Dr. Tállay András PhD ortopéd sebész, sportszakorvos, a Pasaréti
Sportegészségügyi Centrum munkatársa beszél a megelőzés egy speciális vállfajáról.
– Ön sportsebészként dolgozik, ugyanakkor versenyszerűen síelt, lelkes windsurf-ös és snowboard-os, így mindkél "oldalt" jól ismeri. Milyen gyakran találkozik extrémsport, illetve küzdősport sérülésekkel?
– Sajnos, elég gyakran… Ha a küzdősportokról beszélünk, akkor a klasszikus stílusok esetében látnunk kell: a kick-box, a thai-box, a judo, a birkózás sokszor megkeseríti a sportolók életét. Itt elsősorban az alsóvégtagi sérülésekre kell gondolni, amelyek a "típusos szalagsérülések" címszó alatt futnak – ezek a térdízület sérüléseit jelentik.
A küzdő- és extrémsportok esetében az elülső keresztszalag és a belső oldalszalag külön-különi, vagy éppen kombinált sérülése a leggyakoribb probléma.
Dr. Tállay András
– Mennyiben segíthet a sérülések megelőzésében a tudatos "rákészülés"? Vannak -e olyan technikák, amelyek segítségével jelentősen csökkenteni lehet a sérülések bekövetkezésének esélyét?
– Az általam képviselt proprioceptív prevenciós edzés valószínűleg nem túl sokat mondhat az első pillanatban, ám annál nagyobb jelentősséggel bír. Nyolc éven keresztül a női kézilabda válogatott orvosaként, a nemzetközi szövetség orvosbizottságának tagjaként számos szimpóziumon vettem részt. Egy ilyen konferencián egy norvég kolléganővel konzultálva – kutatási eredményeit megismerve -, azt tapasztaltuk, hogy a súlyos sérülések műtétjei utáni gyógytorna-gyakorlatokat az általános kondicionáló edzésprogramba beépítve, jelentősen csökkenthető a sérülés kialakulás esélye.
| Egy jó tanács: "Azt javaslom a kezdő sportolóknak, hogy két-három évet mindenképpen szenteljenek a megfigyelési, tanulási időszaknak, időt adva a technikák kiforrásának. így később lényegesen biztonságosabban lehet akcióba lendülni…" |
– Milyen megelőző gyakorlatokra kell gondolnunk?
– Ezek a gyakorlatok speciális erősítések, nyújtások, valamint különböző instabil felszíneken végzett egyensúlyi gyakorlatok, amelyeket különböző nehezítésekké! (pl.: labdával, csukott szemmel, egy lábon) végez el a sportoló.
A "tanítványnak" azt kell megismerni, hogy mikor, milyen szögben
dolgoznak az ízületei, a testrészek hogyan viselkednek egymással, hogyan reagálnak bizonyos szituációkra. Ha ezeket a gyakorlatokat
– leginkább a landolásokat – már extrém körülmények között is nagy biztonsággal képes végrehajtani, akkor az tapasztaljuk, hogy a sérülések száma drasztikusan lecsökken.
Például egy olyan kézilabda csapatnál, ahol korábban minden szezonban legalább két súlyos térdsérülést regisztráltak, a
program alkalmazásának következtében később erre már nem volt példa. Ez egy fantasztikus eredmény!
Sajnos, bár nagyon sok edző hallott már erről a programról, kevésbé elterjedt, pedig nem jár jelentős anyagi és időbeni ráfordítással.
– A programban való részvétel a sérülés utáni felépülést is gyorsíthatja?
– Mivel ezek a gyakorlatok jól ismertek a rehabilitációból, itt Inkább arra hívnám fel a sportolók figyelmét, hogy a minél gyorsabb és tökéletesebb felépülés érdekében érdemes olyan szakemberre bízni a sérülés "ápolását", aki szorosan együtt dolgozik a rehabilitációs szakemberrel.
Nálunk ez a típusú kooperáció sajnos Igen ritka… Kiváló műtéteket hajthatnak végre a kollégák, ha utána útjára bocsájtják a sportolót anélkül, hogy elküldenék gyógytornára, a siker könnyen elmaradhat. Fejlettebb nyugat-európai, tengerentúli országokban több sportklinika működik, és ezt a módszert szinte mindenhol használják.
Nálunk egyetlen ilyen állami intézmény van, pedig épp ezek azok a helyek, ahol ki tud alakulni egy olyan munkakapcsolat orvos és
gyógytornász között, amely a sportoló sérülés utáni biztonságos
visszatérését eredményezi.
– Jelentős külföldi tapasztalatokkal rendelkezik – több ízben is dolgozott hosszabb ideig külföldön. Mit tapasztal, a magyar sportsebészet hol helyezhető el a nemzetközi mezőnyben?
– Szerencsére sosem kellett szégyenkeznem külföldön a hazai sportsebószeti technikák miatt – sokat publikálunk, sokszor tanítunk, elismernek bennünket. Az a "szolgáltatás", amit itthon tudunk nyújtani a sportolóknak, gyakorlatilag azonos a kinti kollégák repertoárjával.
Az infrastrukturális lehetőségek terén viszont jelentős hátrányban vagyunk. Míg nekik mindenből van "öt", addig mi már az "egynek" is örülünk; amiért nekünk küzdenünk kell, ők leemelik a polcról…
– Mi jelentheti a sportsebészet jövőjét? Számolnunk kell új, eddig nem ismert trendekkel?
– Mostanában kedvelt kutatási terület az élsportolók karrierjének elején elszenvedett súlyos sérülések miatt kialakult porcfelszín-károsodások kezelése. Ezeket a problémákat jelenleg hatékonyan nem lehet kezelni, de a biotechnológiai megoldások, a szövet-tenyésztési módszerek javításával növekedési faktorokat lehetne alkalmazni, sőt génsebészeti beavatkozásokat is használhatnánk. Ez egy olyan kutatási terület, ahol a biotechnológia alkalmazását a gyakorlati életbe remekül át lehetne ültetni. A másik érdekes terület a robotok által kontrollált sebészet. Itt a különböző műtéti furatok, inplantátumok elhelyezését robot-navigációval lehetne még tovább pontosítani. Ez a koncepció még vitatott, de a kutatások több biztató eredményt produkáltak már.
Dr. Tállay András PhD
1995-től a Magyar Snowboard Válogatt, 1999-től a Magyar Női Kézilabda Válogatott, 2004-től a Magyar Sí Válogatott orvosa. 2001 – a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) Orvos Bizottságának, 2005-től az Európai Térdsebészeti Sporttraumatológiai és Artroszkópos társaság Integrációs Bizottságának tagja, titkára;
A Magyar Olimpiai Bizottság Orvosi Bizottságának tagja
A Salt Lake City, a Torinói és a Vancouver-i Olimpia, majd az Athéni és a Pekingi Nyári Olimpiai Játékok Előkészítő Bizottságának tagja, vezető orvosa.
Elsőként vezette be a gyakorlatban Magyarországon a proprioceptív prevenciós edzésprogram rendszeres használatát.
A Magyar Ortopéd, a Magyar Artroszkópos, valamint a Magyar Sportorvos Társaság tagja.
