“A virtus, hogy legyőzd a másikat vér és eszköz nélkül – ez a birkózás lényege. Nem kell megölni a másikat, hogy győzz. Ezt ügyességgel is megteheted.”
Polyák Imre három olimpiai ezüstérem után Tokióban ért fel az olimpiai dobogó legfelső fokára.
Az 1964-es ötkarikás játékok hőse, a vasakarat és kitartás szobra utolsó küzdelmét azonban már nem tudta megnyerni – életének 78. évében, hétfőn, súlyos betegség után elhunyt.
Polyák Imrét a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Birkózó Szövetség saját halottjának tekinti.
Eredményeit vég nélkül sorolhatnánk: 1952-ben, a helsinki olimpián 2. helyezett pehelysúlyban, 1955-ben Karlsruhéban világbajnok pehelysúlyban, 1956-ban, a melbourne-i olimpián 2. helyezett pehelysúlyban, 1958-ban Budapesten világbajnok pehelysúlyban, 1960-ban, a római olimpián 2. helyezett pehelysúlyban, 1961-ben, a yokohamai vb-n 2. helyezett könnyűsúlyban, 1962-ben Toledóban világbajnok pehelysúlyban, 1963-ban, a helsingborgi vb-n 2. helyezett pehelysúlyban, 1964-ben a tokiói olimpia bajnoka pehelysúlyban.
Tizenkétszeres egyéni magyar bajnok. 1958-ban és 1962-ben az Év sportolója, 1964-ben az Ev birkózója. 2000-ben az Évszázad birkózójává választják, 2004-ben a Nemzet Sportolója, 2005-ben megkapja a MOB érdemrendet…
Polyák Imréről, az emberről, a sportolóról azonban sokkal többet mondanak saját gondolatai.
A gondolatok, amelyek egy sportoló számára örökérvényű példák és útmutatások.
A "21 szamuráj" c. interjúkötetben 2009-ben pályafutásáról, akaraterejéről mesélt nekünk, miközben akaratlanul is tanított.
A saját szavait felidézve búcsúzunk…
Munka és szerencse
"Nagyon sikeres pályafutásom volt, és ezért szerencsésnek érzem magam. A bajnoki címek megszerzésében, a sikerek elérésében rengeteg segítséget kaptam. Ezek kellettek is, mert különben sohasem tudtam volna elérni azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé. Munka és szerencse – mindkettő kellett ahhoz, hogy jöjjenek a sikerek."
"Azt gondolom, három olimpiai ezüst után elhozni az aranyat is, az sokkal inkább a vasakaratról szól, mint a szerencséről. (…)
Ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyél, mindent fel kell adnod! És könnyen lehet, hogy a döntő pillanatban még ez is kevés lesz… Az olimpiai bajnokot az egész világ figyeli és az egész világ tapsol neki, amikor feláll a dobogó legmagasabb fokára. Ezt mindig tudni kell, ennek mindig ott kell lennie a fejben! Ha ezzel tisztában vagy, átérzed a jelentőségét, akkor nem lesz nehéz egyetlen edzés sem, nem lesz unalmas és borzasztó az, amit nap mint nap meg kell csinálnod az eredményes szereplésért. Ha ezt tudod, akkor az akarat jön magától."
Foto: Fábián Évi
"Nagy fáradtsággal, sok kínlódással jár, és néha nagyon unod, amit csinálsz. A birkózás nem hősies sikereket hozó sportág. A birkózásban rengeteget kell dolgoznod azért, hogy a legmagasabb szinten vigyed valamire. Nagyon lontos, hogy mennyire vagy közösségi ember, hogy tudsz-e másért küzdeni, hogy tudsz-e, akarsz-e másoknak segíteni, egyáltalán: mennyire becsülöd a másikat? Rengeteg múlik az edzőiden, a nevelőiden és persze a saját hozzáállásodon."
"Az sem mellékes, hogy milyen hazafi vagy? Mennyire becsülöd a magyar dresszt, és ha azt felveszed, mennyire veszed komolyan a lényegét? Te abban a dresszben egy országot képviselsz, neked nem szabad linkeskedned! Amikor viszont eléred azt, amit akarsz, amikor a dobogón meghallod a magyar himnuszt, akkor úgy érzed, hogy ez nemcsak neked szól, hanem az egész országnak. A győzelem nem a tied, hanem az országé."
Foto: Fábián Évi
Vedd komolyan!
"Szerintem nagyon fontos, hogy a sportoló komolyan vegye azt, amit csinál. Nemcsak a sportban, hanem a magánéletben is. Ha az ember jól csinálja a dolgait, akkor a sport- és a magánélet erősíti egymást. Fontos, hogy sportolj, de fontos az is, hogy közben legyen munkád, amivel értelmesen eltöltőd az idődet. A sportolónak nem tesz jót a felesleges, nem kihasznált szabadidő, és erre számos példát lehetne mondani. Pénze van, ideje van, de ha az edzések között nem talál magának elfoglaltságot, akkor könnyen ott találja magát, ahonnan már nincs visszaút."
"Előfordulhat, hogy nem vagy teljesen komplett, rossz a formád, nem vagy jól, van valami gikszer. Lehet, hogy könnyen fáradsz, nem úgy megy a birkózás, ahogy szeretnéd, de ezeket az akadályokat mindig le kell tudni győznöd magadban! Az akaratoddal, a hozzáállásoddal. A győzelmi érzés ereje mindent felülír. Ha betegesen állsz a küzdelemhez, véged van! Ettől függetlenül azt gondolom, nem baj, ha valaki nem nyer világversenyt. Mert a befektetett munka miatt masszív és egészséges ember lett. Tűrőképességei, szívósságot tanult. Az eredmények vagy jönnek, vagy nem, de a győzelmei nagyon kell akarni."
Cél nélkül nem megy!
"A birkózásban megacélosodik az akarat, és hamar – már az első edzések után – előjön a virtus, hogy na, rendben, hogy ma te nyertél, de holnap már én fogok! Ez a mentalitás magasra teszi az akarat mércéjét, és a gyerekben hamar megszületik az igény, hogy egyre jobb és jobb legyen. Ha megnyersz egy versenyt, jöhet a magyar bajnokság, ha ott sikeresen szerepelsz, bekerülhetsz a válogatott keretbe, és ott már mindenki figyel rád. Ha a gyerek akar, ha jó a hozzáállása, ha értő kezek alatt dolgozik, akkor egyenes út vezet a nagy versenyekig. Kikerül Európa- és világbajnokságokra, és onnantól kezdve bármi lehet belőle. Ha nem nyer, hát nem nyer, de akkor is tanult valamit, és akkor is olyan tudást szerzett, amiből bárhol, bármikor táplálkozhat. A bizonyítási vágy állandóan hajtani fogja. Ha bizonyítani akar, akkor többet fog dolgozni, ha többet dolgozik, jobb eredményeket ér el, ha pedig jó eredményeket ér el, akkor megkapja az elismerést. És egy sportolónak annál nagyobb örömöt nehéz lenne okozni, mint hogy elismerik a teljesítményét, liogy szeretik, hogy izgulnak érte."
"Nem a verseny a fontos. Az a lényeg, hogy a lurkó egészséges legyen. A sport azért nagyszerű „találmány", mert a gyereket elvonja a rossz társaságtól, az éjszakázástól, a drogtól. Ez a lényeg. A szülőnek meg kell értenie, ha a gyerek lejár birkózni, eleve ki van zárva abból a társaságból, amiből ki kell zárni."
"Nagyon sokat tanultam a birkózásból. Legelébb azt, hogy milyen valamiért igazán küzdeni. Azt tanultam meg, hogy minden azon múlik, mit akarsz elérni; hogy minden azon múlik, mennyire tudsz küzdeni valamiért. Hogy a harc az akarat kérdése, hogy a tettnek mindig van súlya. Ez igaz a sportra, de igaz a magánéletre is."
"Az a legfontosabb, hogy a célt ki kell tűzni magad elé, és mindent meg kell tenni azért, hogy elérd. Cél nélkül nem megy. Ha nincs cél, akkor semmibe sem tudsz belekapaszkodni, ha útközben elfáradsz."
Comments
comments
