Évszázadokon át a nepáli gorkha-harcosok félelmetes harc-stílusukról és félelmetes, khukari késükről voltak ismeretesek. Egy régi nepáli mondás szerint, ha egy gorkha egyszer kihúzta hüvelyéből kését, addig nem tudja visszatenni, amíg az vérrel nem érintkezik. Ha nem volt ellenség a közelben, akinek vérét lehetett volna venni, a katona megvágta a kezét, vagy a testét, hogy nyugodt szívvel tehesse vissza hüvelyébe a fegyvert.
A kegyetlenségüket a Falkland-háború csatáiban is bizonyították a gorkhák. Az argentin katonák – helyi beszámolók szerint – hanyatt-homlok menekültek, eldobva géppisztolyaikat és hátrahagyván aknavetőiket, amint a brit hadsereg különleges egységeként szolgáló gorkha hadtest katonái megvillantották khukari (ejtsd: kukri vagy kukiri) késeiket.
Marhavédelmezők
Sok nyugati ember hallott már a gurkhákról, de kevesen ismerik igazán küzdőstílusukat, amelyet a düh táplál. Ezért döntött úgy Shuny Bee, hogy megőrzi ezt az őszi harcművészetet és propagálja a modern világ felé azt.
– A “gorkha” kifejezés nepáli eredetű: “go” marhát jelent, míg a “rakh” védelmezőt – mondja. Mivel ők többségében hindu vallásúak, a “marhák védelmezői”-nek tartják magukat. Néhány értelmező szótár úgy definiálja a kifejezést, amelyet angolul “gurkha”-nak írnak, mint “Nepál hegyeiből való katonák, akik az indiai brit hadseregben szolgálnak”.
A khukari kés történeteinek kezdete 1780-ra tehető, amikor a nepáliak vadászatra és munkára használták – meséli tovább Bee, aki 25 éve űz harcművészeteket, és feketeöves taekwon-do instruktor.
Harci eszközként a kés az 1800-as évek elején bukkant fel csatában, amikor Anglia megtámadta Nepált. Ez volt az első alkalom, amikor a világ megtapasztalhatta a gorkha harcmodor hatékonyságát. 
Toborzás
Egy Indiával 1815-ben, határvita nyomán kirobbant összecsapás alatt az angolokat olyannyira lenyűgözte a gorkha küzdőstílus vadsága, hogy szerződést kötöttek a gorkhákkal, hogy toborozhassanak közülük a brit hadseregbe. Az I. és II. világháború alatt gorkhák ezrei harcoltak a németek, olaszok, japánok, majd később a kínaiak ellen. E konfliktusok nyomán került reflektorfénybe az általuk használt közelharc-technika és khukari kés.
Nepáli gyerekként Bee-t megragadta egy az angol király születésnapján tartott gorkha késtechnikai bemutató. Ezt követően elkezdte tanulni a fegyverforgatást. Amikor kivándorolt Amerikába, felismerte országa harcművészetének értékét, és mind jobban belemélyült a gorkha stílus elsajátításába. Ismétlődő nepáli látogatásai alkalmával a Nepáli Királyi Hadsereg tagjai, az indiai és a brit gorkha katonák segítségével bővítette ismereteit. Felismerte, hogy nem egységes a gorkha stílus. Így miután minden forrást alaposan tanulmányozott, rendszerezte a felhalmozott ismeretanyagot, és kiegészítette azt néhány saját technikával.
A kés
A gorkha stílus elsődleges fegyvere a khukari kés. Mivel az eszköz a nepáli természeti környezethez alkalmazkodva fejlődött ki, számos alakban létezik – akad majd 80 centiméteres darab is. Az 1800-as évektől a nepáli testőrök a paloták védelmére használták a nagyobb fegyvereket. A legtöbb verziója ennek a késnek azonban jóval rövidebb és könnyebb. Ezeket alkalmazzák közelharc során.
  |
