden ellenfelem értékesnek tartom, s ha kell, a meccs végén, segítő kezet nyújtok nekik. Fedor Emelianenko megnyílt. Egy lenyűgözően őszinte vallomás következik.
– Az UFC-ből a PRIDE-ba igazoltál. Van olyan népszerű ez a szervezet Amerikában, mint Japánban, vagy akár Koreában?
– Amerikában az UFC viszi a prímet a népszerűségben, de a harcosok tudását és a tornák minőségét összevetve a PRIDE megelőzi. Nagy hangsúlyt fektetünk a promócióra most az USA-ban. Sajtótájékoztatók, reklámok és fellépések sorjáznak a programunkban. Mike Tyson is nagy húzóerő lehet, hiszen már aláírta a szerződést a szervezettel, és bokszmeccsen fog – remélhetőleg – minél nagyobb tömegeket “felénk húzni”.
Fedor és Tyson
 |
– Szerinted miért érdekes a PRIDE számára Tyson? A botrányai, vagy a küzdőtudása miatt?
– Erre nem tudok válaszolni. Amikor személyesen találkoztam vele, volt időnk pár percet beszélni. Számomra egy teljesen normális, vidám és szimpatikus srácnak tűnt.
– A PRIDE-ba való belépéseddel mennyire nőtt meg az amerikai rajongókban az érdeklődés a szervezet iránt?
– Óriási mértékben! Már a legelső sajtótájékoztatón is szinte mozdulni sem tudtunk, annyian voltak. A tornán a nézők szinte megőrültek, mikor beléptem a ringbe.
Fedor, a családapa
|
– Az egyik legnagyobb sztár vagy az MMA világában. Rengeteget utazol – úgy tudom az utóbbi időben az USA után Costa Rica és Korea is az úticéljaid közt szerepelt…
– Igen. Costa Ricában egy MFC tornán segítettem a leendő fighterek kiválogatásában az MFC USA vs. Oroszország-ra. Koreában egy reklámfilmet forgattam. A két esemény közt azonban még Japánban is voltam, ahol a Bushido gálán vettem részt.
– Nem fárasztó ennyi utazás?
– De igen. Szeretnék már több időt tölteni a családommal. Azonban két hónap múlva meccsem van, és erre fel kell készülnöm. Ezért is vonultam félre egy eldugott helyre, Kislovodsk-ba.
– Hogyan készülsz a következő fightra?
– Semmi különös. Sokat bokszolok, birkózom, gyakorlom a földharcot, és extra figyelmet fordítok a lábtechnikám csiszolására.
– A Cro Cop elleni meccs óta fordítasz nagyobb figyelmet a lábadra?
A népszerűség terhe |
– Nem, már sokkal előbb elkezdtem a lábmunkámon dolgozni, hiszen tudtam, hogy a lábban erős horváttal fogok küzdeni. Meg kellett tanulnom, hogyan verhetem meg a saját fegyverével, és hogyan védhetem ki a félelmetes rúgásait. Ráadásul mostanában egy kézsérülés miatt kénytelen vagyok más területeket erősíteni.
– Kik a segítőid?
– Vladimir Voronov, Aleksander Mitchkov, és nemrég csatlakozott a csapathoz Russlan Nagnibida, aki muay thai specialista.
– Gyakran faggatnak a sikereid titkáról?– Igen. Majd minden újságíró felteszi a sikereim kulcsát firtató kérdést. Ilyenkor mindig valami bonyolult válaszra számítanak. Azonban mindez csak a kemény munkáról szól. De nem csak fizikailag, hanem fejben is! Mindezek mellett sokat lehet tanulni a saját hibáidból is, s ez megint csak fejben dől el.
A szambó Cárja
|
– Miért hagytad ott annak idejét a szambót és az olimpiai sportág dzsúdót?– A pénz miatt. Támogatnom kell a családomat, és a szambóval nem tudtam volna megkeresni a megélhetéshez valót. A második okom a szambóban tapasztalható elfogult bíráskodás. Ha elutaztál egy szambó versenyre, nem nyerhettél a helyi szambósok ellen, hiszen a bírók őket támogatták. Ezért határoztam el, hogy az MMA-ra váltok, annak ellenére, hogy utazhattam volna az olimpiára. Most már azt mondom, jól döntöttem.
– Van pénzed, van respekted. Nade, van-e hiányérzeted?– Nem. Én nem változtam meg. A pénz és az anyagi dolgok és a hírnév sem változtattak meg. Csodálatos családom van, nagyszerű barátaim, és én egy átlagos ember vagyok. Semmi különös nincs bennem. Csak próbálom csinálni azt, amiben jó vagyok. Nekem ez a munkám.
“Tisztelem ellenfeleim” |
– Az ellenfeleid gyakran csinálják a cirkuszt a meccseitek előtt, próbálnak hergelni, de te mindig nyugodt vagy, és látszólag érzelemmentes. – Én nem showmankedéssel szereztem ennyi rajongót, hanem a tudásommal és a hozzáállásommal. Sok harcos számára azonban ez a körítés fontos. Valahol megértem őket, hiszen az MMA nem csupán harc, hanem szórakoztatás is.
– Mit csinálsz fél órával a mérkőzésed előtt?
– Nyújtok, lazítom az izmaim, és próbálom megtisztítani az elmém. Ez idő alatt a csapattársaim próbálnak elszigetelni minden külső zavaró tényezőtől, és ez nagy segítség nekem.
– Szereted a rajongóid?
– Természetesen szeretem őket! Többnyire ők olyan emberek, akik értik és tisztelik ezt a sportot. Koreában azonban már túl sok volt a rajongás. Szó szerint majd széttépett a rajongók hada. Az ilyen dolgokat már nehéz elviselni.
Orosz mentalitás |
– Megfigyelhető, hogy a fight végén mindig próbálsz segíteni legyőzött ellenfelednek. Felsegíted, vagy megöleled. Ez része a stílusodnak, netán a taktikához tartozik, vagy őszinte emberi gesztus?– Minden ellenfelem tisztelem. Mikor kijössz 50.000 tomboló ember elé küzdeni, nagy bátorságra van szükség. Tisztában vagyok vele, hogy ők is hosszú éveken át készülnek, és kőkeményen dolgoznak azért, hogy jó eredményeket érjenek el. Ezért minden ellenfelem értékesnek tartom, és természetesen kezet nyújtok nekik, ha kell a végén, segítő kezet. A győzelem utáni fel-le ugráló, őrjöngő győzelem ünneplés pedig nem az oroszok szokása…
>>> NÉZZE MEG FEDORT A RINGBEN!!!
Comments
comments
