A ninjutsuról rengeteg legenda kering a köztudatban. Két részes interjúnkban megpróbáljuk eloszlatni a ködöt, és bemutatni a ninjákat, alapelveiket, tanításaikat. Ebben David Jesse Holt ninja mester volt segítségünkre.
Az előző rész:
David Jesse Holt, a ninja mester – Csak a tiszta szív számít
– A ninjutsu először a katonai, rendőrségi, nemzetvédelmi oktatásába került be. A kormányok felismerték a benne rejlő lehetőségeket, és a mai napig kapcsolatot tartanak fenn egymással. Segítik a képzést, a fejlődést. Az egyik a bujinkan 9-ryu (iskola) közül egy olyan szamuráj rendszer, amit annak idején a sógunok testőrsége használt. Nagy páncélt és sisakot hordtak. Azok a technikák, amik 800 éve működtek ma szintén használhatóak. A ruházat persze más mozgást igényel, mint amikor kényelmes ruhába vagyunk. Ha előre dőlünk például könnyen elesünk, ha nem tudjuk, hogyan kell mozogni. Ez az iskola tanítja egyébként még a két kardal való küzdést is. Akik sokat kémkedtek azoknak külön tanulták az információ-gyűjtés és a megfigyelés tudományát. Ezen kívül létezik az agresszív támadó jelegű iskola is; a japán különleges haderő és az amerikai fókák különleges egysége is használja a rendszert.
– Milyen iskolák vannak még?– Az egész rendszer különlegesen épül fel: hat szamuráj és három ninja ryu létezik. A leghíresebb a Togakure-ryu és ez a legismertebb is. Akik gyakorolják, a fekete maszkos ruhát hordják. A Koto-ryu különböző ugrótechnikákat, akrobatikát használ. A Gikan-ryu egy gyilkos, lényegretörő egyenes mozgásokat használó rendszer. A shinzen Fudo-ryu a kyohan nyolc alaptechnikára épül. A Gyokko-ryu régi stílus alapokat és formagyakorlatokat is tartalmaz. A Gyokushin-ryu a távolságtartó stílus. Tehát mindegyiknek van egy saját aspektusa, a nagymester pedig megpróbál ezekből egységet kovácsolni.
– Hogyan épül fel az oktatási szisztéma?– Nincs konkrét sorrend, amit be kell tartani, de az alapokra nagyon oda figyelünk. A legfontosabb, hogy meg kell tanulni esni. A sérülések kilencven százaléka a rossz esések miatt következik be. Meg kell tehát tanulni ülésből, állásból, mozgásból, dobásokból esni. Utána jönnek a san shin vagy godai elvek, az öt alap: a Csi, a Sri, a Kan, a Bu, a Ku, a tűz, a víz, a föld, a levegö, az üresség elve. Értelemszerűen minden elemnek megvan a maga sajátossága. Ezután jön a nyolc alaptechnika, de rengeteg technika le van jegyezve. Nem az a fontos, hogy minél többet tudjunk közülük, hanem, hogy az alap tizenhárom technikának meglegyen az érzete. Mindig az ellenfél támadásától függ, hogy mi hogyan reagálunk, és hogyan fejezzük be az akciót. Ha tudjuk az alapokat, már nem olyan fontos, hogy melyik ryu-t tanuljuk. A legtöbben a Togakure-ryu-t szeretnénk rögtön megtanulni, mert a tanulónak tetszenek a surikenek, a fekete ruha, és egyéb látványos dolgok. De ők még nem tudják, hogy ha beleépítünk más tai jitsu elemeket is a rendszerbe, akkor egy teljesen új világ nyílik meg előttünk. Ezért van az, hogy a ninjutsu nem sport, hanem
budo. Halálos fegyver, a harcosok útja. A mozdulatsorok úgy vannak felépítve, hogy komoly sérülést okozzanak. Amikor küzdelemre kerül sor, az győz, akinek kevesebb eltört csontja van.
– Milyen fegyvereket használnak? – Dai Shou, a két kard, a tantó, a tőr, a shuriken, a dobócsillag, a bo shuriken, a dobó tű, a shoga, a kampós kés lánccal a végén szerepelnek a leggyakrabban. De előkerül a tomfa, a mecu, a bushi, a vakító por, az ai shiko, amit a kézre és a lábra vett hegyes tüskék. Aztán a bot végén kard, a nagy kalapács,a kama és kuszari gama, a sarló és a láncos sarló, a kuszari fundó, a tízezer erő lánca, a legyezők, a mérgek, amik nem mindig halálosak. Persze van nunchaku is, de az nem tradicionális ninja fegyver. Ez utóbbit először, mint cséphadarót használták, és csak később kezdték felismerni menyire hatásos a harcban is. Mi főleg azért használjuk, mert megtanítja elkülöníteni a testrészeinket; segíti a mozgáskoordinációt és könnyebb felismerni a mozgásirányokat. A ninják használták még a hajtűt, a méregbe mártott gyűrűt. Ehhez ismerni kellett a növények gyógyhatásait, mert ha ezekkel tisztában voltak, akkor azt is tudták: hogyan lehet vele ártani. A harcosok íjat, nyilat is használtak, valamint bo-t, hanbo-t és sai-t is.
– A rendszerekben vannak formagyakorlatok?– Vannak formák, a Go den és a Kyo hanbo. Sok száz technika van, különböző technikai sor, de ezeket nem nagyon tanítják. Három szint van, mindegyikben kb. 35 technika. Ha érted a Kyo shint, és tudsz mondjuk minden szinten 5-5 technikát az érzetével együtt átadni, vagy valaki név szerint ismer minden technikát, az persze jó dolog. De mi csak keveset tudunk név szerint, és Hacumi mester is keveset tanít név szerint. Ennek az az oka, hogy ha megtámadnak az utcán, akkor a névvel ellátott mozdulatokon fogsz gondolkodni, és az belassítja a cselekvésedet.
Ha csak az izom memóriájára hagyatkozunk, nincs gondolat, nincs, ami lassítana, csak reagálsz.
– Melyek a legfontosabb alapelvek a küzdelemben?– Nagyon fontos, hogy mindig az alapelveket kövessük. Ha valaki meg akar ütni valaki, és mi belemozdulunk, rögtön a védéssel együtt ütünk. Védünk, de rögtön visszatámadunk, mint a tűz. Kimegyünk és visszahúzódunk, előre, hátra, mint a víz. A szél kitér, és onnan támad vissza, a föld pedig mozgás nélkül eltérít. Az üresség eltereli a figyelmet, és úgy támad. Minden elemnek van egy jellemző aspektusa, mindegy merről jön a támadás, ezek működnek. Nagyon fontos, hogy ne rendszerezzük magunkat, mindig a helyzetnek megfelelően reagáljunk. Az ellenfél mozdulatai is meghatározzák, mit teszünk. A lényeg a természetesség. Nálunk mindegy, hogy valaki magas vagy alacsony, kövér vagy sovány, még arra is figyelünk, nehogy megváltoztassuk valakinek a személyiségét. A ninjutsu idomul, és úgy lesz a Te természeted része. Egy a fontos, a ninjutsu-t gyakorlónak tiszta legyen a szíve. Nem lophat, csalhat, hazudhat, csak rendes emberek maradhatnak meg egy ninja közösségben. Amikor az ember pár évig gyakorol, már nem kell gondolkozzon, csak mozog, és simán jönnek a mozdulatok. Az ember azonban mindig csak egész testtel mozog, ezért hívják a rendszert tai jitsunak. Testből mozgunk, nemcsak a karunk, vagy a lábunk mozog, de így leszünk erősek. Az érzetek visznek, nem tudod megérteni, nincs fix módszer elrakni a tudást. Érzed és használod, kialakul és fejlődik, és ennek kapcsán kialakul a megérzés, az intuíció. Leülsz, letérdelsz valaki mögéd áll, és egyszer csak megpróbál egy bokennel, vagy egy shinaival fejbe ütni. Lesújt, és neked ezt meg kell érezned. A hallásodra nem alapozhatsz, mert ahhoz túl gyors a mozdulat. Meg kell érezni az agresszív szándékot. Mindenkinek volt már olyan, hogy amikor ment az utcán, és érezte: valaki figyeli. Ezt kell tudatossá tenni és tudatosan használni. A fegyverhasználat is ilyen, ha megérted az alapokat, akkor megérted a fegyverek használatát is. A lényeg az érzetben van, nincs titkos megoldás.
– Hogyan készülnek az éles helyzetekre? Van küzdelmi gyakorlatozás?
– Gyakorló fegyverekkel szoktunk gyorsan küzdeni, éles fegyverrel csak három dan felett. Bottal is lehet küzdeni, ha nem szúrunk. Szoktunk kesztyűkkel is gyakorolni, ami azért is jó, mert ki tudod javítani a gyakorlók hibáit, hiszen itt gyorsan lehet mozogni. A tai jitsu figyelembe veszi a különböző távolságokat. Tudni kell, ha valakit meg akarok ütni, mennyire legyek hozzá közel, meg kell tanulni jól a távolságokat felmérni, és azt is, hogy mi milyen távolságon belül hasznáható.
– Nekem az egész hasonlít egy kicsit a Jeet Kune Do-ra, ami inkább egy filozófiai rendszer, ami az alapvető meglátásokra, a különböző alapfogalmakra helyezi a hangsúlyt, és nem a technikákra…– Valóban, de van egy nagy különbség, a ninjutsu 1800 éves rendszer; háborúkban, valós harcokban és körülmények között használták. A ninjutsu Kínából ered, nem Japánból, csak éppen ott teljesedett ki.
– És mire jó a mai világban?– Én szeretem a fegyvereket, és gyakorlom is a használatukat, de az utcán úgysem tudom magammal vinni őket, nem lehet shurikenekkel sétálni, de vannak pénzérméim. Nincs nálam méreg, de van cigarettám. Fontos, hogy mi az, amit ma is lehet használni. Meg kell érteni a tradíciót, meg kell tudni, honnan származnak a dolgok. Rockzenén nőttem fel, amikor a fiam felnő, azt fogja mondani: ez egy régi vacak… Tudni kell mégis, hogy honnan ered, az értékeit át kell hozni a mai világba. Fontos, hogy tudjunk a törvényeken belül maradni, tudni kell, hol a határ, nem szabad ártani senkinek.
– Lehet, hogy a mai ninja jól lő, jól dobja a gránátot, esetleg terrorista…– Ebben sok harcművészet részt vett, de biztos, hogy vannak olyan terroristák is, akik ninja kiképzést kaptak.
– Nemrég jött meg Japánból… Nagyon “távoli”?– Hát… Amit én a legkevésbé szeretek kint, az a konyha. Nem bírom megenni azt a sok nyers valamit, ilyenkor mindig McDonald’s-pártivá válok. Nekem is lehet egy kis hibám :-))), és lehet, hogy így tíz évvel kevesebb ideig élek, de vállalom. Inkább százszor hamburger, mint egy szusi… Ami még baj, hogy kint minden nagyon drága. Viszont nagyon nagy a tisztaság, nincsenek graffitik, nincsenek szemetesek, mégsincs sehol szemét, és jó a közbiztonság. Nem lehet véletlen: minden rendőrnek legalább egy danos mesternek kell lennie, a magasabb beosztásúaknak 4-5 danja kell hogy legyen, legalább kétféle stílusból. Láttam egy összeszólalkozást az utcán, a rendőrök csak odanéztek, és rögtön rend lett. Tisztelik őket, segítőkészek. Mindig vendégházban lakom. Kényelmes, csak szűknek érzem. Egyébként ezt több helyen is éreztem, de én szeretem a nagyterű helyeket. Ami zavart, úgy érzem, az emberek nem elég nyitottak és túl szerények.
– Mennyit szoktak edzeni, amikor kint vannak?– Naponta kétszer. A Dai Fon Masza, a Hatsumi nagymester születésnapját ünneplő rendezvénysorozat alatt legtöbbször háromszor. Van egy 15 danos mester, Oguri, ő “amerikai fiamnak” hív, ami óriási dolog, és nagyon jól esik. Azt is megengedte, hogy kamerával felvegyem a tréningeket, amire még nem volt példa.
– A nagymester edz még?– Ó, hogyne. Nemzeti kincsként kezelik, úgy sétál, hogy én elfáradok mellette: edzésben van. Amikor el kezd tanítani, olyan tempót diktál, hogy az edzés végére elfelejtjük, mit tanított az elején. A
feeling viszont megmarad. Én 44 éves vagyok, de olyan dolgokat hoz ki belőlem, amikre nem is gondoltam. Ezen kívül, ha bemutat valamit, akkor nem kedves, ettől függetlenül biztonságos. Szembesít azzal: ha félsz a sérüléstől, baj lesz. Nagyon fontos, hogy akivel bemutat,
igazából támadja; nem szereti a kamu ütést, rúgást. Szokta is mondani: “a valóságban sem fog senki úgy támadni, hogy azt nézi neked mi a jó…” Amikor támadok, mindig elképzelem, hogy mit fog reagálni, aztán a földön fekve azon gondolkodom, mi is történt, hogyan is csinálta. Teljesen kiszámíthatatlan. Ed Martinnak – aki szintén ninja mester – van egy sétapálcája. Amikor egyszer együtt mentünk az utcán Ed megpróbált sunyin megütni vele. Én megérzem, és el tudtam hárítani, a nagymester pedig büszkén gratulált. Ez a legszebb emlékeim közé tartozik…
– Hatsumi nagymester jár tanítani a világon több helyre is?– Több mint 20 évig utazott, és tanított mindenfelé. De két éve már nem. Aki tőle akar tanulni, annak Japánba kell utaznia.
– Más japán instruktorok utaznak?– Nem, a Honbuból senki. Egy időben nem jártam ki Japánba, mert sokan össze-vissza variáltak, mindenki mással volt elfoglalva. Szerintem mindenki a saját fejlődéséért felel, és nem mással kéne foglalkoznia. Most talán már lenyugodtak ezek a dolgok, így lehetőség szerint megint járok a nagymesterhez.
Comments
comments
