A magyar kendó világszinten is nagyon erős. London után ismét felvetődhet: mi lenne, ha olimpiai sportág lenne a japán vívás?
A májusi, Novarában rendezett Kendo Világbajnokságon férfi csapatunk bronzérmet szerzett. Dubi Sándor Fighting Spirit díjat kapott. A VB harmadik hely egy hosszú folyamat, szisztematikus és eltökélt munka eredménye. A Magyar Kendo Szövetség versenyzői európai és világviszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. A sportág népszerűsége, versenyeinek színvonala – sokak szerint – olimpiai sportággá válásra predesztinálják a japán gyökerű harcművészetet. London után érdemes vajon (újra) eljátszani a gondolattal: mennyi esély van a kendo olimpiai sportággá válsára? Abe Tetsushi (7. dan) mester, a magyar válogatott szövetségi kapitánya leírta gondolatait erről.
Abe Tetsushi 7. DAN
Bevezető
Ezt a cikket a 2000-ben megrendezett 11. Kendō Világbajnokság után írtam egy lapkiadó vállalat kérésére.
A Glasgowban lezajlott világbajnokságon Japán és Korea szoros mérkőzést vívott egymással a férfi csapatmérkőzés döntőjében. Mivel ezt követően a Koreai Kendō Szövetség illetékeseinek egy része több helyütt is azt hangoztatta, hogy ötkarikás ágazattá kellene tenni a kendōt, Japánban is aktuális témává vált az olimpiai csatlakozás kérdése.
A Kendō Nippon nevű magazinban ekkor külön melléklet jelent meg „Kendō és Olimpia” címmel, én pedig – mint Európában gyakorló japán – szintén felkérést kaptam egy cikk megírására.
Kendō Nippon – Ski Journal Kiadó
1.) A kendō olimpiai ágazattá válásáról (Mellette és ellene szóló érvek)
A kendō olimpiai ágazattá válását illetően én határozott ellenvéleménnyel szeretnék élni. Ennek okai:
a) Az olimpiai részvétel által a kendō elveszítené kulturális jellegzetességeit.
b) A külföldiek, különösen az európai gyakorlók többsége sem kívánja ezt.
„Be kellene-e kerülnie a kendōnak az olimpiai ágazatok közé?” Nagyon ritkán ugyan, de időnként felmerül ez a téma európaikendōsokkal folytatott beszélgetéseim során. Ilyenkor lehetőségem adódik a japánokétól kissé eltérő nézőpontból kifejtett véleményeket is hallani, ám a nagy többséget minden esetben az olimpiai részvételt ellenző tábor véleménye teszi ki. Azért hangsúlyoztam, hogy végtelenül ritkán fordul ez elő, mert már maga a kendō olimpiai ágazattá válásának gondolata is alig-alig merül fel az európai gyakorlók körében. Nyíltan kimondva: úgy tűnik, hogy az Olimpia témája az európai kendō gyakorlók körében nem tarthat számot jelentős érdeklődésre. Sőt – amióta Európa és Japán közt ingázva gyakorlok – már ez kérdés is felmerült bennem: Nem lehetséges, hogy a kendō olimpiai részvétele körül zajló vita nem több mint Japán és Korea – itt is pusztán egy adott réteg – számára aktuális, az átlagos gyakorlók számára viszont meglehetősen érdektelen téma?
Meglátásaim szerint az ok, amiért az európai gyakorlók többsége ellenzi a kendō olimpiai részvételét nem más, mint a felett érzett aggodalmuk, hogy a kendō elveszítené kulturális jellegzetességeit.
Az Olimpia ismérve, hogy a világon élő emberek országtól, nemzettől és néptől függetlenül, egyenlő feltételek között mérhetik össze tudásukat. Minden sportág hátterében ott rejlik azonban kialakulási területének egyedülálló kulturális jellege. Az, hogy miként ítélünk ennek értékéről, végső soron szubjektív kérdés, ezért talán felesleges részletesen kitérnünk rá, hogy egy adott területhez kötődő kulturális jelleg a nemzetközi sport játékok, az Olimpia színterén mindenképpen szükségtelennek ítéltetik. Úgy is mondhatjuk, hogy az Olimpia a sajátos kulturális ismérvekkel felruházott sportokat mindinkább egységesítő, egyetemes versenyszámokká alakító funkciót lát el.
Milyen ágazatnak tekinthető ezzel szemben jelenleg a kendō? Talán nem szükséges részletesen kifejtenem, hogy a kendō – a technikától, szabályoktól és felszereléstől kezdve a gyakorlási módon át egészen az oktatási filozófiáig – erős japán kulturális színezetet rejt magában. Már ezen a téren is teljesen eltérő ösvényen halad, mint az olimpiai ágazatok. Amennyiben tehát a kendōt olimpiai ágazattá kívánnánk tenni, elkerülhetetlen lenne, hogy szabályok, eszközök, nyelvezet, vagy mozdulatok terén átfogó változtatások alá essen az Olimpiai bizottság irányítása alatt. Mindezek célja természetesen az lenne, hogy sem a kendōt, sem Japánt sem ismerő külföldiek számára is első látásra világossá váljon a lényege még akkor is, ha életükben először látnak kendō versenyt. Ez lenne-e végső soron a kendō fejlődése? Mégis ki kívánja ezt?
Időnként hallani olyan véleményeket, amelyek – a szövetséggel rendelkező országok, vagy a világ kendō gyakorlóinak számához hasonló – felszínes számértékekre hivatkozva bizonygatják a kendō olimpiai felvételének szükségességét. Véleményem szerint azonban épp az így érvelők értik legkevésbé mind a kendō, mind az Olimpia által célul tűzött sportfelfogást.
A dzsúdó világ súlyrendszerre, vagy színes keikogira (gyakorlóruhára) vonatkozó problémáiból is világosan kitűnik, hogy az Olimpia sportfelfogásában erősen jelen van a nyugati társadalmak – modernkori racionalizmus alapján formálódott – ideológiája és történelme. Folyamatosan működik benne ezért a késztetés, hogy a keretei közé nem illő elemeket megváltoztassa. E gondolkodásmód alapján nincs helye olyan körülmények mérlegelésének, mint hogy mi módon fejlődött akendō Japánban, vagy milyen kulturális elemek rejlenek a technika hátterében. Megőrizheti-e ilyen keretek közé szorítva jelenlegi értékét a kendō?
A másik ok, amiért ellenzem a kendō olimpiai ágak közé kerülését az, hogy a külföldi gyakorlók sem remélik ezt olyan mértékig, amennyire a japánok gondolják.
Európában a gyakorlók többsége azért kezd el kendōval foglalkozni, mert olyan, különleges világba szeretne betekintést nyerni, amelynek megtapasztalására az európai sportokban nincsen lehetőség. Számukra a kendō idegen kultúra, ezért – eltérően attól, ahogy a japánok gyakorolni kezdenek – sokan meghatározott céllal rendelkeznek, amikor a gyakorláshoz fognak.
Az európai sportkultúra köztudottan a modernkori sport kiteljesedése. Egyre erősödik azonban a sport árucikké válásának tendenciája, amelynek következtében sokszor a vállalati stratégiák élén, vagy a nemzetpolitika részeként használják fel azt. Ennek köszönhetően élénk sporttevékenység zajlik ugyan, a sportolókat körülvevő körülmények azonban évről évre kiélezettebbé válnak. Egyre több ember ábrándul ki tehát a sportból, vagy kezd el ellenérzéseket táplálni vele szemben. Hihetetlen mértékben nő viszont a modernkori nyugati sportokból hiányzó sajátosságokat felmutató, keleti mozgásformák népszerűsége. A jógához, vagy tai-chihez hasonló, egészségmegőrzést célzó sportok, vagy a kendōhoz hasonló budōágazatok is jó példái ennek. Mit gondolnának vajon az európai gyakorlók, ha ilyen körülmények között a kendō önként az Olimpia keretei közé lépne?
Annak ellenére, hogy a fent ismertetett ellenvélemény teszi ki a többséget, azoknak a száma sem kevés, akik kitartanak az olimpiai részvétel szükségessége mellett. Ennek okaként nagy vonalakban a szervezeti vezetés, a támogatások, vagy akendō társadalmi helyzetének biztosítása terén élvezhető előnyöket szokták megnevezni.
Nem pusztán Európára, de Japánon és Koreán kívül szinte az összes országra igaz, hogy a kendō nem több egy viszonylag alacsony létszámú gyakorlót mozgósító ágazatnál. Ebből kifolyólag az, hogy a gyakorlók szervezett keretek közt folytathassák a gyakorlást, a japánok számára szinte elképzelhetetlen erőfeszítéseket követel tőlük. Amennyiben viszont akendō olimpiai ágazattá válna, a nemzeti költségvetésből automatikusan juttatnának a kendō szövetségekbe, a szervezeti vezetés így sokkal zökkenő mentesebbé válhatna. Sőt, az olimpiai ágak népszerűségéből kifolyólag a kendō gyakorlók száma is határozott léptekkel növekedésnek indulna. Ehhez hasonló, egyszerű előnyökre számít tehát a részvételt támogató tábor.
Jómagam is oktatói pozícióban vagyok a 300 fő körüli létszámmal működő kis magyar kendō szövetségnél, így bizonyos mértékig meg tudom érteni a részvételt támogató fél célkitűzéseit is. Az ilyen véleményt hangoztatók azonban figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a jelenlegi kendō természete alapvetően különbözik az olimpiai sportágakétól. Úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a sporton kívül más világra nem terjed ki a látókörük, ezért az Olimpián kívül semmi nem jut eszükbe a kendō előremozdításához.
Hosszú története során a kendōnak számos problémával kellett már szembenéznie Japánban. A kendōban érdekelt körök így felbecsülhetetlen erőfeszítéseket tettek előmozdításának érdekében. Érzetszinten még a hétköznapi gyakorlók is tisztában vannak ezzel. A kendō olimpiai ágazattá válásának következtében felmerülő problémák – többek közt a szabályok megváltoztatása miatt bekövetkező technikai hanyatlás – ezért bizonyos mértékig előreláthatóak számukra.
Sajnálatos módon azonban Európában nemhogy általánosan nincs meg, de sokszor még a szövetségek oktatói pozícióban lévő tagjainál is hiányos az alap ahhoz, hogy ilyen szemszögből közelítsenek a problémákhoz, és az események múltbéli lefolyása alapján vitassák meg az Olimpia kérdését. Mindez talán érthető is, hiszen a helyzet szoros összefüggésben áll az idő kérdésével is, amelynek során az európaiaknak lehetőségük volt a kendō technikáját és szabályait érintő problémákkal kapcsolatba kerülni. Mindezek alapján azonban úgy látom, hogy nincs értelme ilyen, a kendō szempontjából még fejlődő szinten lévő országokat mindenáron belevonni a vitába, és türelmetlenül állásfoglalást követelni tőlük az olimpiai részvételt illetően.
2.) Előrelátható reakciók az olimpiai részvételt célzó törekvések idejére
Már említettem, hogy az európai gyakorlókban nem sok érdeklődést figyelhetünk meg a kendō olimpiai ágazattá válását illetően. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi stádiumban nem is igen mutatkozik a részvétel irányába mutató, aktív tevékenység. Az azonban felmérhetetlen, hogy milyen irányba haladnának a tárgyalások akkor, ha a jövőben a kendō kulturális jellegzetességeit csak felszínesen értő gyakorlók részvételével zajlanának a megbeszélések.
A szervezeti vezetés tekintetében minden ország szűk anyagi keretek között mozog. Ráadásul, mivel mostanában – többek közt az európai integráció révén – a társadalom irányvétele is viharos gyorsasággal változik, nem könnyű a szervezetet az eddigi módszerekkel fenntartani, és közben napi gyakorlást folytatni. Egyáltalán nem lenne különös ezért, ha lennének országok, amelyek a kendō olimpiai ágazattá válásának előnyeitől elbűvölve a támogatók oldalára állnának.
Különösen Európa keleti részén, a volt szocialista államok területén figyelhető meg jelentős anyagi különbség a nyugati országokhoz képest. Ezekben az országokban az olimpiai számok a nemzetpolitikának köszönhetően még ma is egyértelműen megkülönböztetett elbírálás alá esnek. Nem kevés tehát azoknak az érdekelteknek a száma, akiknek nagy valószínűséggel egy csapásra változás következne be az életszínvonalában, ha a kendō esetleg olimpiai ágazattá válna. Ebből kifolyólag, még ha érzelmileg ellenzik is az olimpiai részvételt, a gyakorlati problémák egy másik szempontot képviselhetnek döntésüknél.
Elengedhetetlen, hogy a
kendō világ az országok ehhez hasonló körülményeit is részletekbe menően ismerje, majd ennek alapján vitassa meg a világ
kendō életének jövőbeni irányvételét. Úgy vélem továbbá, hogy a japán
kendō gyakorlóknak kell a világon a legkomolyabban elgondolkodni ezeken a kérdéseken, méghozzá azért, mert Japán a
kendō szülőhelye, így a világ
kendō gyakorlói is tőle várják ezt.
3.) A kendō számára remélt nemzetközivé válás
Az alábbiakban három pontban próbáltam összegezni a témára vonatkozó meglátásaim.
Erős japán vezetés
A kendō nemzetközi szintű fejlődéséhez szükséges egy azt előremozdító szervezet. Jelenleg az IKF (Nemzetközi Kendo Szövetség) látja el ezt a feladatot. Ám betölti-e vajon az IKF azt a funkciót, amit az egyes országok szövetségei remélnek tőle? Sajnos e tekintetben erős kétségekkel kell élnünk.
Ennek oka, hogy az IKF összetartó ereje nem túl nagy. Konkrétan szólva, a külföldön élők számára semmi sem látszik abból, hogy az IKF a jövőben milyen irányba szándékozik vezetni a világ kendō életét.
Mindez természetesen annak kérdésével is összefügg, hogy mi is valójában az IKF. Úgy tűnik, hogy az IKF jelenlegi szintjén nem képes a ZNKR-tól (Össz Japán Kendō Szövetség) kapott együttműködés nélkül működni. Olyan véleményeket is hallani, amelyek bírálják az IKF ilyen módon való fennállását. Valójában azonban szükségszerű, hogy a világ kendō élete Japán köré összpontosuljon, a kendō lényegét tekintve tehát teljesen természetes, hogy az IKF Japán irányítása alatt áll. A legtöbb gyakorló külföldön is teljes mértékben elfogadja ezt.
Valójában egy ország számára sem jelent számottevő különbséget, hogy az IKF, vagy a ZNKR irányítja-e világ kendō életét. Minden ország olyan szervezetet vár el, amely mintaként szolgálhat saját szövetsége számára, valamint képes tökéletesen ellátni a funkciót, hogy a világban egyre terjedő kendōt egyetlen kézben irányítsa. Jelenleg kétségtelenül az tűnik ideálisnak, ha a kendō szülőföldjének, Japánnak a kezében van az irányítás.
Azért szeretném felhívni erre a figyelmet, mert a világ kendō élete az elmúlt tíz év során hatalmas változásokon ment keresztül, így nemzetközileg, és az egyes országok szintjén is egyre szaporodnak a problémák, amelyeket a hagyományos rendszer vagy módszerek alapján már nem lehet megoldani.
Külföldön élve határozottan érzékelhető, hogy a Japánon kívüli gyakorlók szüntelenül rajta tartják szemüket a japán kendōirányvételén. Az elmúlt pár év során történt néhány változás a versenyszabályokban és a dan-rendszerben, és „ha egyszer Japánban így döntöttek”, akkor a külföldiek elfogadták ezeket még akkor is, ha a módosítások egyes részeit nem is tudták tökéletesen megérteni. Ennek oka, hogy elismerik: Japánnak kell a világ kendō életét vezetnie.
Az IKF azonban jelenlegi tevékenységében szinte egyáltalán nem vázol fel hosszútávra szóló, jövőbeni kilátásokat a nemzetközi kendō számára. A kendōt körülvevő világ körülményei szédületes gyorsasággal változnak, a külföldi gyakorlók többségét pedig évről évre jobban foglalkoztatják az ehhez hasonló kérdések: „Milyen irányba kellene haladnia a kendōnak a jövőben?” „Milyen ideológia alapján akarja az IKF összefogni a világ kendō életét?” „Milyen konkrét intézkedéseket tervez?” A vezető nem lehet más, mint olyan szervezet, amely figyelmet szentel az egyes országok ehhez hasonló kérdéseinek, aktívan megoldja azokat, a tévelygőket pedig határozott kézzel vezeti.
Tavaly Koreában megalakult a Kendō Világszövetség nevű szervezet, amelynek törekvése épp ezzel a kérdéssel áll összefüggésben. Kiindulópontja: „Nem hagyhatjuk a nemzetközi terjedés útjára lépett kendōt az IKF kezében. Nekünk kell vezetni helyette.” A módszere is nyilvánvaló: a kendō olimpiai felvétele. Ennek érdekében mindenekelőtt azt vallja, hogy a modern kendōból ki kell törölni a japán kulturális színezetet. Tökéletesen összeillik az Olimpia ideológiájával.
Véleményem szerint, ami a kendō nemzetközivé válásának a kívánt irányba mozdításához kell, az jelenleg nem más, mint a japán kultúra alapjain született kendō elterjesztése a világban. Nélkülözhetetlen ezért, hogy az IKF is kinyilvánítsa ezt, és konkrét lépésekkel álljon elő a feladat megvalósításához. Jelenleg még a külföldi gyakorlók többsége is az IKF-től (azaz Japántól) várja ezt, és azzal is tisztában van, hogy nincs más ország Japánon kívül, amely a feladatot elvégezhetné. A Kendō Világszövetség nevű rivális felbukkanását elegendő talán úgy felfogni, mint egyfajta lehetőséget a Nemzetközi Kendō Szövetség státuszának emeléséhez. Határozottan fel kellene használnunk ahhoz, hogy világosan kinyilvánítsuk az IKF álláspontját.
Ha azonban a jövőben az IKF nem lesz képes a világ kendō életét az egyes országok számára elfogadható irányba vezetni, akkor arra is fel kell készülnünk, hogy a világ országai hamarosan elpártolnak az IKF-ől, és új nemzetközi vezetőt fognak keresni.
A világbajnokság
Ahogy már kifejtettem, számos gyakorló van Európában, aki elsősorban a kendō kulturális aspektusa iránt tanúsít érdeklődést. Egy szóval, a kendō számára kívánatos nemzetközivé válást tekinthetjük a Japánban kifejlődött kendō-kultúra pontos megismertetéseként is. A valójában zajló nemzetközi terjesztés azonban nem más, mint a kendō versenysportként való népszerűsítése. Ezt tükrözi a világbajnokság jelenlegi állapota is.
Ameddig a világbajnokság színterén kizárólag a versenyszerű kendō zajlik, addig elkerülhetetlen, hogy világ kendō életének légkörére is egyoldalúan ez nyomja rá a bélyegét. Japántól eltérően – ahol a kendō számtalan különféle módon megtapasztalható – külföldön rendkívül korlátozottak a lehetőségek a japán kultúrát maga mögött rejtő, japán kendōvarázsával kapcsolatba kerülni. A háromévente egyszer megrendezésre kerülő világbajnokság ezért a külföldi gyakorlók számára egyben az ideálisnak tekintendő kendōval való találkozás színteréül is szolgál. Éppen ezért, ha a világbajnokság színterén továbbra egyedül a kendō versenyszerű aspektusa kerül reflektorfénybe, azt úgy fogják értékelni, hogy az IKF kizárólag versenysportként pártolja a kendōt.
A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem a kendō-versenyeket bírálom. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy annak érdekében, hogy a kendō kultúra gazdagságát a lehető legtöbb gyakorlóval megismertethessük, újra kellene vizsgálnunk a világbajnokság jelenlegi állapotát. Tisztában vagyok vele, hogy a versenyszervezés nehézségeiről mit sem tudó, felelőtlen javaslatnak tűnhet, mégis szeretnék az alábbiakban lejegyezni néhány pontot, amelyeket a világbajnokság programjába érdemes lenne beilleszteni.
- Kendō-verseny (Az eddigieknek megfelelően zajló verseny.)
- Kendō-kultúra
- Enbu (a külföldi gyakorlók bevonásával történő, dan-fokozat szerinti bemutató)
- Koryū („régi stílus”) bemutató és kommentár
- A kendō kultúrával kapcsolatos előadás, szimpózium
- Kendō felszerelések kiállítása, javítási kurzus
- A kendō kultúrával kapcsolatos fotókiállítás
Egy olyan kendō világbajnokság, amely másfajta varázzsal bír, mint az Olimpia. Amint meg tudjuk valósítani, már nem lesz szükség rá, hogy a kendō önszántából belépjen az Olimpia tőle olyannyira távol álló színterére. Szélsőséges elgondolás ugyan, de amennyiben a kendōt a japán kultúra részének tekintjük, még abban sem lenne semmi kivetnivaló, ha a háromévenként megrendezésre kerülő világbajnokság minden alkalommal Japánban kerülne megrendezésre.
A kendō kultúra átadása
Az elmúlt éveken nem pusztán a kendō, de az egész budō kultúra iránti érdeklődés érezhetően megnőtt Európában. Megközelítőleg tíz évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy mivel a technikai szint viszonylag alacsony, a gyakorlók megelégszenek azzal, ha Japánból oktatót hívva gyakorlati technikát tanulhatnak. Az utóbbi években viszont, még ha nem is éri el japánét, de rohamos léptekkel fejlődik a technikai színvonal. Egyre több gyakorló ér olyan szintre, ahol puszta technikai tudással már nem elégedhet meg. Saját technikájuk, vagy indíttatásuk megerősítésére és fejlesztésére ezért a kendō történelméhez, elméletéhez, vagy filozófiájához hasonló kulturális elemeket is szeretnének tanulni.
Sajnálatos módon azonban külföldön sem elég könyv, sem elég esemény nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy ezt az igényt kielégítse. Egyedül lényegre törő nyelven kifejtett technikai kézikönyvek, vagy szakszótárak hozzáférhetőek. A kendōtörténetét, elméletét, valamint a múltban élt kardvívó mesterek gondolatait idegen nyelven is érthető módon magyarázó könyvek, értekezések, vagy videók szinte egyáltalán nem léteznek. Ennek köszönhetően a külföldön végre terjedésnek indult kendō kultúra sem tud kibontakozni.
A nemzetközi szinten gyakorolt kendōt a kívánt irányba előremozdító tevékenységek tekintetében viszont nem szükséges egyedül az IKF-re hagyatkozni. Az egyes országok szövetségeinek, vagy a civil szervezetek szintjén is megvalósítható lenne. Az alábbiakban szeretnék bemutatni néhány példát az ehhez hasonló törekvésekre.
A Francia Kendo Szövetség háromévenként megrendezi a Paris Taikai nevű eseményt. A szervezés során számos elgondolás született annak érdekében, hogy még a kendō kultúráról mit sem tudó érdeklődők számára is helytállóan mutathassák be akendōt. A kendō mérkőzésektől kezdve a koryū kata-kenjutsuig rendkívül széles skálán mozognak a programok. Idén is több mint 1000 fő létszámú közönséget mozgósító, hatalmas siker volt az esemény. A versenyen, amellett, hogy megfigyelhetjük a franciák idegen kultúrát befogadó hozzáállásában mutatkozó alkalmazkodóképességet, annak szelét is érezhetjük, hogy akendō kultúra helyénvalóan kezd meggyökeresedni Európában.
Továbbá – és itt szeretnék egy kicsit személyes vizekre evezni – Magyarországon létrehoztam egy Budo Kulturális Fórum nevű non-profit szervezetet, amely a budō – közte a kendō – kultúrájának megismertetésével foglalkozik. A Fórum többek közt előadások szervezését, japán kulturális szemináriumok rendezését, valamint budō témakörben íródott, kiemelkedő könyvek fordítását és kiadását végzi. Idén, február 23-án a Japán Alapítvány, valamint a magyarországi Japán Nagykövetség támogatásával és együttműködésével két kutatót hívtunk meg Japánból előadást tartani. Az előadás minden előzetes várakozást felülmúlóan nagy visszhangot keltett, különösen a kendō kulturális jellegzetességeiről szóló előadás alatt követték egymást sortűzszerűen az egyéb budō ágazatok gyakorló által feltett kérdések. (Kōbe Gakuin Egyetem, Maebayashi Kiyokazu: „Technika, szellem és test a budō kultúrában – A kendō mélyén rejlő hagyományos gondolkodásmód”) A Budō Kulturális Fórum jelenleg nagyjából 50 japán, és 130 magyar tagot tudhat köreiben, a jövőben pedig egyéb európai országokba is tervezzük kiterjeszteni a tevékenységünket. (Honlap: www. budoforum.org)
Mindezeken kívül, újabban színre lépett az angol nyelven megjelenő, Kendo World című szakfolyóirat is. Tartalmát tekintve nem pusztán versenyeredmények közlésére szorítkozik, de itt is megfigyelhető a törekvés, hogy könnyen érthető formában mutassa be a
kendō kultúrát az érdeklődők számára. Ennek köszönhetően a külföldi gyakorlók körében nagyon kedvező fogadtatásra lelt. (Honlap:
www.kendo-world.com)
Láthattuk, hogy külföldön is számos ember igényli a kendō kulturális jellegzetességeiről szóló információkat. Talán épp az ilyen, gyakorlati technikával pótolhatatlan hiányokat kitöltő tevékenységek fogják a közeljövőben megtámogatni a nemzetközi kendō alapjait.
Mindezidáig személyes észrevételeimet fejtettem ki a kendō olimpiai részvételét illetően. Röviden összefoglalva azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a kendō nemzetközivé válása során Japánnak kell aktív vezető szerepet játszva irányítania, a terjesztés módszerét illetően pedig nem az olimpiai részvétel a kívánatos, hanem az, ha a kendō világ önálló utat tud találni ennek megvalósítására.
A Novarában remeklő Magyar Kendo Válogatott és vezetői (b-j): Tallós Zsófia, Bauer Eszter, Bővíz Marina, Sipos Aranka, Abe Tesushi, Erdélyi Gábor, Vadadi Zsolt, Czimbalmos Mercédesz, Kocsis Barbara, Kozma-Plecskó Edina Váradi Ábel, Dubi Attila, Dubi Sándor, Király Norbert, Tóth Balázs, Babos Gábor
Comments
comments
