Agy-taekwon-do II: A mentális kérdésekről

A koncentrációfejlesztés ’csak’ része a meditációnak, ennek gyakorlásától senki nem lesz buddhista, taoista vagy bármilyenista." Egy rendhagyó cikk következik egy fiatal taekwon-dós tollából. II. rész.

A cikk ELSŐ RÉSZE ITT!


Mentális tréning

Ha szűkebben értelmezzük a mentális edzés fogalmát, akkor koncentrációfejlesztésre, képzeletbeli (image) tréningre és taktikai felkészülésre szokás gondolni. A koncentrációfejlesztést leginkább a meditáció körében gyakorolták. Ez egyébként a keleti vallásokban bevett szokás. (Talán ezért sem terjedt el ez a más vallású országokban… ???) Egyébként a kettő nem teljesen ugyanaz!

A koncentrációfejlesztés ’csak’ része a meditációnak, ennek gyakorlásától senki nem lesz buddhista, taoista vagy bármilyenista, ha nem azonosul a szertartásokkal és nem a transzcendens dolgok után kutat. Egyetlen cél, hogy a figyelmünket csak magunkra (saját mozgásunkra, energiafelhasználásunkra) és/vagy az ellenfelünkre irányítsuk és ne az irreleváns dolgok vonják el a figyelmünket.
Mindenkinek volt már biztosan olyan érzése, ’most aztán elememben vagyok’. Ilyenkor jó erőben vagyunk, nem fáradunk el hamar, tiszta fejjel, könnyedén végezzük el a gyakorlatokat. De miért nincs ez mindig így? A test nem változik annyit egyik napról a másikra, hogy ennyire nagy különbség legyen a teljesítmények között. Mi marad? A tudat… Márpedig, ha ez ennyit számít, akkor miért nem szentelünk neki több időt?
Az egész ’fejbeni edzés’ a koncentrációfejlesztéssel indul. Nem is gondolnánk, hogy milyen nehéz dolog egyetlen dologra tartósan, tudatosan odafigyelni. Egyszerű próba: keressünk egy pontot, és csak azt nézzük két percig! Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy az összes zaj, illat, fény stb. csak arra vár, hogy elterelhesse a figyelmünket és komoly erőfeszítésbe telik ez az egyszerű gyakorlat. Hol van még ettől az, hogy mi mozgunk és úgy kell figyelni egy dologra? Hol van ettől az, hogy a pont és mi is mozgunk? Hol van ettől az, hogy a pont (jelen esetben ellenfél) támad ránk, és erre nekünk is reagálnunk kell? Bizony nem is olyan egyszerű ez. Még ne szaladjunk ennyire előre!
A mentális tréning szépsége, hogy bárhol végezhető, nem igényel bemelegítést, átöltözést, különleges ruhát, nem kell rá költeni. Csak a megfelelő elszántság kell hozzá.

Koncentrációfejlesztés

Kezdésnek mindenhol azt ajánlják, hogy egy nyugodt, csendes helyen gyakoroljunk, ahol nem vonja el a figyelmünket semmi a gyakorlásról. Olyan helyzetben kezdjük neki a gyakorlásnak, ami kényelmes, de nem túl kényelmes, nehogy elaludjunk. Ezért általában az ülést javasolják. Szemünket lehunyva csak a légzésünkre figyeljünk, lassan, hosszú kilégzésekkel. Ez se legyen erőltetett, hagyjuk megnyugodni magunkat, a gondolatainkat. Sok gondolat pattan ki a fejünkből, de ezekkel ne küzdjünk, hagyjuk őket elmenni. Fontos, hogy ne egy kába állapotra merüljünk el, hanem éberen, energikusan, tudatosan gyakoroljunk. Tapasztalatom szerint az 5 perc kevés, mert kb. 3 perc míg az ember lenyugszik és tényleg elkezd rendesen koncentrálni. Én 10 percet javaslok.
Eleinte elkalandozik majd a figyelmünk, de ne törődjünk vele, csak figyeljünk a légzésre! Fokozatosan egyre könnyebben nyugszunk meg és tudunk éberen koncentrálni. Nem szabad türelmetlennek lenni magunkkal, kitartó gyakorlás mellett garantáltan menni fog.
Ez is egy tanulási folyamat, ami akkor igazán hatásos, ha rendszeresen gyakorolunk. Legalább hetente négyszer, felső korlát nincs. Az agyunkat nem tudjuk túledzeni. Ha naponta 10 percet erre szánunk, az biztosan megtérül.
A koncentrációfejlesztés az élet más területén is hasznunkra válik. Tanulásban, munkában, még a fogyókúrában is. Segít elkerülni a kísértést és a fontos dolgokra koncentrálni.

Képzeletbeli (image) tréning

Mindenki magából indul ki. Legalábbis ezt mondják… Tegyük mi is ezt! Vegyünk egy gyakorlatot, lépést, rúgást, bármit, és végezzük el őket úgy (fizikailag), hogy teljesen rákoncentrálunk a saját mozgásunkra. Minden apró részletre oda kell figyelni, gyakorlatilag ezt az érzést kell majd felidéznünk gondolatban. Sokkal könnyebb ezt felidézni, ha egy 15-20 percig csináljuk ugyanazt a gyakorlatot. (Hozzátenném, hogy kint általában nem 10-es sorozatokat csinálnak mindenből, hanem 20-at. Legalábbis az én sulimban így volt.). Ha mindezt tükör előtt hajtjuk végre még sokkal egyszerűbb. Látjuk, ha a kezünk vagy lábunk rosszul áll vagy bármi hibánk van.
A már korábban begyakorolt koncentrációs gyakorlat annyiban változik, hogy miután megnyugtattuk a légzésünket, felidézzük ezt az ’edzésélményt’ és pusztán a gondolatainkban újra meg újra átéljük. Itt kijavítjuk az esetleges hibákat, fokozatosan mindet. Az egészet nagyon életszerűen kell elképzelni, gyorsan, erősen, de mégis könnyedén. Meglepődve (?) fogjuk tapasztalni, hogy a technikáink az életben is egyre jobbak és jobbak lesznek.
Következő lépcsőfok, hogy több technikát csinálunk gondolatban, különféle kombinációkat gyakorolhatunk és akár újakat is kipróbálhatunk. Minden sérülés veszélye nélkül! Továbbmegyek, ellenfelet is odaképzelhetünk. Így mind a támadást (robbanékonyságot), mind a visszatámadást gyakorolhatjuk. Ez mindenképpen növelni fogja a gyorsaságunkat, vagy ha úgy tetszik a ritmusérzékünket.

Taktika

Ha már jól megismertük magunkat, kialakíthatunk egy taktikai rendszert. Először mérjük fel, miben vagyunk olyan jók, hogy azt egy küzdelemben biztonsággal használjuk és éles/versenyküzdelem esetén csak azokat használjuk. Ami nem megy annyira, azt edzésen érdemes fejleszteni (és fejben).
Ha ismerjük az ellenfelünket, akkor az ő stílusát is elemezhetjük és rákészülhetünk a küzdelemre. Ez valóban fontos dolog, mert így a gyenge pontjait már jóval korábban megismerhetjük, és van idő a tudatosabb rákészülésre. A mentális tréning során lehet ő az ellenfelünk.

Ijesztés. Mivel kevesen edzik a figyelmüket, így a kiugrasztás és megtévesztés erős fegyver lehet a kezünkben. Ha egyszer kiugrasztottuk az ellenfelet, akkor gyakorlatilag minden helyzet ellentámadás, az apró réseket keressük az ellenfél figyelmén, és akkor támadunk, amikor védtelen. Ha ezeket észrevesszük és kihasználjuk, akkor leszünk igazán gyorsak. A reakcióidőnk olyan rövid (mégis tudatos) lesz, hogy úgy tűnik majd, reflexből rúgunk és majdhogynem megelőzzük az ellenfelünket.

Remélem, többen kipróbálják a fent leírtakat és kellemesen csalódnak! Jó gyakorlást!

Comments

comments