Az idén is a dán Viborg városa adott otthont az Ashihara Karate Világbajnokságnak, ahol fightereink kitűnően szerepeltek. Sempai Makay Miklós helyszíni beszámolója következik.
Az Ashihara Karate Világbajnokságra – mint évek óta – ezúttal is Húsvétkor került sor.
A viadalra öt főből álló magyar csapat utazott ki a dániai Viborgba.
Mórocz József (1. dan – 2002, VB III; 2005, VB. I) nehézsúlyban; Roszkopál Bence ( 1. kyu – 2005, 2007 VB III.) a -75 kg-os kategóriában; Csurkáné Döcsakovszky Mária (1. dan – 2006, VB III.) pedig a női könnyűsúlyban, -53 kg-ban indult.
A versenyzőket Sensei Hartyányi Attila (3. dan – 1997, VB II + Best Fighter, 2007 – VB I.) készítette fel a megmérettetésre.
A cikk írója Makay Miklós (1. dan, 2005, VB I., 2007. VB III.), mint tolmács kísérte a válogatottat.
Viborg, Dánia, 2008. március 22.
Reggel 8 óra 40 perc
A szoba melegéből figyelve gyönyörű a hóesés.
Kint már ennyire nem figyelünk fel a szépségre, hiszen harcosainkkal együtt a viborgi sportcsarnok felé igyekszünk.
Sensei Hartyányi Attila termete kissé felfogja előttem a szelet, igyekszem tartani a tempót. Versenyzőink teljesen ráhangolódtak az előttük álló feladatra: világbajnokok akarnak lenni!
Ahogy belépünk a csarnokba, szinte érezzük, ahogy kikerülünk a hóvihar markából. Jól esik a meleg, s hogy nem fúj a szél.
Reggel 9 óra 10 perc
Ahogy a csapatok bevonulnak az ütemes zenére, igyekszem jó felvételeket készíteni a kamerával.
Ez persze közel sem egyszerű feladat, hiszen rettenetesen izgulok a barátaimért. A három fős magyar csapat – Sensei Hartyányi Attila vezetésével – belép a küzdőtérre.
A húsz-huszonöt fős csapatok mellett a magyar csapat kicsinek látszik. Ahogy a kamerával ráközelítek versenyzőinkre, észreveszem a különbséget. A magyarok szemében a harc tüze lobog. Győzni fogunk!
………
Versenyzőinknek feltettünk néhány kérdést, amelyek felfedik az olvasók előtt: hogyan érezték magukat a 14. Ashihara Világbajnokságon…
– Hogy sikerült a felkészülésed?
Mórocz József:
– Munkahelyi elfoglaltságok miatt idén kevesebb idő jutott a felkészülésre, de összességében jól sikerült. Mentálisan felkészültem, fizikálisan pedig a koromhoz képest (35) jó formában vagyok. Holnap minden kiderül…
Roszkopál Bence:
– Az idei Vb-re készültem a legtöbbet, sokat gyakoroltam párban, úgy érzem sikerült fejlődnöm, jó formában vagyok. A fő hangsúlyt az ellenfél előli kitérésekre, és az onnan történő visszatámadásokra helyeztem. A martfűi válogatott tábor csak feltette az “i”-re a pontot, a maximumra törekedtem, és sikerült lelkileg is ráhangolódnom a küzdelmekre. Úgy érzem: ez volt az eddigi legjobb felkészülésem!
Csurkáné Döcsakovszky Mária:
– Sajnos sokat betegeskedtem a felkészülés alatt. Minden nap edzettem – még betegen is – talán betegen nem kellett volna… Így nem egészen úgy alakult a felkészülésem, ahogy szerettem volna. Az edzéstartás és munka mellett minden időmet a felkészülésbe fektettem, a férjem is sokat segített. A válogatott tábor nagyon jó volt, pszichésen rengeteg pluszt jelentett számomra.
– Hogyan telt a verseny előtti napod?
Mórocz József:
– Köszönöm, jól. Az igazság az, hogy amit el akartam érni, már elértem. Ajándék, hogy itt lehetek.
Csurkáné Döcsakovszky Mária:
– Hajnalban szaunázással indult a nap, elég nehezen ment a fogyasztás. Nagyon izgultam, hogy beférek-e majd a kategóriába. A mérlegelés után persze megkönnyebbültem és jól teleettem magam.
Roszkopál Bence:
– Nyugodt voltam, hiszen tudatos táplálkozással készültem a versenyre, így bíztam benne, hogy nem lesz probléma a súlyommal. Jó lelkiállapotban vagyok, alig várom a versenyt!
– Milyen eredményt vársz magadtól?
Csurkáné Döcsakovszky Mária:
– Szeretnék dobogón végezni, hallani akarom a Himnuszt! Az érem igazából nem is számít, a világ tetején állni, és hallgatni a Himnuszt – ezt szeretném elérni.
Mórocz József:
– Győzni szeretnék! Ez persze sok tényezőtől függ. A dobogós helyezést mindenképpen reálisnak tartom.
Roszkopál Bence:
– Győzni jöttem, első akarok lenni! Úgy érzem, ennek érdekében mindent megtettem. Ha pedig teljesítményemet valamelyik különdíjjal is honorálnák – akkor lennék igazán elégedett.
…….
Viborg, Dánia, 2008. március 22.
Délután 13 óra
Mórocz József ellenfele egy azeri harcos. A súlycsoporthoz képest gyorsan mozog. Nagyon jól erőlteti Józsira akaratát. Józsi már az előző ellenfele ellen is kissé fásultan küzdött. Mintha nem érezné a mozgást, nem tudna teljes erővel koncentrálni. Sajnos ezt a bírók is megérzik, így számára véget ér a verseny.
Délután 15 óra 23 perc
Roszkopál Bence belép a küzdőtérre. Számtalan győztes küzdelem áll már mögötte, több sérülés hátráltatja. Ellenfele egy orosz versenyző. A nézők lélegzetüket visszafojtva figyelnek. Ez az elődöntő. Bence jól kezd, bár ellenfele mintha nehezebb lenne. Komoly ütéseket ad és kap. Lassan letelik a három perc, és még mindig nincs értékelhető találat. Az orosz azonban – eléggé ügyetlenül – földreviszi Bencét, és a bírók a kétes találatot értékelhetőnek vélik. Az utolsó percben Bence minden tartalékát felhasználja. Jól érezhető a fölény, de találat nincs.
Az orosz versenyző jut a döntőbe, Roszkopál Bence teljesen megérdemelten bronzérmes!
Este 19 óra 39 perc
A csarnok elsötétül. A női könnyűsúly döntőseit szólítják. A fénysugár hirtelen megvilágítja a magyar válogatott melegítőjét. Csurkáné Döcsakovszky Mária világbajnoki döntős. Ellenfele egy orosz lány. Marcsi jól kezd, de az orosz nem adja könnyen magát.
A két nő hatalmas ütésekkel és rúgásokkal próbálja megtörni a másik ellenállását. Nincs találat, nincs döntés.
A hosszabbításban Marcsi utolsó erőtartalékait veti be. Bírói döntés… Zászlók a magasba, és: a 15 éves magyar Ashihara Karate negyedik(!), egyben első női világbajnokát köszöntheti!
……
– Így a verseny után mit érzel, elérted azt, amit célként tűztél ki magadnak?
Mórocz József:
– Nem. Nem egészen értem, hogy miért így alakult, sokat készültem. Sajnos túl görcsösen akartam, nem ment idén a mozgás.
Roszkopál Bence:
– Nem teljesen úgy alakult, ahogy elterveztem. Ennek ellenére elégedett vagyok, világversenyen indultam és felállhattam a dobogóra. Ez volt életem legnehezebb versenye, nagyon örülök a bronzéremnek!
Csurkáné Döcsakovszky Mária:
– Természetesen! Nagyon boldog vagyok, hiszen világbajnok lettem! Még mindig van mit finomítani a technikáimon, de most határtalanul boldog vagyok!
– Egy ilyen kemény full-contact verseny után vannak-e sérüléseid?
Mórocz József:
– Apróbb sérüléseim vannak, de a keményítésnek köszönhetően ezek sem súlyosak.
Roszkopál Bence:
– Ez egy kiütéses rendszerű verseny volt, így természetesen vannak. Az alkarom majdnem eltört, sokat kellett jegelnem a sípcsontomat is, többször kellett az orvosi asztalhoz mennem. Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy senki nem tudott kiütni.
Csurkáné Döcsakovszky Mária:
– Nagyon fáj a mellkasom! Kötelező a mellvédő, de az ütések többsége azon is átment! Apró zúzódások is vannak, de ezekre egy idő után fel se figyel az ember.
Amíg versenyzőink pihennek, én mesteremet, Sensei Hartyányi Attilát – a válogatott vezetőedzőjét – kérem, értékelje a magyar csapat teljesítményét:
– Meg vagyok elégedve a versenyzőimmel. Nem mindig jön ki a versenyen a felkészülés, de három versenyzőnkből kettő a dobogóra állhatott. Ezzel is bizonyítottuk, hogy a magyar versenyzők a világ élvonalába tartoznak. Mindent megtettek a cél érdekében – energiát, pénzt nem sajnálva készültek. Mindannyiuk munka és család mellett, így az eredmények még értékesebbek. Mivel ők nem kezdő versenyzők, egyéni edzésterv alapján készültek. A felkészülés ideje alatt folyamatosan tartottam a kapcsolatot velük. A válogatott edzőtáborban igyekeztem csúcsra járatni őket, szerintem sikerült is. Örülök, hogy együtt dolgozhattunk!
A magyar csapat – középen a két érmessel
