Gyémántöklök

Amikor különleges teherbírásra van szükségünk, vagy nagy figyelemmel kell valamely feladatot megoldanunk, akkor szükségessé válik egy olyan állapot létrehozása, melyben a szellemi energiák összegzése folytán a feladat elvégzéséhez szükséges hatékonyságot megteremthetjük, s amely tulajdonképpen nem más, mint egyetlen pontba sűrített szellemi erő, vagyis a Koncentrált Erő.

A Shirayan Vajramutthí (shirayanavajramutthí) stílusú, indiai eredetű tradicionális harcművészet alaprendszerét, melyet másként, a Koncentrált Erő Gyémántökle vagy a Központi Ösvény Gyémántökle , esetleg a Pillanatnyi Összpontosított Energiák Módszere néven is említünk, i. sz. 150 – 200 között alapították meg észak Indiában, a Himálaya-hegység dél-keleti vidékén, egy erre a célra építtetett kolostor- szentély területén.

Fotó: www.shirayanavajramutthi.hu

A kolostort a természeti erők iránti tiszteletből építtette Devasharmi Maharaja és három, a harcosok rendjéből származó hindu tanító, név szerint Dhani, Charaka és Pindu. Idővel társult hozzájuk egy tibeti démonűző mester, valamint két kínai taoista tanító is, akikkel hosszú vallási és bölcseleti vitáik következtében közösen jutottak arra a gondolatra, hogy megkíséreljék visszavezetni az összes létező vallásfilozófiai rendszert eredeti alaptanításaikhoz, ahhoz az egyetlen ősi tanításhoz, amely szerintük a régi időkben létezhetett, s amely szerint a különböző istenségek lényegisége a természeti erők megszemélyesítéseiként értelmezhető. A mesterek építményüknek ezért az Örök Tanítás Szentélye szimbolikus elnevezést adták.

A jógára alapozva

Magyarországon Stílusvezető mester: Surjasampha Mahapatatrina Ajanayana Leányfalvi Attila Koppány Tanulmányi központ: 2633, Ipolytölgyes, Kossuth u 43. Tel.: +36 30 650 0047, +36 30 211 7358 Internet: www.shirayanavajramutthi.hu

Devasharmi Maharaja és a három hindu harcos a korabeli indiai katonai szervezetek egyik harcművészetének, a 'Vajramutthí' irányzatnak is a mesterei voltak, így azt alapul véve kidolgoztak egy sajátos gyakorlati módszert, melyet a korabeli harcművészetek és a jóga tanításaira alapozva állítottak össze. Az így kialakított irányzat több különböző szellemi és fizikai gyakorlatot, összpontosító és elmélkedés módszert, torna- és légzőgyakorlatot, valamint sok egyéb pusztakezes és fegyveres harcászati technikát tartalmazott. Lényeges tudni, hogy az indiai nevelési rendszer jellemzője volt, hogy a harcosok rendjébe tartozók az egyéb ismeretek mellett már gyermekkorban elkezdték tanulni a harcászat különféle módszereit egy számukra kinevezett tanítómester szigorú felügyelete mellett.

Itthon

A Shirayan Vajramutthí harcművészet 1977-ben került Magyarországra, Surjasampha Vayasyah Gyomrai Endre mester által, s ettől kezdve öt éven keresztül egyetlen kis csoportban folyt a gyakorlatozás és az oktatás. Őt Surjasampha Anjavi – az utolsó indiai illetőségű vezető mester – oktatta, az unokájával együtt. Az első nyilvános szakmai bemutatókat 1982.május 1.-én láthatták az érdeklődők. Az első nyilvános tanfolyam 1982.május 02-án kezdődött Budapesten, a XVIII.ker.-i Kistext Művelődési Ház nagytermében, a magyarországi alapító, Surjasampha (akkor még Vajrasampha) Leányfalvi Attila vezetésével. A stílus nyilvános iskoláinak hivatalos magyarországi megalapítási dátuma: l984. január 01. A Shirayan Vajramutthí rendszernek indiai illetőségű mestere sajnos ma már nem él.

Jelentések

A Shirayan Vajramutthí kifejezés két szanszkrit eredetű szó összevonásából keletkezett. Jelentése szimbolikus: A Koncentrált Erő Gyémántökle, vagy A Központi Ösvény Gyémántökle. A kifejezés szétbontásakor a shirayana, valamint még a vajra és a mutthi alapszavakat kapjuk. A shirayan szó jelentését nem a szó szerinti fordítás után kaphatjuk meg legvilágosabban, mivel ennél a szónál – és nagyon sok más szanszkrit nyelvű szó esetében is – a fordításkor azt a körülírással meghatározott és így pontosított értelmezést kell figyelembe vennünk, melyet a kifejezés formája valóban takar. Ez a körülírt meghatározás pedig a következőképpen hangzik: Amikor különleges teherbírásra van szükségünk, vagy nagy figyelemmel kell valamely feladatot megoldanunk, akkor szükségessé válik egy olyan állapot létrehozása, melyben a szellemi energiák összegzése folytán a feladat elvégzéséhez szükséges hatékonyságot megteremthetjük, s amely tulajdonképpen nem más, mint egyetlen pontba sűrített szellemi erő, vagyis a Koncentrált Erő.

Fotó: www.shirayanavajramutthi.hu

Tanítások

A tanítások szerint ez a szellemi erő külső, tehát fizikai erővé is átalakítható. Az alhasi szakasz meghatározott pontjába légzéstechnika útján történő sűrítés után az energia egységesen szétáramoltatható az egész testben, esetleg a test egy bizonyos pontjába is irányítható, hogy ott a szükséges mennyiségben, a megfelelő időpontban és időtartamban a kellő hatás megnyilvánulása elősegíthető legyen, az eltervezett folyamat elindítható és bevégezhető legyen.
A shirayan kifejezés tehát egy bizonyos fajta energiát jelöl, mely csupán önmagában való mindaddig, amíg nem aktívan működő, működtetett energia. A tevékeny erő az, amely cselekszik és cselekedtet, s ez a szó valódi lényege, ezt illethetjük a teljes kifejezéssel, mint shirayan, vagy shirayana. Látható tehát, hogy ez valójában egy jelképes meghatározás. A teljes kifejezésben a shir szótag az előbbiekben körülírt energiát, míg a szó második felében kapcsolódó ayan, vagy ayana utat, ösvényt, vagy valamely folyamatot, annak hordozóját, tanításait jelöli és jelenti.
A vajra szó jelentése gyémánt, vagy villám, míg a mutthi szó azt jelenti, hogy ököl. A Vajramutthí jelentése tehát: gyémántököl, vagy villámököl.

Miért a gyémánt?

Az indiai értelmezés szerint a gyémánt (vajra) kifejezéssel a dolgok kiválóságát is jelezhetjük, mint legkiválóbb valamit. A tradícionális tanítások szerint a Gyémántököl, vagy Legkiválóbb Ököl egy eszköz, mely mind a kemény harcokban, mind pedig az élet legkülönfélébb területein is felhasználható. Ez az eszköz, vagy fegyver azonban önmagában kevés, mivel eredményes használatához szükséges egy sajátos erő, amely azt megfelelő hatékonysággal és felügyelettel irányítja. Ez pedig a Koncentrált Erő energiája, amelyet mi a Shirayana elnevezéssel illetünk. Ennek az energiának a segítségével a Gyémántököl, vagyis a Vajramutthí így minden tekintetben megfelelő és hatékony, tehát a Koncentrált Erő Gyémántökle, másként ShirayanaVajramutthí lesz. Ez a módszer a küzdelem hatékonyságát is biztosíthatja, de egyben mindennapi gondjaink megoldásához is hasznos és fontos tanításokat közvetíthet felénk.

A Shirayan Vajramutthí irányzatban egyrészt a Samthijao, másrészt a Lungjao Ajao szellemiség rendszerezi megfelelő arányok szerint a tanítványok gyakorlatozását. Az egyik szemlélet szerint a lágy alkalmazkodás, a belső megérzések, az intuitív képességek adják az alapot, amely 'a szél támadása elől elhajló fűszál' módszere. A másik szemlélet szerint a kemény ellenállás, a külsőre való összpontosítás és az erő lényegének kihangsúlyozása adja az alapot, amely 'a sziklákat szétzúzó villámcsapás' módszere. A tradicionális tanítások szerint a két módszert a megfelelő arányban ötvözni kell egymással, s ez adja a megfelelő képzés alapját, mind szellemi, mind gyakorlati téren.

A tanítások rendszerében a Samthijao és a Lungjao Ajao módszer olyan, mint egy balra kanyarodó és egy jobbra kanyarodó ösvény, melyek viszont valamikor találkoznak és egyesülnek, s akkor egymásban megtalálhatóakká válnak, mint egymás kiegészítői. Ebben az esetben a Samthijao és a Lungjao módszer a gyakorlatozásban egymástól megkülönböztethetetlenné válva örökre egymásba olvad, végleg eltűnik, s marad a hagyományos tanításokat tartalmazó ShirayanaVajramutthí módszer, mint teljes egység.

A két módszer közül leginkább az utóbbira jellemző a Tongphau technikák végzése. A Tongphau módszerről beszélve mindenek előtt egy földbe ásott faoszlopra kell gondolnunk, amelynek segítségével a Shirayan Vajramutthí stílus gyakorlatozója az egyes küzdelmi elemek erőteljességét növeli, valamint az ütőfelületek terhelhetőségét, szilárdságát fejleszti.

A mitológiai 'Lungjao-Ajao' egy képzeletbeli szörnyeteg, egy harcos démon, amely hol ember, hol tigris, hol pedig tigrisember képében elevenedik meg az őt megidéző gyakorlatozó előtt. A Lungjao-Ajao másrészt a Shirayan Vajramutthí harcművészet kétfajta felkészítési-, gyakorlatozási módszerének egyike, a harcias és kemény felkészítés elnevezése. A Tongphau gyakorlatozás pedig a Lungjao Ajao felkészítés egészének csak egy szakasza, de rendkívül jelentős területe. A Tongphau gyakorlatozást Vajra Tongphau módszer elnevezéssel is illetjük, de míg előbbi egy általános megnevezés, addig utóbbi egy meghatározott gyakorlatozási formát takar.

Mind a Samthijao, mind pedig a Lungjao Ajao felkészítési módszer az Örök Törvény tanításai alapján épül fel, figyelembe véve az egyes tanítványok saját egyéniségét, temperamentumát és karakterét. Az Örök Törvény tanításainak lényegét és alapját a létrehozó -, a megtartó -, valamint a megsemmisítő erőkről szóló tanítások képezik. Az Örök Törvény tanításaival szembeni mindenfajta ellenállás a lények kárára válik, s épp ezért a 'szembeszegülés kemény harca' helyett inkább az 'együtt haladás lágy harca' javasolt mindenki számára.

A Shirayan Vajramutthí tanításai szerint a természet állandó körforgásban van, s az emberi test a természet egy tevékeny darabkája, s amennyiben utóbbi intenzitásában gátolva van, a test természettel való harmóniája összeomlik. Az edzetlen, gyenge energiákkal rendelkező testben a szellemi energiák sem fejlődhetnek ki a maguk teljességében, s az elméleti tanítások így értelmüket veszíthetik a gyakorlati hasznosítás szempontjából.

Fotó: www.shirayanavajramutthi.hu

AlapokA mesterek szerint a harcművészetekben való jártasság több más képesség megszerzéséhez nyújthat megfelelő alapokat. A testet és a lelket szilárddá, a jellemet határozottá és visszafogottá teszi, logikus gondolkodást fejleszt, nyugodtságot teremt, valamint az élet gondjainak elviselésére és megoldására tanít. A külső- és belső élet harmonizálásához a feltételeket biztosítja, a külső világ és a belső világ harmonizálásának tanításait is tartalmazza. A Shirayan Vajramutthí tradícionális szellemiségének a hátterét azok a koncentrációs, szellemi, fizikai– és tornagyakorlatok képzik, melyek felkészítik a testet és a lelket, megacélozták a fizikumot és az idegrendszert az élet elkövetkezendő megpróbáltatásainak sikeres elviselésére és az akadályok leküzdéséhez.

A Shirayan-Vajramutthí harcművészet gyakorlati, mozgástechnikai rendszerének alapját egy speciális, 84 elemből álló karakterisztikus mozgásforma képezi, amelyeket a kobra, a tigris, az elefánt, a darumadár, a sárkány, a teknőc és az óriáskígyó 12-12 mozgáskaraktere alkot. Mindegyik mozgásformához kapcsolódik 12-12 párosan végezhető küzdelmi gyakorlatsor, továbbá kiegészítésképpen 7 tornagyakorlat-rendszer és 9 meditációs-koncentrációs légzőgyakorlat technika is.Mindezeken túl több pusztakezes és eszközös-fegyveres formagyakorlat és páros küzdelmi gyakorlat, valamint a technikai- és fizikai képességeket fejlesztő egyéb kiegészítő gyakorlat biztosítja a megfelelő szakmai fejlődést.

Arzenál

A fegyveres harci gyakorlatozásnál használatos a dorong 17 alapeleme, a hosszúbot és lándzsa 21 alapeleme, a párban is használt rövidbot 12 alapeleme, a hosszú harci kard 12 alapeleme, a rövid harci kard 12 alapeleme, a kétkezes szertartási kard 21 alapeleme, a láncos horog 18 alapeleme, s végül a legveszedelmesebb fegyver, a ’gyémántjogar’ 84 alapeleme. Használatos még több más kombinált eszköz is, mint például a mindkét végén lándzsás hosszú-bot, vagy a lándzsás-horgos rövid-bot.

A tradícionális küzdőgyakorlatozások alkalmával a gyakorlók nem használnak semmiféle védőeszközt, annál is inkább, mivel a nyitott tenyér használata jelentős szerepet kap nem csak a fogások és dobások, de az ütések és védekezések esetében is. Mindezek végzését a védőkesztyűk és más védőeszközök nagymértékben hátráltatnák, vagy lehetetlenné tennék a megfelelő technikai kivitelezést. A dobások és esések sem szőnyegen, hanem a puszta talajon történnek. A védőeszközök nélküli gyakorlatozás megvalósítása úgy történik, hogy a tanítvány lassan gyakorolja be az adott mozdulatot, vagy mozgássort, mind a pusztakezes, mind pedig az eszközös technikák esetében, s csupán a megfelelő önkontroll birtokában kezdheti el az intenzívebb, a fokozatosan gyorsuló és erőteljesebbé váló tevékenységet. A Shirayan Vajramutthí hagyományos tanítási rendszerében a tradícionális gyakorlatozási módszerek 52 csoportja használatos, amelyekből a számtalan másodlagos, egyszerűbb forma származik.

Természetes elemek

A megfelelő fizikai és szellemi felkészítés módszereiben a mesterek mind a mai napig előnyben részesítik a természetben fellelhető “eszközöket”. A tanítások szerint a levegő, a viz beleértve a hó és a jég különböző formáit is, a föld valamint bizonyos kövek,a fák – rönkök, oszlopok és deszkák vagy falapok-, valamint a tüz és a parázs megfelelő hozzáértéssel és körültekintéssel alkalmazva segíthetnek kiterjeszteni mind a fizikai, mind pedig bizonyos szellemi képességek határait is. Mivel azonban a helytelenül alkalmazott módszerek súlyos, esetenként akár halálos kimenetelű sérülések és betegségek kialakulásához is vezethetnek, ezért minden esetben elengedhetetlenül szükséges egy megfelelően képzett mester, aki személyes útmutatásaival vezeti a Tízezer Csillanású Gyémántösvényen haladó tanítványokat. A tanítványok számára pedig leginkább megfelelő hozzáállás, kitartás és “sohamegnemhátráló” vasakarat szükséges.

Comments

comments