Szegner Barnabás, a Magyar-Japán Kendo Klub versenyzője a közelmúltban Japánban, Kitamotóban járt, ahol életre szóló élményeket szerzett és örömmel osztotta meg az edzőtáborban szerzett tapasztalatait.
„Április 4-én kaptam a levelet, hogy mehetek a híres kitamotoi edzőtáborba. Történt ez aznap, amikor egy belvárosi pubban sertésbordát rágcsáltam. Azt a falatot kevésbé rágtam meg, amikor megláttam a részvételről szóló tájékoztató e-mailt.
Nem merem állítani, de úgy érzem, a tábor végeztével kijelenthetem, hogy a tervem volt a rossz és nem kellett többet készülni rá úgy volt jó, ahogy történt.
Az első érzésem az volt megérkezve Japánba, hogy a Selyemúton mentem végig, amihez nekem 8 év és 12 óra kellett. Ugyanis 8 éve kezdtem kendózni és 12 óra alatt értem oda Japánba. Sikerült megkapnom a “selyemhernyókat”, amelyeket remélem megfelelő körülmények között tudok tartani, így hosszú ideig fognak tudni élni.
Munkával hajszolt három hónap után reggel 5-kor elindultam a repülőtérre. Sok tapasztalatom nem volt a kendo felszerelés szállítása terén, de e körülményekhez képest jól sikerült a shinai check, bár a fedélzeten nem lehetett velem.
Napfelkeltekor érkeztem meg, éppen reggel 5-kor, úgyhogy Japán nekem marad a felkelő nap országának. A reptéren kértem – az AJKF által megírt útvonal javaslat alapján – útbaigazítást. Az információs pultnál a hölgy saját magával vitatkozva másik két útvonalat javasolt és kiterített egy vasút és metro térképet. Ezen be is jelölte az útvonalakat. Ez elég sokáig tartott neki. Én ugyan minden útvonallal egyetértettem, de a végén kiderült, hogy ő viszont jegyet nem fog adni. A gyorsvasút bejáratánál viszont csak egy automata pult villogott. Az állomás felügyelő volt az egyetlen, akit oda tudtam hívni hogy segítsen nyomkodni a gépüket. A bejelölt térképpel és végállomással azonnal másik útvonalat javasolt, amivel azonnal egyetértetem, csak adjon jegyet. Így jutottam be Hamatchi állomásra, ahol át kellett szállnom – az akkor már csúcsidőnek számító időszakban – a belső járatokra. Ott már nem sok segítséget kaptam, így megtanultam hogy működik a rendszer. Ueno állomáson-parkban terveztem a délelőttöt és ez jó döntés volt. Immáron magabiztosan közlekedve az Ueno állomáson, találkoztam egy vigyorgó emberrel, aki szintén shinai tokkal a hátán várakozott. Chris volt Angliából. Utána Kari Finnországból és így tovább érkeztek a nemzetközi meghívottak.
Megérkeztünk és becsekkoltunk. Japánban nagyon tisztelik a vendéget. Minden óramű pontossággal történt. Névre szóló borítékban minden szükséges információ kikészítve.
59 résztvevő 39 országból. Délután eligazítás, nyitóceremónia.
A tábort Nariaki Sato sensei vezette kendo Hanshi 8 Dan fokozattal. Segédei Shinji Funatsu kendo Kyoshi 8 Dan, Kunihide Koda kendo Kyoshi 8 Dan és Hiroaki Tanaka kendo Kyoshi 8 Dan voltak.
A többi 8 Danos mester nem volt a szakmai vezetés része, csak mutattak, kijavítottak és vívtak velünk. Ezzel semmiképpen nem szeretném megsérteni a temérdek 7 Danos vezetőt, akik szintén egész héten segítségünkre voltak.
Az első edzésen majd 1 óra keiko. Féltem, hogy nem fogok tudni koncentrálni a fáradtságtól, de megleptem magamat is és másokat is. A fejemben képződött aggodalmat – hogy ne legyek a legbénább – gyorsan, néhány pponnal sikerült eloszlatnom.Este welcome party. Leesett az állam, olyan fogadás volt. Mind a kendo szövetség részéről, mind a város részéről az összes vezető vagy ott volt, vagy táviratozott. Az ellátásról nem is beszélek. Sajnos én már állni se nagyon tudtam…
Minden nap 6:30 kor edzés, tehát 5:30 kor kelés, de mivel 4 körül kapcsolják le a klíma teljesítményét, 5 körül már ébredezik a többség. 8-ig edzés, kata gyakorlás, oktatás. Nem az alap kata, hanem a kilenc katából álló “új” kata. Reggeli után eligazítás. 9:30-tól 11:45-ig a 10 kata gyakorlása okatatással. Ebéd után éreztem úgy, hogy este van, volt két edzés és kellemesen elfáradtam. 14.00-17.00-ig suburi Funatsu (mosolygós gyilkos) sensei-vel, majd vívás. Minden nap sikerült elérnie, hogy úgy tudjunk vívni, hogy ne próbáljunk túl sok izmot használni. Pár nap után már nemcsak a víváshoz, hanem semmi máshoz nem próbáltunk izmot használni.
Vasárnap reggel elvittek minket a híres tokiói Budokan-ba, ahol gyerek verseny volt. Ez az országos dojo-k közötti verseny. Ez a 10-12 év közöttiek versenye, két napos esemény, ahol mindkét napon 2 X 2.000 gyerek versenyez, vagyis 4.000 tíz és tizenkét év közötti gyerek vívott összesen ezen a hétvégén! Fantasztikus volt látni, ahogy kétezer gyerek egyszerre melegített be. Tanaka Sensei dojoja nyerte a gyerekbajnokságot.
A többi napon teljes, folyamatos napi 8 óra edzés. A harmadik nap megdöntötte velünk Funatsu sensei a rekordot. 1.000 choyaku suburit csináltatott velünk, elég sokan feladták. Voltak egyéb kiemelkedő gyakorlataink is, így összességében mondhatom, hogy fizikailag megterhelő volt. Amit a mesterek tudásukkal, hozzáállásukkal mutattak és próbáltak átadni, az meg a fejet terhelte meg alaposan. A kata oktatás, magyarázása ismét új perspektívában világította meg a mondanivalójukat. Főleg a számomra új kilenc kata zökkentett ki és kényszerített arra, hogy még jobban figyeljek, és koncentráljak, miért újítják meg és miben más. Mivel ez kendo-oktatás, tanítás volt, ezért a küzdelemről kevésbé volt szó, inkább az alapokról, alapmozgás és azok javítása volt a céljuk. Összességében elmondhatom, a mesterek és segítőik megadták, amit lehetett, a többi rajtunk múlik.
Ez úton szeretném kifejezni köszönetemet a Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetségnek, hogy részt vehettem az eseményen, és hogy ilyen nagyszerű élményekhez és tapasztalatokhoz juthattam!”
Comments
comments
