A tanításról általánosan:
A tanítás lényege tulajdonképpen egyszerű: az emberiség által birtokolt tudás átadása, hogy az emberiség újabb generációi ne a nulláról induljanak. A cél az előrehaladás, a meglévő tudás fenntartása, bővítése, új ismeretek szerzése. A később születendő új gondolatok megalapozása. A tanulás nemcsak az információ átadásakor valósulhat meg. Amikor a tanítvány a mestere segítségével esetlegesen más információforrásokból szerez új tudást, illetve szervezi újra a már meglévő tudását, és jut új, esetleg egészen eredeti gondolatokhoz, következtetésekhez.
A harcművészetről
A harcművészetben jellegzetes, sőt alapvető a társas viszony: a mester-tanítvány kapcsolat, tanítási modell. Képes befolyásolni érzelmeinket (ezáltal beállítódásunkat is) bizonyos stílusokkal kapcsolatban (például egy rosszindulatú, mogorva harcművész mester örökre elveheti a kedvet a tanulni vágyó fiataltól, de az ellenkező, a pozitív irány is igaz lehet). Mindkét fél megfelelő nyitottságát feltételezi és szükségeltetik is hozzá. A mester (általános értelemben) dolga e kapcsolatban, hogy kiismerje a tanítványt, utat mutasson neki, és megfelelő irányba terelje. Folyamatosan ellenőrizze a tanítvány fejlődését, segítve felkészülését. A tanítvány dolga e kapcsolatban, hogy rendszeresen megjelenjen az edzéseken, megfogadja a tanácsokat, képességeihez mérten felkészüljön, megtegyen mindent saját érdekében is a fizikai és szellemi próbák során. Nem megfelelő képzettségű, hozzáállású mester esetében a negatív tulajdonságait is átveheti a tanítvány, sajnos erre is nem kevés példát láthatunk.
Tanítvánnyá válás
A tanítvánnyá váláshoz korábban rögös út vezetett. Egy folyamat során (felvételi eljárás, korábbi versenyek eredményei, életmód) választotta ki a mester, ki az, akit ő érdemesnek tart arra, hogy átadja tudását. Jelenleg szinte minden jelentkező felvételt nyer az edzéslátogatásra, és a szelekciót a terhelések elviselése, fizikai erőpróbák jelentik. Aki megmarad, azt tekinthetjük ténylegesen tanítványnak. Azonban sokszor ennél szűkebbé válik a kör, hiszen sokan egy versenyidőszak után abbahagyják a küzdősportokat. Ezért a mester olyan tanítványok felé fordítja kiemelten a figyelmét, akik tanításait a későbbiekben tovább adhatják, maguk is tanítóvá, mesterré válnak. Emiatt a tanítvány folyamatos erőfeszítésre van késztetve. El kell érje korlátait, meg kell tapasztalnia őket. Feszegetnie kell határait mestere segítségével. Ehhez azonban nem elég fizikai képessége, készségeit, koncentrációját, tudását, személyiségét is fejlesztenie kell folyamatosan.
Ki lehet mester?
Mester az a személy, aki valamilyen nem hétköznapi tudás birtokában van, azt korábbi életútja során megszerezte, visszaigazolta. Aki versenyeken, tanításban, életmódban, mások előtt már bizonyított. Gyakorol, tudását folyamatosan csiszolja, élesíti. Ezt a tudást képes átadni másoknak is, a harcművész „szakma” elismeri. Gyakran példaképe a fiatalabb, idősebb generációknak.
Mester és tanítvány(ok) kapcsolata
Minden mesternek van mestere, minden tanítványnak valamilyen formában van/lesz tanítványa. A tanítványok egyszer, ha kitartóak, mesterekké válhatnak. Kapcsolatukat egy ki nem mondott szerződés szilárdítja meg: a tanulás-tanítási helyzet, egy alá-fölé rendeltségi munka kapcsolat, a harcművészet fegyelme és hierarchiája. A tanítvány tudást akar, a mester át akarja adni tudását. Mindeközben a tanítványnak ki kell teljesednie, fizikailag, szellemileg, emberileg. A mester-tanítvány viszony hálózatok láncolata. Három lényeges hálózati modell van jelen: a lánc – ezen végig lehet követni a mesterek mestereit, a csillag – a mesterek körül sorakoznak a tanítványok, a teljes – optimális esetben a tanítványok egymást közt is megosztanak információkat, mindenki mindenkivel kapcsolatban áll. A sikeres tanítás záloga a tanításban résztvevő felek megfelelő egymásra hangolódása, egészséges, friss szellemiség, befogadó készség, egymás elfogadása, a függőségi, fegyelmen alapuló hálózati viszony elfogadása.
Egyediségek
A harcművészetben igen jellemző lehet, hogy gyakran a mester fiatalabb sok tanítványnál, a tisztelet mégis abszolút jelen van a mester felé. Amennyiben az a harcművészeti ág, amiben a mester széleskörű és hatékony ismeretre tett szert, az a tanítvány (életkortól független!) számára hasznos tudnivalót jelent. Ezt az általa elismert és elfogadott mestertől kívánja elsajátítani. Azonban az életkor idővel azt is jelenti, hogy a mester mozgása jelentősen korlátolttá válik, illetve a tanítványok többsége fizikailag erősebb lehet mesterénél. Ilyenkor érdemes a szellemi utat választani, és a fizikai képzést megfelelően képzett tanítványnak (mesternek) átadni. Megfigyelhető, hogy ezt kevesen merik megtenni, így tagságuk létszáma az idő során megfogyatkozik. Sajnos a címéhez, rangjához ragaszkodó mester nimbusza is megtörik, de ezt az ego nehezen engedi figyelembe venni. Ilyenkor a tanítványok lesznek azok, akik „nem megfelelőek” a tanításhoz.
A mester és tanítvány viszonya két emberen múlik, folyamatos visszajelzéseket, információkat értékelve mindkét fél fejlődésének érdekében. Amint ennek iránya csak egyfelé hat, a tanítás érdemlegessége megtörik.
