A khmer királyok hadseregének félelmetes harci stílusa csaknem kihalt a vörös khmer uralom alatt, ám mára új életre kelt, és visszadja a kambodzsai kultúra egyik legfontosabb elemét.
Bokator/boxkator, vagy labokatao egy khmer harcművészeti stílus, amely fegyveres, pusztakezes közelharc- és földharc-technikákból áll. Ez a stílus a kung-fuhoz hasonlóan állat-stílusokon alapul.
A
labokator khmer nyelven az “oroszlán módjára küzdeni” kifejezést jelenti.
A bokator az egyik legősibb kambodzsai harcművészeti stílus – csak a Mon-khmer harcművészet, a yuthakun khom előzi meg
korban.
A szájhagyomány szerint a bokator kétezer évvel ezelőtt alakult ki, amikor egy harcos pusztakézzel megölt egy oroszlánt. A következő, véres századokban az angkori hadseregnek szüksége volt egy közelharc-rendszerre a korabeli háborúkban – erre kiválóan alkalmas volt a bokator.
Az angkori katonákra kulcsszerep hárult a 800-as évektől kezdve az angkori királyok dél-kelet ázsiai dominanciájának megőrzéséért vívott háborúkban.
A következő 600 háborús év mély nyomot hagyott a khmer történelemben és a stílus fejlődésében is. A kick-boxtól eltérően – amely küzdősport – a bokator katonai stílus, amelyet a harctérre fejlesztettek.
A XX. században aztán vészes évek jöttek a rettegett harcművészetre: a Pol Pot rezsim (1975-1979) alatt a harcművészeket szisztematikusan gyilkolták, csakúgy, mint a többi művészet és kulturális érték őrzőjét, gyakorlóját.
A diktatúra tombolása alatt a kevés bokator-túlélő elbujdosott és elrejtette titkát a világ elől.
A Vörös Khmerek után a vietnámi megszállás is törvényen kívülinek minősítette a harcművészeteket, így a bokator továbbra is homályban rejtőzött.
San Kim Sean mesternek hála azonban a stílus fennmaradt, és mára újjáéledőben van. Kim mester a vörös népirtás elől az USA-ban talált menedéket, majd az '90-es évek végén visszatért Kambodzsába, és tanítani kezdte a nemzeti harcművészetet.
A bokator technikai repertoárjában könyök- és térdtechnikák széles választéka található meg csakúgy, mint a shin rúgások, a dobások és a földharc elemei.
A bokator-harcosokat mesterien képzik ki a térddel, könyökkel, lábbal, kézzel, fejjel, de akár vállal, csípővel, ujjakkal, harapással történő támadásra is.
Cél: az ellenfél, ellenség ártalmatlanná tétele, megölése.
A bokator-harcosok a mai napig a hagyományos ősi khmer ruházatot viselik, amelynek legszembeötlőbb darabja a krama (öv-kendő), valamint a kék és piros sangvar day, amely a harcos homlokát és bicepszeit díszíti.
Ezek a díszek a hiedelmek szerint a katona erejét is növelik.
A krama a harcos képzettségi szintjét mutatja: az első fokozat fehér, majd sorrendben zöld, kék, vörös, barna és végül a tíz szintű fekete következik.
Az igazi nagymesterek arany kramát viselnek, melyet nemcsak tudásuk, hanem a stílus érdekében munkásságuk eredményeként érdemelhetnek ki.
A mesterré válás igen hosszú folyamat, tekintve, hogy csupán a technikák száma 10.000-re tehető.
A harcművészet 341 különböző stílust foglal magába, amelyek a természet tanulmányozása után alakultak ki.
Saját stílust kapott a ló, a madár, a sas, de a sárkány is.
A bokatorban a puszta kézen kívül fegyvereket is alkalmaznak – botokat késeket -, ám a stílus legfélelmetesebb fegyvere maga a test.
Comments
comments