Szilveszteri győzelmével utoljára lépett ringbe a K-1 MAX ikonja. Az Ezüst Farkas brutális őszinteséggel beszél a visszavonulásról, motivációról és jövőbeli terveiről.
A japánok félistenként tisztelt és imádott harcosa a szilveszteri Dynamite!! gálán búcsúzott el a ringtől – legnagyobb ellenfelével, Andy Souwerrel csapott össze és nyert.
Sok-sok küzdősport rajongóak fekete dátum lesz e nap, de az Ezüst Farkas becenevű fighternek sem lesz könnyű szögre akasztani a kesztyűket.
– Stílszerűen, legnagyobb ellenfeleddel vívtad a búcsúmeccsed.
– Nagyon boldog vagyok, hogy vele küzdhettem. Ráadásul nyertem is, így sikerült visszavágnom neki.
– Ekkora volt a rivalizálás közöttetek?
– Volt egy lezáratlan ügyünk…
– Nem akartál visszavonulni, míg nem varrod el a szálakat?
– Mindenképp nyerni akartam utolsó összecsapásunkon, hiszen kétszer is a Vb-döntőben kaptam ki tőle.
– Nem tartottál a mérkőzéstől?
– Nem! Az ő sikerének titka, hogy úgy gondolja, erősebb nálam. Én viszont tudom, hogy jobb vagyok… Ha egyszer beindulok, senki sem állíthat meg.
– Elégedett vagy utolsó fellépéseden nyújtott teljesítményeddel?
– Teljes mértékben!
– Eredetileg Petrosyannal küzdöttél volna, aki legyőzött téged, viszont megsérült. Örülsz, hogy így alakult?
– A sors akarta így! Vagy tán a szerencse. Nem hittem volna, hogy Andy elfogadja a felkérést. Vagyis én az ő helyében nem tettem volna. Neki nincs mit bizonyítania! Nem tudom, miért fogadta el ezt a meccs-kihívást, de rendkívül tisztelem érte!
Souwer búcsúztatta legnagyobb ellenfelét
– Volt némi kockázat ebben – kikaphatsz a búcsúmeccsen…
– Igen. Választhattam volna egy könnyebb ellenfelet és egy sima búcsúmeccset, de az nem én lettem volna! Én hívtam őt ki, mert hiányérzetem lett volna, ha nem próbálok neki visszavágni! Olyan keményen készültem erre a meccsre, mint még talán soha.
– Nem úgy nézel ki, mint egy visszavonuló sportoló…
– Többször elmondtam már és most is tartom: akkor vonulok vissza, amikor a legerősebb vagyok…
– Miért nem keresel újabb kihívásokat, hiszen csúcsformában vagy?
– Mindig vannak új kihívások, hiszen az élet a küzdelemről szól. Amikor elkezdtem kick-boxolni, nehézsúlyúakkal mérkőztem. Aztán bajnok akartam lenni! Először japán bajnok lettem, majd világbajnok. Ezután kikaptam Albert Kraustól, de visszavágtam, és újra világbajnok lettem. Mindig is harcoltam, és próbák elé állítottam magam. Ez a mostani volt az utolsó..
– Kétszeres világbajnokként vonulsz vissza. Nem hiányzik újabb próbatétel?
– A visszavonulás maga is egy nagy próbatétel. Talán a legnagyobb, hiszen még nem tudom elképzelni pontosan, mi lesz ezután. A kihívásokat azonban keresem, míg élek!
– Ha nem nyertél volna most Andy ellen, akkor is visszavonultál volna?
– Nem! Addig nem, míg nem vágok vissza. Akkor is, ha ehhez évek kellettek volna.
– Mit jelent számodra a K-1?
– A K-1? Hm… A fiatalságot. Tizennyolc évesen kezdtem versenyezni, és 12 éven keresztül harcoltam. Közben elmúlt a fiatalság.
– Sajnálod?
– Nem. Ez az én életem volt.
– És munka?
– Nagy nyomás volt rajtam versenyzőként, ám sosem másokért küzdöttem. Csak magamért harcoltam!
– Csakis magadért?
– Sokat tehetsz másokért – harcosként is, ám végső soron mégis magadért küzdesz.
– Mit akartál elérni a K-1-ben?
– Bajnok akartam lenni, a legjobb, A VILÁGBAJNOK! Ez volt az, amit akartam tinédzser korom óta.
– Mi az, amit magad után hagysz?
– Az eredményeim és a személyiségem. Aki sosem küzdött, nem tudhatja, milyen érzés ez. Elégedetten vonulok vissza, mert elértem a céljaim – és ez az, ami számít.
– Mit látsz visszatekintve?
– Nagyon kemény volt. Az elején nagyon féltem, ezért iszonyú keményen edzettem. Széthajtottam magam, és elhasználtam a testem. Mikor tapasztaltabb lettem, már ésszel csináltam. Ha fáradt voltam, pihentem és szüneteltettem az edzést. Veszélyes dolog a túledzettség. Nem vagyok már húszéves. Harmincévesen már másként gondolkodik az ember.
– Még csak harminc…
– Igen, a legjobb kor egy harcosnak – azt mondják.
– Harmincéves fejjel gondolkodsz?
– Mentálisan inkább vagyok negyven. Mindig azt tanították, hogy tíz évvel előre kell gondolkodni.
– És fizikailag?
– Elfáradtam. Mindent beleadtam a felkészülésekbe és a meccsekbe – és ez most a végén sem volt másként.
– Vannak még álmaid?
– Igan. Ha már nincsenek álmaid, véged van!
