A legutóbbi világbajnokságról karatésaink három éremmel tértek haza, ez kevesek kiváltsága. A karate Magyarországon sikersportág, noha kevés pénzből gazdálkodnak. Megélni ugyan nem lehet belőle, de mindig akadnak elhivatottak. A magyar karate múltjáról, jelenéről és jövőjéről Dr. Mészáros Jánossal, a Magyar Karate Szakszövetség elnökével beszélgettünk.
– Kérem, beszéljen nekünk a magyar karate születéséről!
– Az elmúlt években ünnepeltük a magyar karate születésének harmincadik évfordulóját. 1972-ben, 73-ban, 74-ben indultak el Magyarországon a különböző stílusok, tehát nagy ünneplési időszakon vagyunk túl. A hőskorszakban persze nem a szövetségi munkáról szólt a történet, hanem az edzésekről. A legelső időszakban a karate nem volt elismert sportág Magyarországon, jóval később ismerte csak el az állam, és hivatalosan is létrejöhetett a szövetség.
Dr. Mészáros János
 |
– Miért nem ismerte el az állam?
– Ebben a kérdéskörben megelőztük a Szovjetuniót is. A karatét harcművészetként kezelték és nem örültek annak, hogy az emberek csoportosulnak, gyülekeznek egy tornateremben és ott harcolni, verekedni tanulnak. Előrelépés akkor történt, amikor az állam megértette, hogy jobb, ha tudomása van arról, hogy hol és kik gyakorolják a harcművészeteket. Az első szövetség nem is a karate szövetség volt, hanem a Magyarországi Harci Művészetek Össz-Szövetsége.
– Ami ma is létezik…
– Ma is létezik, de ez már egy új változata annak. A régi szövetségben volt a karate, a kick-boksz és más küzdősportok. A karate szövetség születése ennek az össz-szövetségnek a felbomlásával kezdődött. A jogi szabályozás változásának köszönhetően ezeknek a harcművészeteknek egy része nemcsak mint harcművészet, hanem mint sport is egyre jelentősebb szerepet töltött be. Ilyen volt a karate, a taekwon-do vagy például az aikido és a kung-fu. Ezek a sportok rendelkeztek nemzetközi elismeréssel, s így lehetővé vált, hogy létrehozzák saját országos szövetségeiket. Az igazi önállóságot az első sporttörvény hozta meg 1996-ban. Ez ugyanis kimondta, hogy ha egy sportág eleget tesz bizonyos feltételeknek, akkor az szakszövetségi és köztestületi státust kap. Ez azt jelenti, hogy e sportágak részben államigazgatási, részben sportszövetségi státusba kerültek. Ezek nagyon szigorú feltételek, de Magyarországon a karate is megfelelt nekik. A Magyar Karate Szövetség így 1996-tól a legmagasabb státusú sportszövetségek egyike.
– Ez különleges? Másutt a világon vagy Európában nem így van?
– Ez változó; minden országban más a szabályozás. Magyarországon a magas státusnak két oka van. Egyrészt az, hogy a karate nagyon nagy sportág, nem kérdés, hogy van versenyrendszerünk, hogy vannak tagjaink, szervezetünk. Másrészt az, hogy a mi világszövetségünket elismerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Szakszövetségként alanyi jogon lehetünk tagjai a Nemzeti Sportszövetségnek és kaphatunk támogatást az államtól.
– Ez milyen jellegű támogatás?
– Erkölcsi és anyagi jellegű. Működési támogatást kapunk, ezt mind a 65 szakszövetségi sportág megkapja, az olimpiai sportágak szakmai támogatást is kapnak. Ők a sporttevékenységre is kapnak támogatást, mi csak a működésre.
– Okoz ez problémát? Gondolom több pénz mindig jobb.
– Nem okoz problémát, hiszen a karate korábban semmilyen támogatást nem kapott. A működésre kapott támogatás már sokkal több, mint amit akár tíz évvel ezelőtt kaptunk. 1998 előtt kb. évi hárommillió forintot kaptunk, korábban annyit sem. Ma viszont már különböző pályázatok révén húszmilliós nagyságrendben gondolkodhatunk. Természetesen ez nem automatikus, hanem pályáznunk kell.
– Mire elég húsz millió forint?
– Nem ennyiből gazdálkodunk, hiszen vannak szponzoraink, saját bevételeink, így szerencsés esetben ez a pénz megduplázódhat. Még ez is nagyon kevés, de a korábbiakhoz viszonyítva jó a helyzet. A karate még nem tud olimpiai érmeket hozni, mert nem vagyunk benne a programban, de pont most érkeztünk haza a mexikói világbajnokságról, ahonnan három éremmel tértünk haza. S. Kovács Ádám ezüst érmes lett, Klima Zsuzsa pedig két kategóriában is bronz érmet nyert.
A magyar karate jelene: S. Kovács Ádám világbajnok
|
– Ez nemzetközi mércével hová helyezi Magyarországot?
– Ezzel Magyarország a világ élvonalába került. Hogy érthető legyen: 180 országról beszélünk, amelyik nagy karate szövetséggel rendelkezik, közülük egy világversenyen indul mintegy száz. Ebből 20-22 ország tud érmet szerezni, és maximum 6-8 ország van, amelyik egynél több érmet nyer. Csak Japán, Franciaország, az Egyesült Államok és Spanyolország szerzett nálunk több érmet, s van egy-két ország, amely hozzánk hasonlóan három éremmel lett gazdagabb. Az éremtáblázaton Magyarország jelenleg a tizenharmadik és ezzel ugyanazt a teljesítményt hozza, mint az olimpiai sportágak versenyzői.
– Mi e siker titka?
– E sikernek két oldala van. Az egyik része az, hogy 1998-tól Magyarország minden nemzetközi rendezvényen részt vesz. Ezekre mindig lelkiismeretesen felkészültünk. A másik, hogy megteremtettük versenyzőink számára a nyugodt körülményeket. Edzőink ma már látják, hogy mi a fontos a világ karate-élvonalában, mit kell tanítani. Nagy eredmény, hogy mind az európai, mind a világszövetségben van bírója Magyarországnak, míg korábban nem volt. Ez nem azt jelenti, hogy van, aki nekünk csal, hanem presztízs-értékű. A legfontosabb azonban az, hogy van néhány versenyző, akit nem pénz, hanem a személyes siker, a karate iránti elhivatottság, fanatizmus motivál. Magyarországon jelenleg három ilyen versenyző van, akik akármilyen versenyre mennek, éremmel jönnek haza. A kérdés az, hogy a helyi körülmények lehetővé teszik-e, hogy egy világbajnokságról például három éremmel jöjjenek haza. Most az a fontos, hogy a következő generációban is legyenek hasonló tehetségek.
– Ki az a három versenyző?
– A már említett S. Kovács Ádám és Klima Zsuzsa, valamint Tóth Beatrix, aki szintén nagyon tehetséges versenyző.
– S vannak fiatal tehetségek?
– Hogyne. A fiatal versenyzőink hallatlanul tehetségesek.
-Kik ők?
– A junioroké a legnehezebb korosztály. Már nem fiatalok, 18-21 évesek, de a tapasztalatuk kevés ahhoz, hogy a felnőttek mezőnyében eredményesek legyenek. A kadetteknél – 16-17 éves korosztály – vannak nagyon jó versenyzőink, mint például Baranyai Dávid.
– Könnyű utánpótlást találni?
– A karate a legnagyobb harcművészet és az egyik legnagyobb sport is. Az utánpótlást az általunk indított tanfolyamok biztosítják. Az derült ki, hogy a karate gyermek- és ifjúsági sporttá vált. 10-15 évvel ezelőtt leginkább a felnőttek, a 15 éven felüliek vettek részt benne. Ma a szülők tudják, hogy milyen értéke van a karaténak mind fizikai, mind szellemi szinten. Ezért nagyon sikeresek a tanfolyamaink. A probléma tehát nem az, hogy lesznek-e fiatal versenyzőink, hanem az, hogy hogyan tartsuk meg őket a karate számára 18 év fölött, amikor jön az egyetem, a munka, a család. A kérdés, hogy tudunk-e olyan perspektívát adni, amely a legtehetségesebbeket itt tartja. Ehhez ugyanis vállalniuk kell a napi két edzést, máskülönben esélyük sincs, hogy bejussanak a legjobbak közé.
– Ez kemény!
– Nagyon kemény. Ez azt jelenti, hogy ha valaki naponta kétszer edz, még fut mellette, akkor az egész napja a felkészülésre megy el. Emellett csak keveset lehet tanulni, csak részmunkaidőben lehet dolgozni, ennél többet nem visel el. Mi ezt amatőr körülmények között, pénz nélkül tesszük. Olyan emberekre van szükségünk, akik elhiszik, hogy karate-világbajnoknak lenni olyan erkölcsi elismerés, amely számára a csúcsot jelenti. Aki azért akar maradni, mert ebből akar megélni, azzal nem tudunk mit kezdeni. Természetesen jutalmazzuk a versenyzőinket, de nem tudjuk és nem is akarjuk azt elérni, hogy bárki is azt gondolja, hogy a karate profi sport lesz.
Klima Zsuzsa két bronzérmet szerzett Mexikóban
|
– Ezt értem, de ha valaki fiatalon kizárólag a karatéra fordítja az idejét, nem tanul, nem dolgozik, akkor miből él majd meg? A karatéból ezek szerint nem. Hatalmas erkölcsi elismerés világbajnoknak lenni, de mi lesz utána?
– Olyannal még nem találkoztam, aki ne tudott volna megélni. Ezek az emberek általában tanultak. Bármily hihetetlen, a karate mellett elvégeztek egy egyetemet, intelligensek. Emellett azáltal, hogy világbajnokok, jelentős társadalmi elismertségre tesznek szert, s ebből profitálni lehet. Akik sikeresek voltak, általában elindítanak egy-egy karate iskolát. A világbajnoki cím ilyen esetben reklámot jelenthet ahhoz, hogy ebből éljen.
– Ön hogy került kapcsolatba a karatéval?
– Magam is karatéztam; 1978-ban kezdtem Miskolcon, a shito-ryu stílusban, ma is ezt művelem. Nagymesteri fokozatom van, a stílusban az ötödik dant szereztem meg. Itt 1980 és 1985 között versenyeztem, akkor még a nagy kyokushin szervezet válogatottjának voltam tagja. De a kick-boksz válogatottnak is tagja voltam.
– Az eléggé más jellegű…
– Más jellegű, igen. Azt követően kerültem kapcsolatba a karate-do szakbizottsággal. 1992-ig voltam magyar válogatott. Annak idején számomra a karate volt a legfontosabb, napi 6-8 órát edzettem. 36 különböző érmet szereztem, összesen negyven versenyen. Versenyzői pályafutásomat követően tanítványaim voltak, akik között szintén voltak válogatott versenyzők. Ma már a tanítványaim is tanítanak. A szövetségi elnöki munkám miatt ma már nem tudok minden nap edzést tartani, de azért még lemegyek én is az edzőterembe.
Comments
comments
