Kenjiro Yoshigasaki sensei a Ki no Kenkyukai Europe vezető instruktora. Az interjút Matthias Rezac készítette Svédországban, a nyári szeminárium alkalmával.
– Sensei, mikor kezdett el Aikidót tanulni, és miért?
– Tizenhét éves koromban, 1968-ban kezdtem el az Aikido-tanulmányaimat. Mondhatnám véletlenszerűnek is a találkozást: egy ismerősöm elhívott agy aikidojo-ba. Megnéztem egy edzést, és hozzá is fogtam a gyakorláshoz. De tényleg, szinte csak véletlenül történt…
A sensei
 |
– Mi a fő célkitűzése az Aikido gyakorlásának? Miért tanul valaki pont Aikidót más harcművészet helyett?
– Mindenki azt tanulja, ami közel áll hozzá, tehát az ok egyszerű: ezt kedvelem. Ezt mindig egy efféle döntés. A tanítók oldaláról nézve is ugyanez a helyzet, a tanító is hasonlóan dönti el, hogy mit tanít.
– Fejtse ki, hogy mi az összefüggés a relaxáció és a nyugalom között.
– Technikailag az Aikido a japán harcművészetekből ered. Fegyveres és fegyver nélküli technikákból, amelyeket Japánban egyszerűen Ju Jutsu-nak neveznek. Később, mikor az alapító, Ueshiba Morihei vallásosabbá vált, mindent újragondolt, és mindent átdolgozott ennek a vallási meggyőződésnek megfelelően. Az volt a szándéka, hogy az emberek a béke és a spiritualitás felé forduljanak. Ő alapvetően hitt Istenben, ugyanakkor a legtöbb ember nem igazán hitt benne, tehát végülis mégsem a vallás volt a fő eszköze.
– Vagyis?
– Két módja van, hogy megértsük a békét és a spiritualitást: a vallás és a meditáció. Azoknak, akik nem hisznek komolyan Istenben, meditálniuk kell, hogy megértsék ezeket. Amit én tanítok, az a meditáción alapuló Aikido. Ahhoz, hogy megértsd a spiritualitást, meg kell értened az “örök boldogságot”. Ennek megértése nélkül a spiritualitás nem működhet. Ezért is beszélnek a vallásokban a halál utáni örök boldogságról, a Paradicsomról. A meditációban ez az örök boldogság már akkor megjelenik, mikor még életben vagyunk. Ezek után, hogy igazán megértsük az örök boldogságot, annyit kell tennünk, hogy ne zavarjuk meg azt többé. Ha ezt elérjük, akkor beszélhetünk nyugalomról. Amikor mindent együtt, egyként érzékelsz. Amikor mindent egyként tudsz érzékelni – ezt nevezik relaxációnak.
– Néhány nappal ezelőtt említette, hogy sokszor gyakorol uke-ként Tohei sensei-jel. Miben áll az ukemi jelentősége?
– Az ukemi azt jelenti: “befogadsz valamit a tested által”. A relaxáció és a nyugalom olyan dolgok, amiket kívülről láthatsz, ám ez így mégsem elegendő. Sokkal jobb, ha mindezeket a saját testeden belül érzékeled. Amikor a nage nyugodt és ellazult, az ukemi is megérti ezt a nyugalmat és a relaxációt. Természetesen a testével, nem pedig az intellektusával. Bizonyos fokig ez az Aikido lényegi része, ezt fordítjuk át fizikai gyakorlatokra. Az uke megtanulja a nyugalmat és az ellazulást, feltéve, hogy a nage jól ismeri ezeket a dolgokat.
– A szeminárium alatt nem sok embert kért fel ukénak. Ha ennyire fontos olyan emberrel ukemit gyakorolni, aki ismeri a nyugalmat és az ellazultságot, hogy lehet az, hogy nem járt körbe és kért fel újabb tanulókat az ukemi feladatára?
– Azért van ez, mert minden gyakorlás a mennyiségtől függ. Nem elég valakit egyszer vagy kétszer eldobni. Azáltal, hogy embereket nyugalomban és ellazultan eldobsz, változtatsz a testükön, s ez bizonyos időt igényel. Ezért lehetetlen mindenkivel megtenni, s ilyenkor helyesebb, ha kiválasztasz valakit. Ezért választok ki én is egyvalakit, ha lehet, egy instruktort, mert fontos, hogy egy instruktor már ismeri ezeket a feladatokat. És addig folytatom, amíg végül megfelelő eredményt tapasztalok. Amikor eredményt tapasztalok, másik ukemit kérek fel.
– Sensei, mit jelent a kiai, és hogyan kell azt gyakorolnunk?
– Kiai és aiki együtt jár. Az “Ai” harmóniát jelent, ám a “ki” nem valami nyilvánvaló dolog. Mindent meghatározhatunk aszerint, hogy nyilvánvaló vagy nem nyilvánvaló. Nyilvánvalóak a szavak, az anyag… Mindent, amit a tudomány megismert, nyilvánvalónak veszünk. Bármi, amit nehéz a tudomány által meghatározni, mint a szerelem, harmónia vagy szépség, már nem nyilvánvaló. Minden rejt magában valamit, ami tiszta, és valamit, ami nem annyira egyértelmű. Amíg mindenki tudja, mi az, ami egyértelmű, a “ki” alkalmazásával megérthetjük azt is, ami nem nyilvánvaló.
Fontos az ukemi kiválasztása
|
Az aiki azt jelenti tehát, hogy az egyik személy teljes önvalója harmóniába kerül a partnerével. Ez az aiki. A kiai egy személy harmóniáját jelenti, ahogyan az aiki a kettő vagy több partnerét. A kiai bennünk van. Alapvetően a kiai azt jelenti: “tartsd meg az egyetlen pontot”. Ez a kiai. Ha valaki harmóniában van önmagával, akkor mindig erőteljes és harmonikus lesz. Ennek egy kifejezése a hang is, így elég gyakran fejezik ki a kiai-t hangadással. Mikor az emberek kiai-t mondanak, a hang az önmagunkkal való harmóniából keletkezik.
– Sokszor beszél ön a “fogalmakról”. Mit fejez ki a “fogalom” szerepe által?
– A fogalom nagyjából azt jelenti, amit minden szóval kifejezünk, a kapcsolatot a szavak és a valóság között. Nem csak a szavakat, tehát. Ez kell legyen a kapcsolat minden kifejezés között, mint jelentés, mint valós tartalom.
– Más instruktorok gyakran beszélnek kokyu-ról. Ön miért nem?
– Mert a kokyu azt jelenti, légzés. Ezért én légzésről beszélek. Japánban általában, ha kokyu-ról beszélnek, harmóniát értenek alatta, mert úgy találták, hogy a harmonikus mozgásban, harmonikus akcióban nagy szerepe van a légzésnek. Mikor a harmonikus akcióról beszélnek, kihangsúlyozzák a légzés fontosságát, a jól ellenőrzött légzését. Bizonyos tekintetben azok az emberek, akik így beszélnek a kokyu-ról, nem igazán értik, mit jelent a harmónia, inkább csak a régi hagyományokat másolják. Ez inkább csak azt jelenti, hogy ellenőrzik a légzést, és megkeresik a harmonikus akciókat.
– Hogyan tudná meghatározni a Budo jelentését?
– A Budo egy eléggé új fogalom, és éppenséggel japán. Egyszer beszélgettem róla egy kínai harcművésszel. Ő mondta, hogy a Budo japán és nem kínai. Kínában születtek harci technikák, és születtek vallások. Harci technikák a test, vallások pedig az elme gondozására. Ez egy kínai hagyomány, többé-kevésbé hasonlóan, mint Európában. Edzheted a testedet a sportokkal, majd pedig a tudatodat a vallással és a filozófiával. De a Budo jellemvonása a miénk. A szó Japánban jelent meg, egy évszázaddal ezelőtt. Azt jelentette, hogy egyesíteni akarták a fizikai aktivitást és a vallási vagy erkölcsi tevékenységeket. Ez volt az elme és a test egyesítése. A valódi jelentése a Budo-nak tehát az, hogy együtt fejlesztjük az elmét és a testet. A legtöbb esetben azonban a valódi jelentés feledésbe merült, és mára mindenhol a világon a Budo egyszerűen harci technikákat és önvédelmet jelent.
– Mit értünk “soku shin no gyo” alatt, és miért gyakoroljuk ezt a ki-aikidóban?
– Miszogival való kiáltozást. A légzőgyakorlatnak egy formáját jelenti, ami azért jó, mert egyszerre használjuk a fizikai mozgást és a hangunkat. Egészen jó gyakorlat!
– Úgy hallottam, hogy végre két könyvén is dolgozik. Miről szólnak ezek a könyvek?
– Az egyik az életről, a másik a ki-aikidóról.
– Miért döntött úgy, hogy épp most írja meg őket?
– A téma, amit tanítok, nagy mennyiségűvé vált, és így egyre nehezebb az embereknek mindezt egyszerre befogadni. Azt gondolom, hasznos összefoglalnom egy könyvben, és a tanulók, akiket komolyan foglalkoztat, így akár többször is elolvashatják.
– O-sensei azt mondta, hogy vallásos tapasztalások kellettek ahhoz, hogy megváltoztassa a módszerét, a Budo-szemléletét, és hogy megalapozza az Aikidót a Ju Jutsu-ból. A hite volt az ő sugalmazója. Mit az, ami önt évről évre tanításra és fejlődésre készteti az Aikidóban? Mi az ön inspirációja?
– Azt gondolom, ez egy természetes dolog, ez az emberi elme természetéből ered.
– Egy interjúban Saito-sensei azt mondta, hogy O-sensei nem tanított fegyverhasználatot Iwamán kívül, bár erősen hangsúlyozta a ken és a tai jutsu kapcsolatát. Ha ez igaz, honnan jöttek a jo- és bokken-technikák a ki-aikidóba?
Béke és spiritualitás
|
– Először tudni kell, mit ért Saito sensei a “tanítás” alatt. Ueshiba nagyon sok mindent mutatott anélkül, hogy “tanította” vagy magyarázta volna azt, és amit a tanítványok sem tudtak pontosan megérteni. Tokióban Ueshiba Morihei sok gyakorlatot mutatott bokken-nel vagy jo-val, amelyeket sohasem próbált “megtanítani” a tanítványainak. Nyilván, a tanulók megpróbálták őt lemásolni, de természetesen ez elég nehéznek bizonyult. Tohei sensei is csupán megfigyelte őt, és megpróbálta lemásolni és megérteni a mozdulatokat. Később felvette ezeket a gyakorlatokat a ki-aikidóba. Természetesen ezek nem ugyanazok a technikák, mint Ueshiba Morihei gyakorlatai, ezek Tohei sensei fejlesztései, de mindenképpen O-sensei gyakorlatain alapulnak.
– Mikor én összehasonlítom a rei-t, az etikettet a tatamin, nagyon különbözőnek tűnik az Iwama ryu és a ki-aikido szempontjából. A nyári szemináriumon észrevettem, hogy sok tanuló rossz magatartást mutat a tatamin ülve, itt Svédországban. Mi az ön véleménye erről a viselkedésről? Minden európai országban tapasztalható ez?
– A megfelelő viselkedést mindenkinek a saját önkifejezése teremti meg. Két út lehet. Külső hatásra való megfelelés, vagy benső önkifejezés. Ez ezt jelenti, először megtanulhatjuk a megfelelő magatartást külső benyomás hatására. Ez az egyik lehetőség. A másik a bensőnkből ered. Képezzük az elménket, majd hagyjuk, hogy az megjelenjen rajtunk kívül is. Azt gondolom, hogy esete válogatja. Angliában nagyon buzgón igyekeznek betartani a külső szabályokat. Itt Svédországban nagyon jók az emberek a belső etikettben. Ha ez a viselkedés nem zavar más embereket, akkor én a bensőből eredő tapasztalatot választom. Ha mégis zavarhatok másokat, akkor jobbnak tartom odafigyelni a közös szabályokra is.
Comments
comments
