Aiki Hikari Ryu: Az első évtized – I. rész

Az Aiki Hikari Ryu Harcművészeti Iskola egyike azoknak a magyar budo iskoláknak ahol az aikido oktatás mellett brazil jiu jitsu és grappling oktatás folyik.

– Mikor alapítottátok az iskolát és miért ez a névválasztás?

– 2006-ban mondtuk ki pontosan, hogy milyen irányvonalat szeretnénk követni, Csámpár János barátommal és tanítványommal, valamint az akkori tanítványokkal, de valójában 1999. óta – amióta tanítok – megpróbáltam egyfajta egyedi utat bejárni a saját elképzelésem szerint.

A névválasztás oka az, hogy az „aiki” elveit próbáljuk követni – természetesen a mi értelmezésünkben. Az iskola valójában két sportegyesület szakmai munkájáért felelős: a szekszárdi székhelyű Hikari Aikido Egyesület és a tamási székhelyű Aranyszarvas KHSE-ét.

-1999-ben segédoktatóként tanítottam Szabó Balázs mesternél, a budapesti Dési Huber Művelődési Házban. Barna öves voltam aikidoban, a Kobayashi Dojók égisze alatt. 2000-ben családi okok miatt vidékre költöztem. Próbálkoztam Pécsett, Siófokon és akkor indult el a szekszárdi dojó munkája, ami a mai napig működik, bár erősen megváltozott koncepcióval. Emellett jelenleg Tamásiban tanítok.

– Igen! Meglepő volt, hogy az emberek küzdeni akartak és nem feltétlenül fogadták el azt az alapkoncepciót, hogy az ukénak (aki a technikát elszenvedi) együtt kell működnie a torival (aki a technikát végrehajtja). A vidéki próbálkozások új kihívások elé állítottak ami először a „ki aikido „felé terelt.

Többször jártam kint Guiseppe Ruglioni mesternél, tanultunk tőle sokat. Az igazi nagy szerelem azonban a brazil jiu jitsu lett, amit 2007 nyarán kezdtem tanulni Max Carvalhótól, a Gracie Barra iskola magyarországi vezetőjétől.

– Igen látszólag távol, de pont ez volt az, amire szükségem volt éppen akkor. Gyerekeket is próbáltam tanítani, de nagyon sok játék ellenére úgy éreztem, hogy az aikido számukra nem túlzottan befogadható. Maxtól a mai napig élő nagyon magas szintű jitsu-t tudok tanulni,amit próbálok továbbadni. Kiemelkedő tudású és erejű harcosnak tartom.

– Ez így van. A probléma szerintem éppen nem az aikido maga, hanem én voltam. Az aikido gyakorlatokat önmagukban képtelen voltam érdekessé tenni a gyerekek számára.

Úgy gondolom ez oktató függő: a tanítvány mindig olyan mestert keres és talál, akivel hasonlók a belső rezgései. Olyan gyerekek és felnőttek maradnak meg nálam akik hasonló típusú energiával rendelkeznek mint én.

Megfigyeltem a gyerekeknél hogy ha összekapaszkodnak, akkor mindenképpen birkózni akarnak. Egy idő után hagytam őket játékosan küzdeni (úgy látszik ez engem is érdekelt) és észrevettem, hogy nagyon élvezik. Így jóval nagyobb figyelmet tudtunk fordítani magukra az aikido gyakorlatokra. Alternatív lehetőségnek tűnt, hogy kicsit belemászunk a judó-ba, de szerintem a bjj jóval veszélytelenebb és személy szerint engem kuriózumánál fogva jobban érdekelt mint a cselgáncs.

– Ez kicsit ellentmondásnak tűnhet, hiszen két nagyon különböző küzdősportról, harcművészetről van szó.

– Kezdetben én sem értettem, de elkezdtem kutatni és tanulni. A kutatás eredménye az volt, hogy megértettem: a tanulóknak klasszikus jiu jitsu technikákat – mint például az aikido – kell tanulni, de nem szabad megfeledkezni a szabad küzdelem élményéről sem, hiszen az az absztrakt mozgás és tudati tér amit, a hagyományos aikido felfogás biztosít nem feltétlenül életszerű és használható a valódi küzdelemben. A gyerekek pedig nagyon őszinték és felszínre hozták önmagukban az igazságot ebben a kérdésben. Biztató volt, hogy régi aikidós harcostársam, a Buddhista Főiskoláról Molnár Gábor hasonló következtetésekre jutott az ország másik szegletében. Hozzám hasonlóan ő is a bjj-t választotta az aikido mellé igaz, kicsit más megközelítésből.

Egyébként nemzetközi szinten is létezik egy tendencia, melyben ez a két jitsu irányzat közelít egymáshoz, hisz az aikido is a ju jutsu egy lágy formája értelmezésem szerint.

Megértettem, hogy az aikido mozgáselemei ebben a formában az idős alapító, Ueshiba Morihei óriási tudásának időskori absztrakciója volt, amely természetesen tartalmazott technikákat elemeket, de legalább ilyen fontosak voltak az alapelvek.

– Igen. Ha jól tudom Ueshiba mester gyakran mondta azt a tanítványainak, hogy ne csak a technikákat másolják, hanem az elveket kövessék. Ilyen értelemben mi az aikido elveit követjük egy sajátos értelmezésben. Mivel a bjj is a jiu jitsu egy újkori olvasata – ugyanúgy, ahogy az aikido -, ezért azt gondolom (és a gyakorlat azt mutatja), jól kiegészítik egymást. Olyan részeket világítanak meg ebben a témakörben, amelyek szerintem – ha csak kizárólag az egyiket gyakoroljuk – rejtve marad.

– Ez is igaz, de a szakadék szerintem csak a fejünkben létezik. Senkinek – se gyereknek, sem felnőttnek – nem kötelező iskolánkban versenyezni, mégis sokan keresik ezeket a kihívásokat. Ueshiba Morihei fiatal korában számtalan kihívásos küzdelemben vett részt, tehát, ha úgy tetszik, ő is kipróbálta, hogy mit ér a valóságban az ő tudása.Szerintem ez egy folyamat, ahogy az ő életében is egy alkímiai átalakulás volt, ahogy a sűrűbb energiaminőséget önmagában egyre finomabbá és lágyabbá tette. Ez szerintem egy lelki és testi folyamata a valódi budo megismerése (Bu-Take az írásjel régi olvasata – Megállítani a fegyvereket). Fontos, hogy ezt nagyon sokan intellektuálisan megértik, de nem feltétlenül élik meg a testükön keresztül. Értelmezésem szerint ez az aikido egyik nagy üzenete: a belső átalakulás, melyben önmagam agresszióját, félelmeimet, pozitív teremtő erővé tudom átalakítani.

A gyerekek számára is ez egy folyamat, megismerni a versengés élményét, a stresszt, a félelmeket, a győzelmet és a vereséget. Ez akár életre szóló tapasztalat lehet, mely az hétköznapi élet más területeire is kihathat.

– Valójában ezt az éles határvonalat töröljük el. Akinek szüksége van rá saját fejlődéséhez, az versenyezzen, akiknek nincs, az ne tegye!

– Sokan vannak a világban, akik gyermek korukban más budo irányzatot gyakoroltak, vagy küzdősporttal foglalkoztak (judo vagy karate, hiszen ezek voltak az elmúlt évtizedekben népszerűek hazánkban). Számukra – szerintem – az aikido egyfajta beteljesülés. Minden tiszteletem az övék és azoké, akik kizárólag aikidót gyakorolnak, mert az életükben megértették ennek értelmét.

– Én mindig azt mondom, a lelkiismeretének ügye! Ha boldog tőle és jól érzi magát benne, jó úton jár. Ha kérdései vannak és elégedetlen, akkor keresnie kell a megoldásokat. Bár személyes véleményem az, hogy ebben az átalakulásban nem kerülhetünk ki fázisokat, tehát a gyakorlás – az én értelmezésem szerint – nem feltétlenül klasszikus aikido gyakorlatokkal kezdődik, hanem az egyfajta befejezés. Természetesen ez csak egyfajta megközelítés.

– Nem egészen, egy része ennek a bjj. A koncepció: “Erősen-Pontosan-Keveset” illetve az ún. “Hétrét hajtott ember”elmélete.