Az elmúlt napokban szájról szájra járt a pletyka, hogy a sportág olimpiai bajnoka olyasmire vállalkozik, amelytől a legtöbben mélységesen rettegnek. De vajon mi ez?
“Való igaz, kicsit másként látom ma már a dolgokat” – válaszolt a Judoinfo.hu érdeklődésére Kovács Antal, a magyar dzsúdó első és mindeddig egyetlen olimpiai bajnoka.
“Egy kicsit rossz volt a szemem, hat és feles dioptrájú kontaktlencsét használtam, de a legutóbbi mérés kimutatta, hogy nyolc és felest kellett volna már. A bajokra alaposan rátett 1996-ban Traineau barátom, aki az atlantai olimpia bronzmeccsén kinyomta a lencsét a szememből. Akkor ez meg is zavart, el is ment az érem, de a következményeit is viselnem kellett.
Éveken át kínlódtam, nem feküdhettem a műtőasztalra, mert korábban csak úgy tudtak volna megoperálni, hogy utána hetekig egy liter tejet sem emelhetek meg, s legalább féléves kihagyás várt volna rám. Mára oda jutott az orvostudomány, hogy egy igen komoly beavatkozást lézeres eljárással három perc alatt végrehajtottak.
A szemem egy napig fájt a műtét után, öt nap múlva pedig már vezethettem. Egy darabig igen érzékeny volt a szemem, nem láttam jól közelre, de egy hónap alatt minden rendben beállt. Régen, ha reggel kinyitottam a szemem, csak hangyaversenyt láttam, semmi mást, most pedig nulla dioptriás a szemem, az ágyamból kinézve látom a hópelyheket!”
Kovács Antal az ifjú dzsúdósok példaképe…
A paksi Atomerőmű SE kitűnő dzsúdósa ezúttal is igyekezett a sporthoz igazítani a kényszerpihenőt, még tavaly novemberben eleget tett ausztriai kötelezettségeinek, s csak utána operálták meg.
“Nagyon rugalmas volt az orvosi stáb, hiszen az év végén mindössze két olyan hetem volt, amikor sort keríthettünk erre a műtétre, az osztrák liga döntőjét és Bor Barna U23-as Európa-bajnoki szereplését is figyelembe kellett vennem.”
Kezdjük a Bundesliga fináléval: a négyes döntőben Atom Anti csapata, a bajnoki címvédő Judo-Union Raika Flachgau a wattenieket 13-1-re, majd a fináléban a Mühlviertelt 8-3-ra győzte le, a döntőben Kovács Antal mindkét mérkőzését ipponnal nyerte, előbb Roland Kasper, majd Dominik Gerzer ellenében.
“A fiatal és tehetséges német fiúnak felhívták a figyelmét, nagyon vigyázzon a szumi gaesimre, figyelt is rendesen, de a végén csak azzal veszített. Ez volt a tizedik szezonom, amelyben sikerült ismét győzni. Ezzel együtt nem biztos már, hogy ebben az évben is ott lehetek a strasswalcheni csapatban.
Ez egy nagyon fiatal együttes, amelyben a tapasztalatommal kellett segítenem a klub saját nevelésű ifjait, de most már nagyon megerősödtek Gerhard Dorfinger tanítványai, tavaly négy versenyzőt is adtak az osztrák juniorválogatottnak. A lehetőség most már a fiataloké, nem biztos, hogy rám szükség lesz ezután – jegyezte meg olimpiai és világbajnok dzsúdósunk, akire itthon annál nagyobb szükség van.
Partnerként, segítőként részt vett a paksi nehézsúlyú Bor Barna tavalyi felkészülésében, s a munkát ebben az évben is folytatja.
…s immár a legifjabbak kedvence is
“Ez magától értetődő. Azt szeretnénk, ha az olimpián végre megszületne a második magyar arany, most nagyon egy hullámhosszon van a társaság és ebből valami nagy dolog alakulhat ki. Éremesélyesek utaznak tőlünk Pekingbe, ha jól kijön a lépés, ők újra történelmet írhatnak. Nekem ebben már más szerepem van, segítőként szeretném hozzátenni a részem a nagy egészhez. Pakson van Barna mellett két nehézsúlyú versenyzőnk, most nálunk vendégeskedik a brazil Silva, és azért én is eltologatom Barnust a szőnyegen…”
Kovács Antalnak az élet más területein is igen komoly feladatai vannak, apukaként otthon kell helytállnia, a paksi Atomerőműben menedzserként dolgozik, miközben a doktori dolgozatának megírása és annak megvédése is folyamatban van.
Nem csoda, hogy immár másként látszik a jövő…
Forrás: Judoinfo.hu
