A harcművész számára a mozgékonyság feltételei: erős lábak és kiváló egyensúly. Ahhoz, hogy uralkodjunk az egyensúlyon első és legfontosabb lépés megérteni, hogyan működik.
Egy történet
Az ifjú szamuráj odaállt a tiszteletreméltó kardforgató mestere elé, és könyörögve kérte: fogadja el tanítványának.
– Minden utasításomat követned kell kérdés nélkül – figyelmeztette a tanító. A szamuráj beleegyezett.
– Menj a dojoba, és menj végig a tatami szélén úgy, hogy egyik lábad a másik elé helyezed, vagyis tyúklépésben!
Meghökkenvén az utasításon a szamuráj követte az instrukciót. Egy hét telt el így és már alig várta hogy kezébe vehesse a kardot.
A tizedik nap után nem bírta tovább, és mérgesen kérdezte a mestert, mikor kezdik meg a komoly edzést.
– Jól van – mondta a tanító – ma este elkezdjük.
A teliholdas éjszakán a mester a hegyekbe vitte a szamurájt, amíg egy szűk és mély szurdokhoz nem értek. A tátongó szakadék fölött egy kidőlt fa ívelt át. Itt kezdjük a tanulást, menj át a hasadék fölött.
– De a fa túl keskeny – ellenkezett a szamuráj.
– Sokkal szélesebb, mint a tatami széle – felelt a mester.
A szamuráj felugrott a kidőlt fatörzsre, de akkor a halvány holdfény és az alant morajló sebes folyó zaja kibillentette egyensúlyából.
– Nem tudok átmenni – mondta
– Hogyan akarsz a kard mestere lenni, ha nem vagy a járás mestere? – kérdezte a tanító.
A hatodik érzék
Első hallásra ez a történet – csakúgy, mint a legtöbb távol-keleti tanmese – az alázat fontosságát illusztrálja. Azonban, ha belegondolunk, miért nem tudott a szamuráj átkelni a kidőlt fatörzsön, a mese egy mélyebb értelmét/gondolatát fedezhetjük fel.
A kulcs: a hatodik érzék.
Régóta tudjuk hogy az emberi lény öt alapvető érzékkel bír: látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás. Az úgynevezett 6. érzék egy ráadás, “normális érzékelés körén kívül levő”, más szóval természetfeletti érzékelés/képesség. Manapság tudvalévő, hogy három másik érzékkel rendelkezünk: egyensúly, irány és mozgásérzékelés. Így tulajdonképpen 9 érzékről beszélhetünk. A szamuráj-történet a hatodik érzékről, az egyensúlyról szóló példázat.
 |
Valamely érzék feletti gyakorolt kontroll, az érzékek irányítása olyan fontos képesség, amely
minden tudás alapját képezi. A szamuráj esetében őt az egyensúly érzékelésének képessége akadályozta meg, hogy átkeljen a szakadékon.
Az egyensúly érzékelése elsődleges fontossággal bír minden harcművészetben. Harcban a stratégiai előny legnagyobb részt a mozgékonyságon múlik.
A harcművész számára a mozgékonyság feltételei: erős lábak és kiváló egyensúly. Ahhoz, hogy uralkodjunk az egyensúlyon első és legfontosabb lépés megérteni, hogyan működik.
Hogyan érzékeljük az egyensúlyt? Az egyensúlyt három forrásból érkező bemenő jelek befolyásolják: a fültornác-rendszer, a látás és a mozgásérzékelés.
A
fent és
lent érzékelésének forrása a belső fülben lévő fültornác-rendszer. Három félkör alakú cső alkotja. A csövekben folyadék található, amely elmozdul, ha a fej megbillen. A csövekben hajszálvékony idegvégződések futnak, amelyek a folyadék mozgásával stimulálva idegi jeleket adnak. Ezek a jelek információval szolgálnak a fej helyzetéről. Azonban a fültornác-rendszer nem továbbít információt a test elhelyezkedéséről. Ahhoz kell a látás is.
A látás domináns érzék. Ez gyakran elnyomja az összes többi érzéket, az egyensúly-érzéket is beleértve. Bár a látás nem nélkülözhetetlen az egyensúlyozáshoz, az abból nyert inputok károsak lehetnek összetett fizikai mozgások végrehajtásakor.
Tény, hogy a tornászok, akrobaták és harcművészek azok közé tartoznak, akiknek edzeniük kell idegrendszerüket azért, hogy ne a látásra hagyatkozzanak egyensúlyozáskor.
Például táncosok, vagy műkorcsolyázók piruettezéskor szemüket egy a horizonton található képzeletbeli pontra fókuszálják. Amíg a testük elfordul, fejük és szemük addig erre a pontra irányul, amíg csak a nyakuk is nem fordul. Aztán a fej gyorsan körbefordul és ismét a távoli pontra néz. Ha engednék, hogy a fej a törzzsel együtt forduljon körbe, az erős vizuális és fültornác-érzékelés azonnali szédülést és tájékozódási zavart okozna. Ugyanez az alapelv érvényes a forduló rúgás vagy ütés kivitelezésénél. A szemeknek a célra kell fókuszálni, amíg a test végigviszi a mozgást.
A mozgás kivitelezése a harmadik említett, egyensúlyt befolyásoló érzéken, a mozgásérzékelés múlik.Ez az agyba érkező kombinált információáram eredménye. Az info végcélja az agyban az ún. Golgi-szerv, amely érzékelői segítségével az egyes izmok feszülésének mértékét rögzíti. Ez az információ lehetővé teszi a fizikai mozgás és a testtartás érzékelését, továbbá, hogy milyen nehéz egy tárgy, vagy milyen erősen kell eldobnunk egy labdát. Így érezhetjük magunkat a “testünkben”.
Az említett forrásokból származó információ először feldolgozásra kerül, és ennek függvényében utasítások érkeznek különböző izomcsoportoknak az egyensúly fenntartása érdekében. Ennél fogva már világossá válik, miért nem tudott a szamuráj átmenni a fatörzsön. Képtelen volt kikapcsolnia vizuális inputot, amely szemben állt a mozgásérzékeléssel – így elvesztette az egyensúlyát.
Edzésmódszerek
Miután megismertük az egyensúly működési elvét, lássuk, hogyan fejleszthetjük. A következő gyakorlatok a mozgásérzékelést csiszolják, miközben csökkentik a vizuális jelek befolyását. Az effajta edzés mellékjuttatásként fejlődnek a test stabilizáló izmai, amelynek segítségével finomíthatjuk mozgásunk.
–
Három pont egyensúly: Ez a gyakorlat hasonló a modern táncban, balettben, műkorcsolyában és tornában használatoshoz. Egy lábon állva hajlítsuk be a lábunk és emeljük addig, amíg a comb párhuzamos nem lesz a talajjal. Tartsuk ezt a pozíciót 10 másodpercig! Tartsuk a combunk vízszintesen, majd fordítsuk el 90 fokban az eredeti irányhoz képest!
1. Tartsuk 10 másodpercig, majd hajoljunk előre, és helyezzük a lábat a földre magunk mögé!
2. 10 másodperces tartás után ismételjük meg a gyakorlatot a másik lábbal!
3. Fokozatosan növeljük a láb emelésének idejét addig, míg el nem érjük az egy percet!
–
Rúdon járás: tegyünk egy három méter hosszú, maximum 10 centiméter széles rudat a földre. Ezen járjunk fel s alá többször egy nap. Ha már úgy végig tudunk menni rajta, hogy nem veszítjük el egyensúlyunkat, próbáljuk meg csukott szemmel. Ha már mindez jól megy, emeljük fel a rudat!
–
Egylábas leülés: Tartsuk az egyik lábunk párhuzamosan a talajjal, a testünk előtt, egyenes térddel. Fogjuk meg a lábunk, és lassan üljünk le a lábunkra. Ismételjük meg a gyakorlatot a másik lábbal is!
–
Végezzük el a gyakorlatokat szabadban, különböző felületeken és talajokon!
AlapokJóllehet minden harcművész szeretné akrobatikus, bámulatos mozdulatsorokkal elkápráztatni a közönségét, végeredményben mindig az előttünk járó mesterek nyomdokait követjük.
Visszatérünk az alapokhoz, és ugyanazokra az alapokra építkezünk, mint ők annak idején.
Vagyis felismerjük az egyszerű gyakorlatok fontosságát.
Comments
comments
