Az SKI-Hungary, a Shotokan Karate International magyarországi szervezete szemináriummal kezdte a 2010-es évet. A meghívott szakember Yutaka Koike (5. DAN), aki jelenleg az olaszországi Triesztben oktat.
Yutaka mester pörgő, szakszerű magyarázatokra építő, az életszerű küzdelem technikáit is figyelembe vevő foglalkozásain nem unatkoztak a különböző shotokan karate szervezetekhez tartozó résztvevők.
Foglalkozott formagyakorlatok értelmezésével, hibajavítással, de nem hiányzott az önvédelem és a több támadó elleni védekezés sem.
A Szarvason tartott edzés után sikerült interjút készíteni vele.
Yutaka Koike
– Járt már korábban hazánkban?
– Igen, második alkalommal vagyok Magyarországon.
– Milyen szervező munka keretében érkezett ide?
– Évek óta Európában élek. Ausztriában és Svájcban kapcsolatba kerültem Kawasoe és Koga mesterekkel, s rajtuk keresztül ismerkedtem meg egy nemzetközi edzőtáborban Lovász György mesterrel, az SKI magyarországi vezetőjével, aki meghívott, hogy itt is tartsak edzéseket.
– Több magyarországi szervezet tagjai vettek részt a szemináriumon. Figyelembe vette ezt az edzéstervezésnél, oktatásnál?
– Láttam apróbb különbségeket, de ezek nem jelentősek, s nem jelentettek problémát. Én is több szervezettel állok kapcsolatban, sőt célom, hogy minél több szervezet tagjaival ismerkedjek meg a tudáscsere okán.
– Magas övfokozattal rendelkező, 37 éves, fiatal instruktor. Mint japán harcművésznek, mennyire problémás “európai lelkületű” európai tanítványokat oktatnia?
– Minden országban találunk saját, igen komoly múlttal rendelkező karate szervezeteket, amelyek sok, magas övfokozatú mesterrel rendelkeznek. Tíz éve érkeztem 3. danos mesterként Európába, előtte elvégeztem a JKA és a JKS instruktor képzőjét. Újoncként, nyitott fiatalként érkeztem. Ismertem több európai harcművészt, s az európaiak úgy gondolták: most esélyt adnak egy fiatal japán senseinek is. Az Ő segítségükkel ismertem meg az európai mentalitást, és én is sokkal nyitottabb lettem. Japánban a különböző szervezetek nem tartanak egymással kapcsolatot, mert önmagukban, külön-külön is nagyon erősek. De azért akad, amelyik nyitottabb; és ha megnézzük, mindig is a shotokan karate volt a legnagyobb szervezet Európában. Így van esély arra, hogy megmutassam másoknak is, mit tudok. Így kerültem Szarvasra is.
– Megbarátkozott az európai kultúrával?
– Még az instruktorképző előtt is szerettem Európában lenni. Először ugyan angol nyelvterületben – USA, Ausztrália – gondolkodtam, de adódott egy lehetőség Svájcban. Most Olaszországban élek. Kedvelem az európai kultúrát, és természetesen a japán kultúrát is, de instruktorként Európát választottam.
– A technikák egy része emlékeztet a tradicionális ju-jutsu technikákra. Tudatosan használja, tanulta, vagy ez a felfogásból adódik?
– Akkor változtak meg bennem a dolgok, amikor abbahagytam a versenyzést. Előtte csak egy versenyző voltam. A versenyben a kata erős, szép és elegáns kellett hogy legyen. A küzdelemben fontos a gyorsaság, erő, a távolságtartás és a harci szellem, a spirit.
A versenyzés után fejlődnöm kellett. A dojókban az emberek szeretnék jól érezni magukat, edzeni, és fizikálisan, mentálisan erőssé válni. Így lesznek boldogabbak. A legtöbb karatéka nem versenyez, és nem is akar foglalkozni ezzel a szegmenssel, talán csak a gyerekek. Itt is, a fekete övesek nagy része idősebb, mint én, és nem hiszem, hogy versenyezni akarnának.
Sok oktató versenycentrikusan oktat. Fizikumot fejleszt, pedig
a tanítványok heti három edzésre, ha el tudnak jönni… Én megtalálom a tradicionális karatéban azokat az érdekességeket, mint például az önvédelem. Ezért hasonlítanak bizonyos mozdulatok a tai-chira, a ju-jutsu-ra. Ha nyitott az ember, rájön, hogy ez mind egy, és amit tanul, egy körcikk az egészből. Én a BUDO-t oktatom.
