Barcelonában, egy kis nyaraláson érte utol a Nemzeti Sport S. Kovács Ádámot. Ízelítő az interjúból.
– Egy kis szerencse ráfért Önre a múltkor a tenerifei Európa-bajnokságon…
– Ne is mondja, bár ennek már több hete, még mindig nem dolgoztam fel teljesen. Tavalyelőtt ugyanígy jártam: a madridi WKF-vb-n a döntőbe jutásért kaptam ki bírói döntéssel, most is hasonló történt. Jó formában voltam, ezt érezni szoktam. Az elődöntőig simán eljutottam, ott meg egy nagyon taktikus göröggel mérkőztem. Az edzőmmel azt beszéltük meg, hogy őt nem rohanhatom le, mint a többieket, mert lekontráz. Mindketten kivárásra rendezkedtünk be, a hosszabbítás is nulla nullával ért véget, a bírói döntés pedig neki kedvezett. Talán túl fáradt voltam, talán többet kellett volna kockáztatnom… Utólag már könnyen okos az ember, mindenesetre ebből is tanultam valamit: védekezéssel nyerni nem lehet. Utána már összeroppantam, a bronzmeccsen is kikaptam egy agresszív azeritől, és végül ötödik lettem.
– Talán majd most, a júliusi Világjátékokon?
– Irtózatosan nehéz verseny lesz. A nem olimpiai sportágak közül a karate azon öt sportág között van, amelyek a programba kerülésre esélyesek, ennélfogva rendkívül erős, sűrű a nemzetközi mezőny.
– Milyen szereplésben reménykedik?
– Megpróbálom átmenteni a tenerifei formámat, mint minden versenyemen, most is a dobogós helyezést célzom meg, azzal, hogy itt a világ nyolc legjobbja lép majd tatamira, gyakorlatilag mindenki lehet első és nyolcadik is. Csakugyan szükségem lesz egy adag szerencsére is.
A teljes cikk a Nemzeti Sportban
