Györgypál Norbert, az ATARU TAIKO együttes tagja mesélt nekünk a tradícionális japán hangszer kultúrájáról és eredetéről. A taiko dobok legutóbb a Kyokushin WT sajtótájékoztatóján kápráztatták el a közönséget. Akkor is, ahogy – mint az interjúból kiderül – legtöbbször a szellemeket idézik meg az ütős hangszerekkel.
– Honnan ered, és mi a szerepe a taiko doboknak a japán kultúrában?
– A taiko dobolás kialakulása nem köthető konkrét dátumhoz, de még a korszak behatárolása is nehézségekbe ütközik, nem is beszélve a pontos földrajzi kialakulás meghatározásáról. Annyi viszont biztos, hogy a mai modern taiko dobolás megalkotója Oguchi Daihachi volt az 1950-es években, aki tavaly hunyt el 84 évesen egy autóbalesetet következtében. Jazz-dobosként ismerte a nyugati társadalmak és kultúra által diktált íratlan 'szabályokat', amit remekül ötvözött a több száz éves múltra visszavezethető taiko dobolással. Kezdetben főként Japánban komoly felháborodást keltett, hogy ezt az ősi és nagy tiszteltnek örvendő művészeti ágat cirkusszá teszi, de a kedélyek lecsillapodását követően a műfaj népszerűsége töretlenül ívelt felfelé, mely tendencia mind a mai napig tart. Oyannyira, hogy csak Japánban több mint 10.000 csoport megalakulását eredményezte. Azonban nem csak a szigetországban, hanem szerte a világban újabb és újabb dobcsoportok alakulnak, hisz ez a lendületes, dinamizmusáról és látványos elemeiről híres műfaj sorra ejti rabul hallgatóit és muzsikusait egyaránt. 
– Hány tagból és hány fajta hangszerből áll egy taiko együttes?
– Egy-egy taiko dobcsoport átlagosan 10-15 főből áll, ám az esetek többségében a más műfajt képviselő zenekaroktól eltérően nem tartózkodik mindenki egyidejűleg a színpadon, hanem felváltva vagy épp az egyes darabokon belül váltakozva szerepelnek, melyre sok esetben szükség is van, hisz igen nagy igénybevételnek van kitéve az előadó. Az általánosan használt Bachi, mely a dobverő funkcióját látja el, akár a 4 centis átmérőt is meghaladhatja, nem beszélve 50 centis hosszáról. A képletesség kedvéért olyan ez, mintha az embernek 5 percen keresztül ütemesen kellene kalapálni, egy pillanatra sem kizökkenve az olykor igencsak gyors tempóból.
Az alkalmazott hangszereket tekintve igen széles a paletta, különösen ami a dobokat illeti, de szükség is van erre, hisz nem dallamjátszó hangszerekről van szó, így a zenei változatosság és hatáskeltés a hangerő növelésével vagy épp csökkentésével érhető el, amelyhez nagy segítséget nyújatnak a 10 centistől akár több méteres átmérőig terjedő dobok. Ezen dobok 5 fő csoportba sorolhatóak, melyek egymástól eltérő kivitelben készülnek, közös viszont, hogy kivétel nélkül ugyanolyan vastag állatbőrrel fedik őket.
– Vannak kiegészítő hangszerek is?
– Igen. Ezeket tekintve több különböző húros hangszer létezik, amelyek gitárhoz illetve citerához hasonlíthatóak, továbbá több különböző méretű cintányér és fém zajkeltő eszköz, illetve fuvolaszerű hangszer is a repertoár részét képezi. Időről-időre tűnnek fel újabb és újabb hangszerek, ám ezek kevés jelentőséggel bírnak.
– Milyen alkalmakkor szokás taiko dobokat “használni”?
Visszatekintve a múltba talán kijelenthető, hogy a taiko dobolás kezdetben még nem volt önálló művészeti ág, így nem is bírt akkora jelentőséggel, mint napjainkban, de például a tradicionális alapokon nyugvó kabuki színház előadásait színesítették ezekkel a hangszerekkel, valamint a különböző vallási szertartásokat kísérték dobszóval és tették mindezt azon meggyőződésből, hogy ezen dobokban az őseik szelleme lakozik. A feudalista Japánban élő harcosok ugyanezen megfontolásból vitték magukkal a csatákba ezeket a hangszereket.
– Miben más a taiko az egyéb ütős zenei stílusokhoz képest?
– A leglényegesebb különbség, hogy ez sokkal inkább hasonlít egy színházi előadásra, mint egy koncertre. Előre megkoreografált mozgásokkal tarkított előadás alatt a muzsikus egyben a színész szerepét is betölti, olykor viccelődve, máskor pedig mereven és szigorúan tekintve maga elé. A kötött műfaji sajátosságok ellenére egyre nagyobb szerepet kap a humor, amely nem része az ősi taiko dobolásnak, de a nyugati igényeknek megfelelően egészült ki ezzel és az improvizáció elemeivel. A másik igen lényeges különbség, hogy itt a szokványos dobverők közel háromszorosával kell eljátszani a darabokat, ami esetenként még egy egyszerűbb ritmusképlet lejátszását is megnehezítheti, így folyamatosan szűkségszerű a zenészek cserélődése a dinamikus előadást biztosítandó. Harmadsorban megemlíthető, hogy sok kiabálással tarkított egy-egy előadás, nem ritkán önálló szólamként funkcionálva és persze az is előfordul olykor, hogy a dobok szerepét hosszabb-rövidebb ideig a kiabálások veszik át.
– Hogyan jött létre az Önök együttese?
– Zenekarunk megalakulása a 2006-os évhez köthető, ám az ezt megelőző több éves időszakban is sokat próbáltunk és szerepeltünk együtt, mivel kivétel nélkül a kőszegi Budaker Gusztáv Zeneiskola ütő tanszakának diákjai voltunk, illetve vagyunk mind a mai napig. Egyénileg és csoportosan is több különböző zenei műfajban és közegben is kipróbáltuk magunkat, míg végül ráleltünk a taiko zenére, mely dinamizmusa, magával ragadó hangulata és zenei igényessége teljesen rabul ejtett minket. Talán kijelenthető, hogy legalább annyira élvezetes tud lenni ez a zene a nézők számára, mint amennyire előadóként lenyűgözi az embert, időről-időre lelve fel olyan apró részleteket, melyek valódi művészi magasságokba emelik ezt a műfajt, mely a könnyű és komolyzene elemeit is magában hordozza.
– Magyarországon milyen alkalmakkor hívják Önöket fellépni?
– Az eddigi fellépések listája rendkívül szerteágazó képet mutat, mely felkéréseknek kivétel nélkül igyekeztünk eleget tenni és ez a jövőben sem lesz másként. Célként tűztük ki magunk elé, hogy lehetőség szerint minél szélesebb körben terjesszük az általunk képviselt kultúrát, okozva ezzel örömet az erre fogékony hallgatók, befogadók számára, így 2008-ban a kisebb-nagyobb kulturális rendezvény mellett több falunapon, felvonuláson is jelen voltunk, mely koncertsorozat reményeink szerint a 2009-es évben is folytatódik majd. Külön kiemelném, hogy minden év áprilisában készülünk egy nagyszabású produkcióval, amely tavaly került első ízben megrendezésre a kőszegi Jurisics-vár Lovagtermében. Idén sem lesz ez másként, amire ezúttal is sok szeretettel várunk mindenkit.
www.ataru.mlap.hu
