Az egykori Burma napjainkban diktatúra igája alatt nyög. Az ősi kultúra agonizál, és a több százéves harcművészet is a létéért küzd. De mi is az a bando? Az alapokról.
Nem populáris, de hatásos
A Bando elnevezésű burmai harcművészetről igen ritkán hallani.
Nem igazán sorolható a világot meghódító, populáris stílusok közé ám ennek ellenére kétségkívül igen komplex rendszer, valamint igen hatásos is.
Nevének több fordítása létezik: “A fegyelem útja”, “Az önvédelem rendszere”, “A harc művészete”, “Önfegyelem” – mind-mind beszédes verziók.
Történelem
A stílus történelme meglehetősen hányatott; fejlődésére hatással voltak többek között a közeli tibeti, indiai, kínai és pakisztáni harci technikák is.
1878-ban a brit megszállással sötét korszak kezdődött a bando és más burmai harcművészetet számára, mivel betiltották gyakorlását.
A tilalom a múlt század '30-as éveiben ért véget, ekkor a bando a Katonai Atlétikai Szövetség (U Ba Than) megalakulásával új életre kelt.
Az új aranykornak a japán megszállás vetett véget, amikoris a szigetország harci stílusai elnyomták a hagyományos burmai technikákat. Az ország 1946-os függetlenné válásával a japán katonák eltűntek, ám küzdőstílusuk nyomot hagyott az újra szárnyra kapó hazai harci technikákban.
Jellegzetességek
A bando-t évszázados küzdelmi tapasztalatok és kipróbált törzsi harci technikák formálták a mai arculatára.
Számos iskola létezi a harcművészeten belül, amelyek közül a legelterjedtebbek:
– Nan twin thaing (Királyi palota stílus)
– Pyompya thaing (A kemény-lágy út iskolája)
– Neganadai thaing (Kígyó stílus)
– Shan thaing (A kínai határhoz közeli Shan tartomány stílusa)
A bando harcosok a küzdelemben un.
kikerülő mozgásokból építkeznek. A testi kontaktusnál fontos szerepet kapnak a dobások és a földharc.
A küzdelemben nincs tabu: az ellenfél minden felülete támadható, mindennel eszközzel. A küzdelemben más stílusoknál nem létező támadási módok is előkerülnek, például a karmolás, a csípés, a hajhúzás és a fejelés is.
A bando-n belüli a technikák egyes csoportjai – a kung-fuhoz hasonlóan – állatneveket kaptak, és sajátos technikáik szerint azonosíthatók.
Bika – erő
Kobra – a törzs és a fej életpontjainak támadása
Szarvas – dinamikus támadások
Sas – dupla-, nyitott kezes technikák
Majom – alulról építkező manőverek
Párduc – tépések, karmolások, elkerülő technikák
Piton – morzsolás, megragadás
Skorpió – ideggócok támadása, csípés
Tigris – karmolás
Vipera – alsótest vitális pontjainak támadása
Vadkan – fejelés
FelépítésA bando tanulása négy fázisból áll. A tanítvány az első időszakban az alapvető állásokat és
bázistechnikákat sajátítja el.
Ez az időszak néhány hónaptól néhány évig terjedhet, attól függően, melyik stílust és milyen mestert választ a tanítvány.
A második lépcsőfok során a blokkolások, kikerülő technikák elsajátítása következik. A második időszak végére a bando-tanítvány képes lesz hatékony önvédelem alkalmazására fegyvertelen támadók ellen.
Az utolsó fázisban már a támadó harci technikák elsajátítása következik. Mielőtt azonban megismerhetné ezt a komoly tudást, a mester meggyőződik arról, hogy a tanítvány nem fogja bűnös célokra használni tudását.
Comments
comments
