Hősök, vagy orvgyilkosok voltak a legendás ninják a Ninjutsu gyakorlói? – 1. rész

– A jó és a rossz fogalma mindig értékrendtől függ. Valószínűleg a Ninjutsu gyakorlóinak a ninjáknak is ezért kétes a megítélésük. Hiszen nem mindegy, hogy melyik oldalon állunk, vagy álltunk a történelem folyamán.

Valahogy ugyan úgy, mint ahogyan alakult a tankönyvek tartalma Magyarországon az oroszokkal kapcsolatban. Én például emlékszem, hogy a rendszerváltás előtt még úgy tanultuk, hogy a felszabadító hadsereg, aztán a rendszer váltás után már megszálló hadseregként, és csak az Isten tudja, hogy épp most melyik nézetet tanítják az iskolában róluk.

Ugyan így voltak a Ninják is. A feudális Japánban olyan szinten elfajultak a dolgok, hogy a hétköznapi embereket a szamurájok sokszor nem is vették emberszámba. Szamuráj természetesen pedig általában csak születés útján lehetett valaki és nem ártott, ha volt pénze is finanszírozni ezt a létezést. Hiszen szamurájnak lenni nem volt olcsó mulatság. Kellett hozzá egy jó minőségű páncél, egy jó minőségű kard, kiváló mesterek, akik megkérték az árát a tanításuknak, na meg egy ló. De ha csak az első három közül valami hiányzott, akkor nem sokáig szamurájkodhatott az ember, hiszen jó páncél, jó kard, és tudás nélkül könnyen ott hagyta a fogát egy-egy szituációban. Éppen ezért a szamurájok is mindent megtettek, hogy minél többet tanulhassanak és gyakorolhassanak, vagy minél több katonájuk legyen aki megvédi őket. Néhányan közülük elcsúsztak abba az irányba, hogy sanyargatták az uralmuk alá esőket, hogy minél több pénzt szerezzenek maguknak, amivel minél több befolyást, tudást, vagy katonát vehettek maguknak és ebből konfliktus helyzetek alakultak ki.

Ráadásul a szamurájok is folyton háborúztak, vagy párbajoztak egymással. De akkor mi alapján döntjük el, hogy melyik szamuráj volt a jó, és melyik volt a rossz?

Szóval voltak olyan emberek, akik szegények voltak, nem voltak születési kiváltságaik, jó minőségű fegyvereik, de nem hagyták magukat meggyalázni, sanyargatni, és a rendelkezésükre álló eszközökkel harcoltak elnyomó uraik ellen, hogy megvédjék a saját tulajdonukat, családjukat, szeretteiket. Tulajdon képpen azokról az emberekről beszélünk, akik sima polgárok voltak egy zsarnoki uralom alatt, de harcoltak az igazukért és az elnyomás ellen. Ők voltak azok akiket Ninjaként emlegetünk. De természetesen voltak olyan szamurájok is, vagyis nemesek akik ismerték és gyakorolták a ninjutsu művészetét, de nem ők voltak többségben.Az eszközeik meg ebből kifolyólag, hogy általában nem tudtak drága kardokat és páncélt venni maguknak, inkább a kreativitás és a hétköznapi használati tárgyak voltak. (Erre a végén még visszatérünk.) Ezekkel az eszközökkel pedig ostobaság lett volna neki menni szemből egy jól képzett, jól felfegyverzett és jól felkészült szamurájnak, hiszen valószínűleg alul maradtak volna a küzdelemben. Ezért megkeresték azokat a pillanatokat amikor a szamuráj gyenge volt, és valamilyen fondorlatos módon csalták tőrbe.

Természetesen ezek a módszerek nem tetszettek a szamurájoknak, a hatalmon lévő rétegnek, mert nem mindegyikük volt olyan jó ember, hogy ne lett volna mitől tartaniuk, vagy ne lett volna mindegyiküknek olyan ellensége aki meg akarta volna ölni, ölteni. De hát hol van arra példa a történelem folyamán bárhol a világban, hogy egy diktátor szereti a szabadságharcosokat?A ninjutsu egy olyan harcművészet, ami a gyengeségből kovácsol erőt, és a hátrányból előnyt. Ezt a művészetet használták a ninják, és ugyan ezt használjuk ma a Ninjutsu Önvédelem gyakorlása közben. Természetesen köztük is biztos akadt olyan akit megrészegített a hatalom, vagy a gazdagság utáni vágy, vagy más helyzet miatt arra kényszerült, hogy úgy használja a ninjutsut ahogy nem kéne, de ugyan úgy ahogy voltak jó és rossz szamurájok, ugyan így voltak jó és rossz ninják is. Mert a Ninjutsu nem jó vagy rossz. Az emberek jók és rosszak…

Sokkal fontosabb az, hogy ez egy ősi harcművészet, mely folyton változik és újra és újra megújul, átalakul, alkalmazkodik hely és idő körülmény szerint. Így ma már a Ninjutsu Önvédelem gyakorlói nem használják rosszra a tudásukat, sőt nagyon sok helyen a világban különböző katonai, vagy rendfenntartó egységeknél szolgálnak, hogy a jót és értékeset védjék meg.

Hatsumi Sensei a jelenlegi nagymester szavaival élve: „A Ninjutsu nem azt tanítja, hogyan ölj, hanem azt, hogy hogyan élj.”

– Természetesen volt szerepük a japán történelemben. Tulajdon képpen a világ első hivatalosan ismert és fent maradt speciális katonai egységéről beszélünk. Hiszen a ninják egyszerre voltak katonák, kémek, vagy bármi más aminek álcázniuk kellett magukat egy-egy küldetés folyamán. Úgy is mondhatnánk, hogy ahova nem jutottak be a szamurájok, oda bejutottak a ninják.

Nem túl sok történelmi feljegyzés maradt a ninjáknak nevezett harcosok ténykedéseiről, és ezek is csak egy bizonyos korszakban említik őket mint ninják. Hiszen manapság már nem fekete gí-ben és maszkban működik ez a harci stílus, hanem továbbfejlődött. De az alapelvet átvették a világ számos országában működő speciális katonai egységek. Leginkább a Kommandósok, akik ugyan úgy speciális fegyvereket, technikákat használnak és eltakarják az arcukat, hiszen nem akarják, hogy felismerjék őket és így veszélybe kerüljön a családjuk.

Azt, hogy mekkora szerepük volt a ninjáknak a történelemben, konkrétan felmérni elég nehéz, hiszen akik ninjaként tevékenykedtek és jók, mármint ügyesek voltak, róluk nem derült ki soha, hogy ninják voltak. De tudjuk például, hogy azok a nagymesterek akiken keresztül fenn maradt a Ninjutsu, ők hol mikor milyen háborúkban harcoltak, hiszen saját tapasztalataikat adták tovább a tanítványaiknak.Takamatsu Toshicugu sensei, aki a jelenlegi Soke oktatója volt, egy híres és elismert harcművész volt, de csak nagyon kevesen tudták róla, hogy ő számos Ninjutsu iskola utolsó nagymestere is.

– Melyek voltak a különbségek a ninják harcművészetének és a tradicionális szamuráj, katonai stílus alakulásában?

– A legnagyobb különbség az volt, hogy általában a ninják megtanulták a szamurájok harcművészetét, hogy aztán azt továbbfejlesszék és az ellentechnikákat is elsajátítsák-kidolgozzák, meg még sok érdekes dolgot mellé, hiszen a Ninjutsu 18 művészetből áll. Ezeket így egyben hívták ninjutsunak. Tehát a ninják általában harci stílusukat tekintve szamurájok is voltak, ugyan úgy, mint ahogy napjainkban. Ma a Bujinkan szervezete a legnagyobb Ninjutsuval foglalkozó iskola a világon,  3 tradicionális szamuráj Ryut, 3 tradicionális Ninjutsu Ryu-t, és még 3 olyan Ryu-t tartalmaz, melyben szamurájok és ninják is edzettek.Az is különbség még, hogy a Ninjutsu – mint ahogy a nevében is benne van – a Túlélés Művészete, így ez a legfőbb alap elv, nem pedig az, hogy ragaszkodjunk a dogmákhoz. Így például Takamatsu sensei nem tanított lőfegyveres küzdelmet Hatsumi senseinek, hiszen abban a korban még nem voltak olyan elterjedtek ezek a fegyverek. De Hatsumi sensei már tanított ilyen dolgokat, mert a harcművészet ősi alap elveit tanulta és gyakorolta, amit alkalmazott egy fegyveren, ami pedig már a modern kor szülötte.

Ugyan így alakul és változik folyamatosan hely, idő és körülmény szerint a ninjutsu. Folyamatosan megjelennek új eszközök, új fegyverek. Például az egyik oktatónk Dean Rostohar Shihan (aki egyébként harcolt a horvátországi háborúban) kifejlesztett egy zseniális harci kést, amiben ötvözött 3 rendkívül hatékony tradicionális kést: a Kukrit, a Karambitot, és a döfő kést. Ezt a kést (Specwog Knife) kifejezetten katonai és rendőri egységeknek tervezte, stílustól függetlenül. Viszont, ha én egy ilyennel szaladgálnék Magyarországon, akkor egy a Közbiztonságra Különösen Veszélyes Eszközzel könnyen kerülhetnék bajba a törvények miatt, hiszen a szúró és a vágó éle is hosszabb mint 8cm. Ezért mi meg éppen azon dolgozunk, hogy a magyar törvényeknek megfelelően átalakítsuk, de közben hozzávetőlegesen megmaradjanak a harci értékei.

Aztán kifejlesztettünk egy kulcstartót, ami szintén egy tradicionális fegyveren, a manriki-n alapszik. Ebben is az a jó, hogy modern, nem nehéz, könnyen magunknál hordható, rendkívül erős, és egy olyan hétköznapi használati tárgy, ami tulajdonképpen mindig nálunk van, de közben egy rendkívül hatékony önvédelmi eszköz.

Azt hiszem, ez az a gondolkodás mód, ami a legnagyobb különbséget jelentette és jelenti a szamuráj és a Ninjutsu stílusok között. A tradicionális szamuráj iskolák a mai napig csak az ősi fegyverekkel és az ősi katákat gyakorolják, a Ninjutsu viszont megőrizte aktualitását egy folyamatosan dinamikusan fejlődő irányzat maradt. Természetesen nálunk is vannak ősi katák, formagyakorlatok, amik a mai napig ugyan olyan létjogosultsággal rendelkeznek, mint amivel sok ezer évvel ezelőtt rendelkeztek, de még mindig az a fontos bennük, hogy megértsük rajtuk keresztül a Mit? Mikor? Miért? elveket, és nem az, hogy gyönyörűen leutánozzuk…