Ismerős érzés? A kérdés provokatív. Hiszen ha valami, akkor ez az az érzés, aminek a legtávolabb kell állnia egy harcművésztől!
A félelem persze nem csak egyirányú, amikor életünket és testi épségünket féltjük. Ez ennél sokkal kiterjedtebb napjainkban, mivel féltjük vagyonunkat, munkahelyünket, családunkat, egzisztenciánkat is, és aggódunk gyakran az egészségünk miatt, mivel a médiában éppen elég figyelmeztető (rémisztő) hír jelenik meg különböző betegségekről, balesetekről.
Azonban jelen formájában inkább afelé vinnénk a gondolatot, hogy a félelem milyen formában van, lehet jelen egy harcművész életében.
Sokakat késztet egy-egy edzéslátogatásra a félelem, mert látja a veszélyeket (saját, gyereke, családja), ezért szeretne megtanulni „verekedni” -, ami valójában önvédelem. Persze ilyenkor mindenki azt hiszi, hogy ez már pár edzés után lehetségessé válik, aztán a kemény edzések, következetesség hatása úgy érvényesül, hogy feladják a próbálkozást. Erre rásegítenek azok a kurzusok – tanfolyamok -, amelyek egy hétvége alatt „garantálják” a legyőzhetetlenné válást. Ez is fokozható, ugyanis egyre többen tanulnak „karatét” online, illetve szereznek ilyen formában is fokozatokat… Hagyjuk, hiszen erről úgyis meg van a véleményünk.
Tehát a félelmet vehetjük elsődleges inspiráló erőnek ahhoz, ha tudatos az adott személy, hogy valaki érdeklődik a küzdőművészetek iránt. Amennyiben kitartása kellően jelen van, és nem adja fel az edzéseket a terhelések miatt, akkor a fejlődése szinte garantált, főleg a laikusokkal szemben. Hamarosan jönnek a gyakorló küzdelmek, amelyek mutatják a tanuló számára azokat a különbségeket, ami utat is mutat, hogy milyen fejlődést érhet el az idők folyamán. Egy jó képességű tanítvány hamar magára talál a küzdelmekben, ellesi a mozdulatokat, taktikát, és örömmel várja az újabb megmérettetéseket. Ezzel szemben a többség már a kezdetektől fél a küzdelmektől, mert félti magát! Fél a fájdalomtól, fél a sérüléstől, fél a megaláztatástól. Mindegyiket egy korábbi „élmény” rögzítette a tudatban, amit nem könnyű oldani. A jó mester mindezt észreveszi a tanítvány esetében, és igyekszik a tanítás során oldani ezeket a félelmeket. Ehhez a biztatás, elismerés a legjobb út, azonban vigyázva nehogy elbízza magát a tanítvány.
A fejlődés során eljutunk abba a fázisba, amikor valós küzdelmet generál az élet, egy verseny, vagy egy utcai helyzet során. Itt dől el az, hogy milyen szintre jutott a tanuló, és képes lesz-e legyőzve a félelmét igazolni az edzések során tanultakat!
Sok verseny során – kyokushin – láthattam azt, hogy kiből válik a legjobb versenyző, illetve az a Harcos, aki bármely helyzetben megállja a helyét. Azok, akik a tatamin nem „mérlegelnek”, és kizárólag egy dologra törekednek, hogy a maximumot kihozzák magukból! A félelem alapvetően a mérlegelés, a tudat kényszerű felemelkedése és a realitás túldimenzionálása. A szamurájok legfőbb jelmondata volt, hogy nem félnek a haláltól, és hagyták magukat a győzelmi ösztönök által vezérelten küzdeni.
A félelem sokkal sebezhetővé tesz, mert eleve védekezésre kényszerít! A harcban ez már egy béklyó, ami gyakran alárendeltté, kiszolgáltatottá tesz. A tudatot – mérlegelést – ki kell zárni, mert gátja a hatékonyságnak, gyorsaságnak, technikai biztonságnak.
Lehet tanulni a félelem legyőzését? Igen, de csak tényleges harcok során, azok kimenetelét elemezve, figyelve mindarra a belső hangra, ami figyelmünket lekötötte. Elemezni, hogy miért engedtük, hogy egy ütésre, rúgásra elfordultunk, becsuktuk a szemünket, ügyetlenkedtünk. Áthidalni ezeket a problémákat, majd a következő küzdelem során elhagyni őket!
A gyakorlott harcos azonnal felméri ellenfele valós ellenállását, képességét, győzni akarását! Amint valaki egy ilyen harcossal szemben mérlegel – a küzdelem kimenetelét vetíti előre -, azt kiismerik, és felülemelkednek rajta. Innentől a küzdelemben alárendelt szerepet tölt be! A harc pillanatában az igazi harcos nyugodttá válik, ami nem magabiztosság, hanem a teljes félelem mentesség.
A félelem lehet inspiráló erő, de nincs helye abban a harcban, amelyikben a győzelem az egyetlen lehetséges kimenetel!
Kindl György
