Noha a küzdősportok világában naponta rendszeresen használjuk a sensei elnevezést, sokan nem tudják, mit is jelent a szó. Kenjiro Yoshigasaki, a ki-aikido doshu-jának írásából egyértelműen kiderül, hogy kit kell, kit illik, illetve kit lehet senseinek szólítani. A lényeg az, hogy Japánban mindenki sensei, aki tanít. Persze ez nem ennyire egyszerű.
Japánban mindenkit senseinek hívnak, aki valamit tanít. Egy húszéves óvó nénit senseinek szólíthat egy 50 éves szülő, ezzel értékelvén a tényt, hogy tanítja a gyermekét. A magyar “uram”-, “hölgyem”-hez hasonlóan a másik iránti tiszteletet fejezik ki vele.
Japánban senseinek hívják a jogászokat és az orvosokat is, mint akik hagyományosan többet tudnak másoknál. Mivel a jogászokból gyakran lesz politikus, sokszor még a politikusokat is senseinek címezik. Tény, hogy Japánban a sensei szót túl gyakran használják. Mégis szerte a világon általános az a szokás, hogy a japán tanítókat így szólítják.
Ki a sensei?
 |
Ezután felmerül a kérdés, hogy mitől lesz valaki sensei. Amikor valaki tanít, akkor sensei. Ám meglehet, hogy amikor nem tanít, akkor nem sensei. Ez attól függ, mit tanít. Az, aki aikido technikákat tanít, az csak addig tanító, amíg a tatamin van. Ha valaki csak néhány órát tölt a tatamin tanítással, akkor kényelmetlen őt mindig másképp szólítani.
Azoknak az embereknek, akiket senseinek hívnak, a mindennapi életükben is tanítóként kell viselkedniük. Így az emberek továbbra is eképp szólíthatják őket, mert nem érzik szükségesnek a megszólítás megváltoztatását.
Ez egy újabb kérdést vet fel: hogyan viselkedjen egy tanító a mindennapokban? A Zen Buddhizmus fogalmazta meg az élet megértésének eszméjét. Ez az elképzelés azt sugallja, hogy megérteni az életet olyan érzés, mintha újjászületnénk. A “sen” azt jelenti, előbb, a “sei” jelentése megszületni. Tehát a sensei szó szerint azt jelenti, hogy előbb született ember.
Ezt itt nem fizikai, hanem spirituális értelemben kell venni. A sensei eredetileg azt jelentette, aki szellemileg előbb született másoknál. Amennyiben ehhez az eredeti jelentéshez tartjuk magunkat, csak azt nevezhetjük senseinek, aki megértette az élet lényegét, és akit így hívunk, annak élete 24 órájában, a mindennapjaiban is tanítóként kell viselkednie.
A tiszteletnek régen a világ minden táján nagy jelentősége volt. A tisztelet vonatkozhat emberekre, állatokra, fákra, és így tovább. Más szóval egyedül az élet és az élőlények méltók a tiszteletre. Senkinek sem szabadna élettelen dolgokra pazarolni a tiszteletét. Még az olyan bonyolult felépítésű szerkezetek, mint a Ferrari kocsik, vagy a nagy mesterművek esetében sem a tárgy az, amit tisztelünk, hanem a létrejötte mögött álló emberi munka.
Azért tiszteljük az életet, mert minden formája kötődik más élőlényekhez, és ezeknek a kapcsolatoknak a milliói és milliárdjai tartják fenn az életet a Földön. A tisztelet által jobb kapcsolat alakulhat ki az élőlények között, emiatt ez az egyik legfontosabb dolog az életben. A jelentésre tulajdonképpen az, hogy nem zavarjuk meg a különböző élőlények közötti kötelékeket.
A tisztelet kifejeződését hívták a régiek becsületnek. Azért voltak készek meghalni a becsületért, mert az életek közötti kapcsolat létfontosságú volt az emberek túlélése szempontjából. Mostanra a tisztelet és a becsület majdnem elfelejtődtek, mert olyan társadalmat hoztunk létre, amely az anyagon és a fegyvereken alapul. A túlélés immár nem az élők közti kapcsolaton, hanem a politikán és a fegyvereken múlik.
Az aikido egy út (do), és ezt az utat az aikido gyakorlása által lehetséges fenntartani. Azt, aki az utat őrzi doshu-nak nevezzük. A doshu szónak japánul két különböző jelentése van. Az első jelentés “az út mestere”, a másik “az út őrzője”. A különbség, hogy az útnak csak egy mestere, de több őrizője is lehet.
Minden aikido szervezet vezető tanárát doshunak – az út őrizőjének – kellene hívni, de a valóságban sok aikido szervezetnek nincsen doshuja. Ennek oka, hogy a legtöbb japán tanító valójában valaki másnak a tanítását követi, leginkább Ueshiba Morihei-ét, még akkor is, ha ő már meghalt.
Más tanítók nem követnek egy bizonyos tanítót, ám ehelyett egy kötött gondolati rendszert oktatnak. Ők sem az út őrizői. Ezért nincsen sok doshu az aikido világában. Egy tanító csak akkor doshu, ha mindenfajta filozófiától és – élő vagy holt – tanítótól teljesen függetlenül tanít.
(fotók: kidojo.hu)
Comments
comments
