December 8-án immár 17. alkalommal került megrendezésre a Magyar Zen Bu Kan Kempo Sportszervezet legrangosabb versenye, a Hanshi Kupa. Renshi Tar József beszámolója.
Tizenhetedik alkalommal rendezték meg Magyarországon a Hanshi-kupát december 8-án. Az idei versenynek Szentendrén az MH Altiszti Akadémia sportcsarnoka adott otthont. A következőkben Renshi Tar József beszámolóját olvashatjuk.
A csapatverseny úgy lett összeállítva, hogy bemutassa a kempot, stílusunk sokszínűségét. Amikor azt mondjuk, hogy a ZBK Kempo egy összetett harcművészeti rendszer, akkor erre szép példa a Hanshi Kupa. Azt hiszem elfogultság nélkül állíthatom, hogy nincs még egy olyan stílus, ahol a fegyveres és pusztakezes formagyakorlatok, az önvédelem, az álló és földharc együtt, ilyen magas színvonalon megjelenik.
Specialisták lehetnek, akik egy-egy részében kimagasló teljesítményt tudnak felmutatni, de ezt így komplexen nem tudja senki rajtunk kívül. Erre joggal lehet büszke minden kempos. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki értse, ez az igazi harcművészet. Ha jó vagy a földön, de álló harcban gyenge akkor sebezhető leszel, ha életedben nem volt fegyver a kezedben és azt sem tudod hogyan kell használni, esélyed sem lesz védekezni ellene, ha különféle támadási formákra nem gyakoroltad az önvédelmi fogásokat, akkor egy éles helyzetben már nem lesz időd kitalálni.
A kempo harcosokat képez, nem a harc egy szegmensének specialista versenyzőit. Arra törekszünk, hogy olyan harcosokat neveljünk, akik hatékony és összetett harci képességgel és tudással rendelkeznek, lélekben erősek és megingathatatlanok, fegyelmezettek és emberségesek. Hiszem, hogy a harcos dolga fáklyaként világítani az éjszakában és példaként állni mindenki előtt.
December 8-án újra büszke lehettem arra, hogy kempós vagyok. Pár mondatban le is írnám, hogy miért. Az egész persze régebben, de mégiscsak 17 éve kezdődött, amikor az első Hanshi Kupán indultam még kezdőként és Gáncs Feri barátommal kerültem szembe a tatamin. Bár gyorsan kikaptam a földharcban, mégis örömmel emlékszem vissza erre, hisz ez volt életem első kempos versenye. És most újra látom Ferit immáron 4. danos mesterként küzdeni és győzni a viadalon, mellette Lévai Lackót aki akkor még csak totyogott, de mára kemény harcossá érett, akit jó nézni ahogy küzd és nyer.
Nézzétek el nekem, hogy nem az eredmény lista böngészésével foglalkozom (azt mindenki megteheti maga), mert én sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy évről évre meg tudjuk rendezni ezt a versenyt több mint 200 versenyző részvételével, ahol szép lassan felnőtt egy nemzedék. Jó látni, hogy gyerek és felnőtt, olyan, aki csak épp rálépett a harcművészet útjára és olyanok, akik már évtizedek óta tapossák, együtt egy helyen bizonyítják, hogy a Zen Bu Kan Kempo valami olyasmit tesz, ami értékes.
Büszke voltam azért is, mert a katonákat is megleptük azzal a fegyelemmel, és gördülékeny verseny lebonyolítással, ami nekünk természetesnek tűnhet, de higgyétek el másnak nem az. Nálunk nincsenek hőbörgők és reklamálók, a verseny pedig olajozott gépezetként működik. Miért? Miattatok. Azok miatt, akik önfeláldozóan dolgoznak, sokszor a háttérben. A Marci nélkül, aki a számítógép mellett intézi a nevezéseket és a versenyszámok beosztását, a bírók nélkül, akik tudják a dolgukat és teszik is, nekünk szervezőknek szinte lehetetlen lenne jó versenyt szervezni. Megint csak azt gondolom, ez azért van így mert mindenki harcos. A verseny szervezői, a bírók, a versenyzők, aki a számítógép mögött ül…mindenki egy magasabb erkölcsi mérce szerint él és dolgozik. Nekem ez az, ami sokat jelent, ez az eredmény. Örülök persze, ha a tanítványaim sikereket érnek el, mert jóleső érzés látni a boldogságukat és pozitív visszajelzés nekem, hogy jó munkát végzek velük, de még inkább megnyugtató, hogyha szólok, hogy segíteniük kell valamiben, akkor nem kérdeznek vissza, hanem teszik a dolgukat, mert tudják én is azt teszem. Talán ez a kempo egyik erőssége, hogy itt mindenki teszi a dolgát…..
Végére nem is maradt más, minthogy megköszönjem mindenkinek a munkáját: a versenyzőknek, hogy felkészültek és eljöttek, a mestereiknek, hogy felkészítették őket, a bíróknak, hogy magas szakmai odaadással végigdolgozták a napot, a szervezésben és lebonyolításban résztvevőknek, hogy segítettek a háttérből, Papp Valér mesteremnek, hogy évről évre szívügye a Hanshi Kupa és mindent megtesz, hogy ez egy jó verseny legyen, Vura Zsoltnak a Szentendrei Kinizsi Honvéd Sportegyesület elnökének, aki hihetetlen sokat tett azért, hogy a helyszínen minden rendben legyen, és végül de nem utolsó sorban hanshi Lévai Lászlónak, aki megtestesíti mindazt amit én a kemporól hiszek és gondolok, aki életével példa, hogy lehet így is…
