A Seido Karate hat danos mestere elárulja a hatékony ütés titkát. Gyakorlatilag a könyök helyzetén múlik az erő minél jobb átvitele.
Ha karate alapütéseket végzel, bizonyára nem arra figyelsz, hogy veszítenek-e valamennyit ütéseid az erejükől.
Most nem sorolom fel azokat a módszereket, hogyan vihetünk nagyobb erőt az ütésekbe. Az más lapra tartozik. Nem beszélek az ütés alapmechanikájáról sem, mert azt majd mindenki ismeri – helyes ököltartás, az ütő kéz szorosan a test mellett tartva, elforgatni az öklöt, ahogyan az távolodik, stb.
Amiről beszélni fogok,
az egy apró, ám fontos része a kéztartásnak, amely befolyásolja az erő hatékony átvitelét. A legtöbb tanítvány és gyakran az instruktor sem fordít erre kellő figyelmet. A legtöbbször, mikor az ütés célba talál, az átvitt erő egy része nem lép kontaktusba a célponttal. Ellenkezőleg, nagyon gyakran a kéz maga úgy funkcionál, mint egy mini lökhárító – a kéz begörbül, amikor a kölcsönhatás a két felület között meghalad egy bizonyos szintet.
|
Sokan bizonyára azt mondják most, hogy “nálam ez kizárt. Éveket töltöttem az ütéseim fejlesztésével”. Talán igaz, de még mindig lehet, hogy nem 100%-ig hatékony.
Lássunk egy egyszerű tesztet, amelyet gyakran bemutatok az embereknek. Először megkérem a partnerem, hogy egy egyszerű közép-ütést “helyezzen el” gyomorszájra. Amikor aztán az ütés közeledik, én átkarolom az ütő vállait és magam felé húzom.
Amikor ezt teszem, mindenki meg szokott lepődni. Amikor előre mozdul az ütő fél, a könyökei kifelé feszülnek, és húzódni kezdenek. Ez azt jelenti, hogy a könyék olyan pozícióba kerül, hogy a kifejtett erő átvitele a célpont felé nem biztosított. Ehelyett a kar elnyeli az energia egy részét anélkül, hogy az ütő személy tudna róla.
Mindennek a könyék nem megfelelő helyzete az oka.
Vegyük észre, hogy az első képen a könyék kifelé pozícionál, annak ellenére, hogy a kar egyenes. Ez az a könyék-helyzet, ami lehetővé teszi az energia abszorpciót.
A második képen a könyék elfordított, vagy enyhén lefelé fordul. Elsőre ez nem tűnik majd túl természetes tartásnak, és sok gyakorlás kell a tökéletes elsajátításhoz. De könnyedén tesztelhető a hatékonysága a fent említett gyakorlattal.
Először üssünk a gyomorszájra a szokásos módon, aztán lefelé fordított könyökkel! A másik mód, hogy a helyes könyöktartást felvegyük az, hogy ha az öklünket (tengelyét nézve) függőlegesen tartjuk. Láthatjuk, hogy a helyes tartásnál ütéskor hiába húznak minket közelebb, nem hajlik be a kar. Ily módon a teljes csípőrotációval, testsúllyal generált erő hatékonyan átvihető a célpontba. Ez azért nem mindegy…
Christopher Caile
 |
Hiszem, hogy ez az oka annak, hogy jónéhány karate stílusban, például az Issin Ryu-ban függőlegesen tartott ököllel ütnek. Ennek hatékonysága nem annyira az ököl pozíciójának, hanem a könyök tartásának (a lefordított könyék természetesen pozícionálja függőlegesen az öklöt) köszönhető.
Az erőátvitelen túl ennek a könyöktartásnak van egy másodlagos előnye is. Ebben a tartásban a könyék védett az oldalról érkező támadásoktól, amikor is a könyék kifeszül, és könnyen sérül.
Ha lefelé fordítjuk a könyökünk, akkor egyszerűen nem lesz ott támadható célpontként.
Comments
comments
