A Renshi Papp Valér vezette ötfős kempós küldöttség sikeresen hazatért Kínából az első ízben megrendezett küzdősportok világjátékáról. Bátran kijelenthetjük, hogy az AGFIS – GAISF (Sport Accord) által létrehozott, négyévente megrendezésre kerülő Sport Accord Combat Games méltán érdemelte ki a Küzdősportok Olimpiája címet, amely az egyik fő célkitűzése volt a szervezőknek. A pekingi megatorna beszámolója következik.
A 65 résztvevő nemzet több mint 1200 sportolója, a majd 1000 fős edzői, bírói és kisegítő stáb is teljesen új "minőség" volt az eddigi versenyekhez képest.
A kint eltöltött 6 nap alatt, mindnyájan megérezhettük: milyen lehet egy olimpikon bőrébe bújni.
A repülőnk 28-án reggel szállt le Pekingben, ahol már várt ránk egy busz, ami egyenesen a szállodába vitt minket, a versenyzőket és bírókat külön-külön szállodába elhelyezve. Már az odavezető úton is hatalmas transzparensek, az utak szélén kifeszített zászlók hirdették, hogy 2008 után most újra a sporté a főszerep. Ezt a tényt az ott élők sem hagyhatták figyelmen kívül, nem csak a szállodák és sportcsarnokok körül éjjel-nappal strázsáló rendőrök és villódzó rendőrautók miatt, hanem a még aznap tartott hivatalos megnyitó ünnepségre is egy több mint 20 buszból álló konvoj szállította a versenyzőket egy körülbelül tíz kilométeres, a forgalomtól kordonokkal teljesen lezárt útvonalon.
A több mint egy órás teltházas ünnepség hihetetlenül látványos volt a sok száz jelmezbe bújt táncossal, a felvonultatott hírességekkel, mint Jet Li, Don ’The Dragon’ Wilson, Fedor Emelienko vagy Jackie Chan, aki az est záró részeként adott elő egy kint nagy slágernek számító dalt. Rengeteg ember volt kint az utcákon is, hogy lássák a sportolókat, akiket mérhetetlen tisztelettel vettek körül, még autógrammot is kértek tőlünk.
Az elkövetkező négy nap állt rendelkezésünkre megszokni a forróságot, a magas páratartalmat, az óriási mértékű szmogot és, hogy felfedezzünk mindent, amit Pekingből látni érdemes. Az első két nap az időeltolódás miatt még kissé fáradtan telt, de a verseny napjára mindegyikünknek sikerült teljesen feldolgozni a klímát. A szállodában minden nap svéd asztalos reggeli, ebéd, vacsora várt igen választékos menüsorral. Edzeni is volt lehetőség minden nap, külön helyszíneken, pontos időbeosztással, hogy mikor melyik harcművészeti stílus veheti igénybe az erre a célra fenntartott sportlétesítményeket. Itt kell megjegyeznem, hogy a rengeteg program és a résztvevők hatalmas száma ellenére, minden a leírtak szerint zajlott. A szállodában kihelyezett programfüzetekből lehetett tájékozódni mikor melyik stadionban milyen versenyszámok kerülnek megrendezésre, és ami le volt írva, azt pontosan tudták is tartani.
Szeptember 1.-én volt a Viadal (angolul Pankration, ami nem tévesztendő össze hazánkban hasonló néven ismertté vált színpadi-szórakoztató birkózással) és Földharc (Grappling) versenyszámokban indulók számára az orvosi vizsgálat és a mérlegelés, valamint az egy órás szabályismertető is. Nagyon részletesen elmondtak és be is mutattak mindent, mert élő közvetítés ment a meccsekről és nem szerették volna, hogy bárki is háborúzzon, de igen járt a pont. Lényeges volt nagyon, hogy minden rendben legyen, hiszen a Földharc és Viadal világszintű megítéléséről volt szó.
Majd szeptember másodikán elérkezett a nagy nap. Az igen korai szállodai reggelinél azért már a torkunkbandobogott a szívünk. A Földharc és Viadal versenyszámok helyszíne – az Olimpián a birkózásnak, a paraolimpián pedig a kerekes székes röplabdának is helyet adó – hatezer férőhelyes Kína Agrártudományi Egyetem Tornacsarnoka volt. A reggeli órákban még nem, de nap közben teljesen megtelt a lelátó.
Ebben a hatalmas stadionban, a terem közepén mindösszesen csak két pást volt felállítva, így nem volt olyan meccs, aminek csak pár nézője lett volna, hatalmas nézősereg izgult végig minden egyes bunyót. Nagyon jó atmoszférája volt a stadionnak. Közvetlen a meccsek előtt már nem is igazán félelem, inkább "mi lesz már, gyerünk" érzés uralkodott el rajtunk. A küzdő felek bevonulásának ceremóniája is méltó volt egy világverseny színvonalához. Egy nagy nemzeti feliratú táblát a magasba tartva minden versenyzőt zenei aláfestéssel kísértek a pásthoz. Az közös volt mindhármunkban (Bányai Evelin, Hollósi Csaba, Máthé András), hogy az első meccsek még kissé lámpalázasan zajlottak, de a soron következő ütközeteknél már csak az egészséges versenydrukk maradt. Fent a páston állni és küzdeni is teljesen más volt azzal a tudattal, hogy ekkora figyelem kíséri minden mozdulatunk, ugyanis élő közvetítés ment a weben és a kínai TV-ben.
Ami a legfontosabb, hogy milyenek is voltak a küzdelmek és az eredmények:
Minden kategóriában 8 versenyző indulhatott. A selejtező körben két négy fős csoportra osztva, a csoporton belül körmérkőzések zajlottak, így mindenki bunyózott mindenkivel. Majd a két csoportból a csoportelsők mérkőztek meg egymással az első és második helyért, a csoportmásodikak a harmadik és negyedik helyért, és így tovább.
A Viadal volt az első versenyszám és én (H. Cs.) küzdhettem először hármunk közül, sőt a nap első küzdelme volt az enyém. Ellenfelem az Ukrán Lasiuchenko Mykhailo volt, aki 1 perc 30 másodperc környékén egy karfeszítéssel nyert. Erős ellenfél volt, már a meccs legelején egy nagy dobással próbálkozott, amit sikerült kivédenem, de miután földre kerültünk éreztem igazán, hogy jóval erősebb nálam. Két karfeszítéséből is sikerült kimásznom, de a harmadiknál már nagyon stabilan befogott. A levonható tanulság, hogy a jól átgondolt, még megengedett határokig elmenő súlycsökkentés a mérlegelésig, aztán a verseny napján meghozza az eredményét és a küzdelemben jelentős erőfölényt tesz lehetővé.
Utánam Andris mérkőzött meg az amerikai Friedland Jonathannal. Itt az amerikai egy gi-fojtással nyerte a meccset egy perc környékén. Eleinte Andris volt domináns pozícióban, de az amerikainak sikerült ezen fordítania, egy nagyon tapasztalt versenyzőről van szó.
Az én következő meccsem a francia Marcou Yann ellen volt. Ő inkább álló bunyós volt. A küzdelem elején a sok tiszta combosa miatt jó pár ponttal vezetett, amit azonban sikerült behozni. Félidőnél felszakadt a szemöldöke, de az orvosok utasítása ellenére egy nyolc perces tanakodás után folytatta a küzdelmet. Itt végig ment az öt perc, és pontozással végül, de sikerült nyernem.
Andris is megverte a második ellenfelét a lengyel Srebnicki Lukaszt. Egy igazi szép küzdelem volt, ahol mind az állóharcban, mind a földön ’Goyo’ (M. A.) tudta irányítani a meccset. Ez után az összecsapás után a lengyel már nem is folytatta a további versenyzést.
A harmadik ellenfelem, a kazahsztáni Zhetpisbayev Zhumageldy volt, aki pontozással vert meg. Hatalmas dobásokat tudott csinálni, amiért 3 pontokat szerzett folyamatosan, amit nem tudtam már behozni. Ő is nagyon erős volt, azonban a rúgásai és ütései nem voltak KO erejűek, azokkal nem igen tudott gyengíteni, viszont a földön nem tudtam semmilyen technikát kivitelezni rajta az erőfölénye miatt.
Goyo harmadik meccsében az Ukrán Novikov Vasyl ellen ment. A küzdelem végig kiegyenlített volt azonban az Ukránaz utolsó percben egy karfeszítéssel nyert.
Végül mindketten küzdelem nélkül nyertük a negyedik meccset, mert az ellenfeleink sérülés miatt már nem tudtak kiállni.
Evelinnek 14 óráig kellett várnia a megmérettetésre, viszont a Földharc az ő küzdelmével kezdődött a nála jócskán tapasztaltabb kanadai Bird Sheila ellen. Ezt a meccset a kanadai nyerte egy karfeszítéssel az első percben.
A második ellenfél az ukrán Syniavina Viktoria volt, akit egy karfeszítéssel győzött le a negyedik percben. A harmadik ellenféltől, az amerikai La Rosa Taratól pontozással kikapott.
Viszont az 5-6. helyért folyó gigászi negyedik küzdelmében a magyaroké lett a fölényes győzelem a svéd Hadzisulejmanovic Arnelával szemben. Szinte biztos, hogy a látványos és fordulatos küzdelemnek köszönhető, hogy Evelin kivívta a közönség tetszését, mert az eredményhirdetésnél és mikor levonult a pástról hatalmas taps és üdvrivalgás kísérte útját!
Andris a Grapplingben sajnos csoportjában a legnehezebb ellenfeleket kapta. A délelőtti Viadal meccsek igen ki is vették az erejét, így mind a négy mérkőzésén alul maradt az ukrán, a lengyel, és az orosz ellenfelével szemben is.
Az eredmények:
Bányai Evelin: Földharc -60kg 5. hely
Hollósi Csaba: Viadal -70kg 5. hely
Mathé András: Viadal -80kg 7. hely, Földharc -80kg 8. hely
Összességében azt tudom elmondani, hogy mind Viadal és mind Földharc versenyszám esetén egy nagyon erős nemzetközi mezőny van kialakulóban. Tapasztalt, hasonló szabályok szerint sokat versenyzett, rutinos versenyzőkről van szó. Nálunk is vannak olyan tapasztalt versenyzők, akik ebben a két szabályrendszer az élmezőnyben is megállnák a helyüket! Ehhez persze áldozatot is kell vállalni, szóval a lecke fel van adva!
Személy szerint is az a véleményem, hogy a mögöttem álló sportmúlttal is bőven van mit keresnem ezeken a megmérettetéseken, csak kifejezetten erre kell készülni. A Viadal versenyszámnál például a sajátos versenyruhában – a görög tradíciókat felelevenítő endimában -, másként lehet kivitelezni egy fojtást, mint givel. És bár a küzdelmek jelentős része földön dőlt el, és sok versenyző komolyabb földharcos háttérrel rendelkezik, pontot csak tisztán kivitelezett és teljes erejű egyenes ütésért és rúgásért, valamint dobásért lehet kapni. A horogütés, felütés testre engedélyezett, bár nem jár érte pont.
Valérnak és Máténak sem volt eseménytelen a csütörtöki nap. Máté mindvégig a pást széléről segített és bíztatott bennünket, folyamatosan figyelte melyikünk mikor lép pástra, mikor kell elkezdeni melegíteni. Ellátta az edzői, csapatvezetői feladatokat, vagy kimasszírozta a bedurrant izmokat.
Valér egész nap bíráskodott, több mérkőzésen – köztük első helyért folyó küzdelemben is -, kiváló munkával töltötte be a vezetőbíró szerepét. Lényeges ez, mert a rátermettség és a szakmai tapasztalat szerint csak a legkiválóbb bíráknak adatott meg ez a kiváltság.
Zárszóként még annyit, hogy nagy megtiszteltetés mindannyiunk számára, hogy mi képviselhettük a Zen Bu Kan Kempot! Legjobb tudásunk szerint igyekeztünk minden ellenfelünk tudatába vésni (hatalmas combosokkal), hogy 2013-ban, Oroszországban, Szocsiban, a következő küzdősportok világjátékán, bizony komolyan kell számolni a magyar csapat minden tagjával!
Hollósi Csaba
