A legagresszívebb indonéz harci irányzat még az érkező támadás előtt ellentámadást indít és győzelemre tör. Bármi áron.
Silat a közös neve az indonéz-szigetvilág őshonos harcművészetének, amelynek több száz különböző stílusa ismert, de mindegyik azonos irányra fokuszál, mint az ütések, izület manipulációja, pengés fegyverek, dobások, vagy az állat utánzó módszerek és ezek kombinációja.
Az indonéz harci irányzatokra leginkáb a nagyfokú hajlékonyság, akrobatikus elemek, az első támadás kivárása, majd az ezt követő villámgyors és elsöprő vadságú ellentámadás a jellemző. Mivel mélyen gyökerező hit kapcsolja őket a láthatatlan erőkhöz, képzésükben, harcmodorukban ezek szerepe nagyobb, mint a pusztán technikai elemeké. Számos harci ágazat nemcsak a külső formákban, de a pszichikus képzésben is eltér egymástól. Legbelső titkaik még nincsenek nyilvánosságra hozva.
A tjanpur silat egy olyan agresszív támadó irányzat, amelynek fő elve ellentétben áll a legtöbb más irányzatéval, mert nem engedi, hogy az ellenfél támadhasson először. Azt mondja: győzni kell mindenáron, és ebben a legkisebb előnyt sem szabad másnak hagyni.
A tjanpur silat harcosok az ellenfélhez csellel, képmutatással közel férkőznek, és hirtelen támadnak. Az ellenfél sokszor inkább áldozat. Ismert trükk volt, hogy valamit a kezébe adtak a gyanútlan személynek, és amikor az felényúlt, megtámadták.
Mesterek
Indonéziában az igazi mester mester (pendekkar) cimét nem formális vizsgán szerzi meg, mint a más stílusoknál, hanem a tanítványok és a lakosság együttes elismerése folytán kapja meg.
A pendekkar ura testének és szellemének. Hatalmas fájdalmakat képes külső jel nélkül elviselni, és önmagát hipnotikus állapotba hozni, amivel a külvilág ingereit a minimálisra korlátozza. Saját vérzését, illetve másokét, képes akarati úton elállítani, testének sebezhetőségét csökkenteni, ezen túl ismeri a gyógyító eljárásokat.
A pendekkar-nak egyéb különleges képességeket is tulajdonítanak – a gondolatolvasás és telepátia sem lehetetlen számára -, ami inkább a lakosság babonás hiedelmével van összefüggésben. Figyelembe kell venni azonban, hogy az indonéz harci művészetekben a babona és a legésszerűbb gyakorlati megfigyelések szorosan összefonódva jelentkeznek, ezért nehéz megvonni a mese és a valóság határát.
Ismert még a pa serak cím is, amit az kap, aki a szellemi küzdelem mestere. Az ilyen mester nem elsősorban fizikai technikákkal győzi le ellenfelét, hanem annak szellemét, önbizalmát rendíti meg először. Ez a harci művészet inkább „út”, valódi értelemben is.
A mester autoszuggesztiós és egyéb gyakorlatokkal eléri, hogy küzdelem előtt teljesen nyugodt és félelem nélküli tud lenni. Ez az állapot a teljes szellemi éberség állapota, „sabad dan mati matian”, vagyis nyugodtan, de halálosan. A sok gyakorlás hatására az első támadásgyanús jelre automatikusan bekövetkezik ez az állapot. A mester rendíthetetlen belső ereje, tökéletes önbizalma egész tekintetéből kiárad, amit arra használ, hogy visszavesse vele a támadó szándékot. Ha ez mégsem sikerül és a küzdelem megindul, a mester hirtelen hátrálás után néhány, az ellenfél koncentrációját, figyelmét megzavaró, bűvölő kézmozdulatot tesz, maj a kellő pillanatban robbanásszerű gyorsasággal és erővel támadni kezd. A támadás olyan cseles mozdulatokkal kezdődik, amivel többnyire megnyílik az ellenfél védelme. Ez a támadásfajta a kilap, „derült égből villámcsapásszerű”.
Comments
comments
