Két bronzérem, tehetséges újoncok és egy elszalasztott éremesély. Katona Attila értékel.
A full-contact válogatott két bronzéremmel térhetett haza a törökországi Antalyában megrendezett világbajnokságon. Nem a legjobb előjelekkel kezdték harcosaink a küzdelmeiket, hiszen a csapat legnagyobb éremesélyese, a szentpétervári Harcművész Világjátékok győztese, Görbics Gábor még otthoni edzésen szerzett sérülése jóval komolyabbnak bizonyult, s ezért versenyzőnk visszalépésre kényszerült.
A válogatott szövetségi edzője, Katona Attila így látta a csapat teljesítményét:
– Mennyire igazolta a csapat az előzetes várakozást? Nem a legjobbak voltak az előjelek…
– Sajnos, valóban így történt, nem a legbiztatóbb előjelekkel vágtunk neki a világkupának. Két női és három férfi súlycsoportban neveztünk. 52 kg-ban Dyékiss Nóra újoncnak számít mind a világbajnokságon, mind ebben a súlycsoportoban. Nála még a tapasztalatszerzés és a rutinszerzés a cél.
Brunner Boglárkát vegyes érzésekkel hoztuk ki, hiszen ebben a szabályrendszerben, a full-contact-ban újoncnak számít (korábban inkább K-1-ben és low-kick-ben indult). A bronzérem megszerzése megérdemelt és nagyon szép teljesítmény. A későbbi győztes norvég versenyző ellen nagyon megállta a helyét, az első menetben vezetett is, aztán kényelmesebb lett és ezt a norvégok ellen nem kehet megtenni.
A férfiaknál, sajnos, Görbics Gábor sérülten jött ki, mégis bíztunk abban, hogy meggyógyul. Ez nem így történt és ezért az egészsége érdekében nem indítottuk el. 85 kg-ban teljesen újonc volt Hársági Roland, de szenzációs teljesítményt nyújtott. Tisztelettudó, alázatos, szorgalmas és hatalmas jövő előtt áll. Laszák Zoli nagy elvárásokkal jött ki, de a súlycsoport népessége miatt nem számítottam éremre. Ennek ellenére két fontos győzelmet aratott a francia és a hazai pályán küzdő török ellen. A későbbi győztes kazah versenyző ellen küzdött a döntőbe jutásért, s 2:1 arányú szoros pontozással kapott csak ki tőle. Nagyon megérdemelte az érmet, nagyon régóta benne van, és bízom benne, hogy továbbra is eredményes lett.
– Mi lehet a továbblépés kulcsa?
– Most megfigyeltem több stílusirányzatot is. Elkülöníthető az orosz, az ukrán és a francia full-contact iskola,. Ezekből kell majd kivenni azt, ami a mi versenyzőinknek a legjobb egyénre szabott technikai és taktikai elemeket.
Full-contact eredmények:
férfiak:
71 kg.
Világbajnok: Sajan Zsakupov (Kazahsztán)
2.Nyikita Szeljanszkij (Oroszország)
3.Laszák Zoltán (Szigetszentmiklós-Tököl SE) Edző: Gnyálin István
3.Ufuk Sevsen(Németország)
Nők:
70 kg.
Világbajnok: Birgit Reitan Oksnes (Norvégia)
2.Claudia Kiontke (Németország)
3.Brunner Boglárka (Titán SE) Edző: Juhász Gábor, Leon Beneta
3.Irina Gavrilova (Oroszország)
A magyar csapat harmadik helyen végzett az éremtáblázaton. Dr. Leyrer Richárd, a Magyar Kick-box Szövetség elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, s WAKO alelnöke végig kísérte a helyszínen magyar csapat szereplését:
– Melyek voltak a csapat iránt az előzetes várakozások, s ezekből ebből mi valósult meg?
– Point-fighting tekintetében 110 százalékig elégedett vagyok, a light-contact tekintetében azonban csalódott vagyok. Egy új csapattal jöttünk, és ez az új csapat még nem bírta el a terhelést. Dancsó „Kicsi” sikere egészen kicsi dolgokon múlott, közel volt hozzá a hetedik világbajnoki cím, de nem jött össze, amit nagyon sajnálok.
A kick-light siker most nem valósult meg, de ez a szabályrendszer, ahová nagyon sokan jöttek át, sok az új és tehetséges versenyző. Fontos nekünk ez a lépcső, mert az elmúlt húsz évben először a semi-contactban kezdtek a versenyzők, majd továbbléptek a folyamatos küzdelembe, light-contactban, majd következett a ring. A kick-light jó előképzést jelent, s technikásan érkezhetnek a ringbe a versenyzők.
A full-contactban Görbics Gabit sérülése akadályozta meg a sikerben. Idén húsz versenyen vett részt, mindet megnyerte, nagy tornákon vett részt, győztesen hagyta el a ringet, kimagaslóan szerepelt a szentpétervári Világjátékokon is. Sérülése miatt úgy döntöttünk, hogy nem indítjuk a versenyen. Laszák Zoltán, ha az utolsópillanatban egy kicsit összeszedettebb, akkor meg tudta volna verni a kazah világbajnokot. Mérkőzéshiánya volt, de egészen kiválóan helyt állt. Brunner Boglárkában van tűz, de az edzésmunkáját koordinálni kell. Felemás kezdés után felemás volt a tehát a folytatás.
– Érdemes lenne e a kick-light tekintetében teljesen más válogatottat kiépíteni, vagy ez a mostani átfedés hozhat még eredményeket?
– Szerintem emberre szabott a kettős versenyzés. Vannak olyan országok, amelyek teljesen más, új csapattal jönnek, meg tudják engedni maguknak mind utánpótlásban, mind anyagiakban. Igazán ez lenne az ideális, de mi nem tudjuk ezt megvalósítani, nincs annyi tehetségünk és anyagi erőnk is korlátozott. Azok számára, akik mind a kettőt vállalják, ezt nem tiltjuk meg, s majd elválik, ki melyik szabályrendszerben lesz sikeres. Most ez a siker nem jött el.
– Az éremtáblázaton Magyarország a harmadik helyen végzett. Az olaszok nyertek, a második oroszok, önmagukhoz képest, gyengén szerepeltek. Mi lehetett ennek az oka?
– Elég sok versenyző ment át a K-1-be és a low-kick-be, és az új generáció még nem annyira sikeres. Még egy ilyen hatalmas mezőnnyel rendelkező ország is megérzi ezt, és rengeteg profi bajnokuk is van, akik itt nem indultak.
– A világbajnoksággal kapcsolatban a sportpolitikát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Fontos változások történtek a WAKO-ban. Lesz ennek tartalmi következménye?
– Kétféle gondolkodás alakult ki, mind a két elgondolás végső célja az olimpia elismerés volt. Az egyik szerint teljes erővel erre összpontosítunk. Ez az elképzelés most háttérbe szorult, és egyéni ambíciók miatt minden kontinentális szövetséget megalakítottak, s az eddigi szervezetek, divíziók szövetséggé alakultak át. Rengeteg pozíció, betöltött poszt alakult ki. Várakozó állásponton vagyok, várom, hogy ezekkel a különböző címekkel rendelkező emberek a munkát is mellé teszik-e majd. Nagyon különböző fejlettségi szinten vannak ezek a kontinentális szövetségek. A tatami sport gyerekcipőben botladozik Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Észak-Amerikában nagyon népszerű, de ott inkább félprofi versenyeket szerveznek, s ezek a versenyzők, akik sok pénzt keresnek a point-fighting pénzdíjas versenyeken, nem jönnek el ilyen amatőr, nagy igénybevételt jelentő versenyekre. Európa termeli meg a világ kick-box bevételének 70-80 százalékát. Ebből a 80 százalékból most a kontinentális kiadások legalább felét el fogják vinni. Kérdés, honnan jöhet még új forrás, több pénz a struktúrába, vagy a meglévő pénzt kell többfelé osztanunk? Ezek nagyon komoly kérdések, amiket meg kell válaszolni. Van esély a sikerre így is. Legjobban az tetszett, hogy létrejött a WAKO edzőbizottsága. Az edzők a versenyeken kialakított kapcsolat, a kommunikáció során nagyon sokat tudnak tenni azért, hogy tényleg fejlődjön a sportág, a fejlődés az Ő kezükben van, ha jól dolgoznak az edzők, az garancia a sikere. Azok a formációk, amelyek földrajzi formákba helyezik át a különböző struktúrákat, elsősorban szervezeti és logisztikai kérdésként kezelik. Én az Edzőbizottság tevékenységében bízok elsősorban.
– Az Elnök Úr mikor érezte magát a legjobban a világbajnokság alatt?
– A magyar-olasz csapat döntőn. Arra készültem, hogy egy-két pont fog dönteni és pokoli idegesség jellemzi majd végig a mérkőzést. Nagyon jó érzés volt ezt a döntőt nyugodt körülmények között végignézni, hogy a győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben. A világbajnoki döntő 21-8 arányú magyar győzelemmel ért végett, és ez a nyugalom volt csodálatos, hogy ekkora fölénnyel nyertünk.
Az éremtáblázat végeredménye (Az első tíz ország) :
1. Olaszország
2. Oroszország
3. Magyaroroszág
4. Németország
5. Ukrajna
6. Kazahsztán
7. Norvégia
8. Horvátország
9. Írország
10. Lengyelország
A versenyen egy szomorú és tragikus esemény is történt. Az egyik versenyző, Albertus
Johannes Wessels (Dél-Afrikai Köztársaság) súlyosan megsérült. Előtte részt vett a szükséges orvosi vizsgálaton, egészségügyi dokumentumai rendben voltak. Bár a szakszerű ellátást megkapta, és azonnal kórházba szállították, ott is mindent megtettek, de kómába esett és életét már nem lehetett megmenteni. Tetézte a bajt, hogy a sportoló nem rendelkezett biztosítással.
Sajnos, Magyarországon is előfordul, hogy önmagukat „menedzsernek” nevező felelőtlen emberek biztosítás és a szükséges egészségügyi vizsgálatok nélkül visznek el kétes gálákra aprópénzért gyakran felkészületlen sportolókat tölteléknek. Természetesen a ringbe, a küzdőtérre nem ők mennek fel, nem ők kockáztatják az egészségüket!
