A "lau hon kun pai" a teátrális és feleslegesnek tűnő mozdulatsorok ellenére nem csak a holywoodi filmekben működik. Ismerjük hát meg jobban!
A LAU HON KUN PAI, “az elveszett csapás stílusa”, amely északi kínai stílus lévén, a külharcra, a mély állásokra és a magas rúgásokra épül, legfőbb jellemzői mégis inkább a valós harcban feleslegesnek tűnő mozdulatok túlságosan nagy gyakorisága, a technikák feltűnő komplikáltsága és a támadások előli rugalmas elhajlások, amelyeket rendszerint agresszív ellentámadás követ. 
Ez a stílus a HOU CHUEN-hez, a majomirányzathoz hasonlóan különleges adottságokat igényel, de ugyanakkor rendkívüli testi képességeket fejleszt ki.
A tanulók az edzések során rendkívüli erőnlétet (erő, állóképesség stb.) sajátítanak el, mivel az ellenfél magasfokú megtévesztése (elveszett nyom) jóval az átlagon felüli gyorsaságot (reflexeket), hajlékonyságot, rugalmasságot és az ellentámadások nagy erőt igényelnek.
A gyakorlók néhány év után elképesztő dolgokat képesek véghezvinni: ugyanazzal a lábbal egy szempillantás alatt hét-nyolc különböző elemből álló rúgássorozatot kiviteleznek, és akár másfél-két méteres magasságba is könnyedén felugranak.
Az elhajlások sokszor igen mélyek és kiszámíthatatlanok; formagyakorlatai (KUEN) esztétikusak és művésziek, de technikai arzenálja meglehetősen kevés hatékony elemet tartalmaz. Talán a feltételül szabott rendkívüli testi adottságokon kívül ez is egyik oka lehet annak, hogy ez a harcművészet Délkelet-Ázsián kívül szinte egyáltalán nem ismert.
