Kiemelt hírek

Bor Barna: A jó ló csak a derbin fut!

2008. október 20. | szerző akadmin | Judo

Bor Barna eddig valamennyi utánpótlás korcsoportban Európa-bajnok lett, aranyat nyert ifiként, juniorként és U23-asként is. Szép reményekkel utazott a Pekingi olimpiára is, ahol nem sikerült mérkőzést nyernie és helyezetlenül zárt. Barna továbbra is a fárasztó, kemény munkában hisz.

– Hogyan értékeled ennyi idő távlatából a pekingi szereplésed?
– Most is úgy érzem, hogy nagy lehetőséget kaptam, sajnos nem sikerült élni vele – válaszolt a paksi Atomerőmű SE nehézsúlyú versenyzője. – Túlságosan nagy szemrehányást nem tehetek magamnak, mert a lehető legjobban felkészültem. Utolsóként versenyeztem a magyarok közül, ezt teherként éltem meg, a tatamin pedig egész egyszerűen nem éreztem a dzsúdót.
Végül is nagy dolognak tartom, hogy huszonegy évesen kijutottam az olimpiára, még van bennem két-három olimpia, úgyhogy a jó szereplésről sem kell lemondanom. Persze, a Pekingben történtekből mindenképpen tanulni kell.

– Milyennek találtad a sorsolásod?
– Antival igyekeztünk végigrágni, éreztem, hogy meg tudnám oldani. Azt már tudom, hogy a legjobbak közül is bárkit el tudok kapni, a pekingi sorsolásom sem tartottam megoldhatatlannak.

– Milyen taktikával indultál harcba az egyiptomi dzsúdós ellen?
– Valójában azzal, amivel szoktam, igyekeztem uralni az ellenfelet, mozgatni folyamatosan, majd az első perc puhatolózása után a magam javára fordítani a meccset. Ebből az egyiptomi ellen annyit sikerült megvalósítanom, hogy kétszer megintették. A sorsdöntő akció nem sikerült, bokából el akartam vinni, amit ő megkontrázott, én pedig már nem tudtam fordítani. Csak kerestem a dzsúdómat, nem maradtam nyugodt, kapkodtam és ennek következtében hibáztam is.

– Meglehetősen megterhelő sorozaton vagytok túl. Mennyi pihenőt kaptál az olimpia után?
– Egy hónapot pihentem a verseny után, a budapesti félmaratonnal tértem vissza. Azóta csíkszeredai színekben szerepeltem a nagyváradi román csapatbajnokságon is. A pihenő amúgy aktív volt, igyekeztem mozogni, amennyit csak lehet.

– Közben foglalkoztattak a Pekingben történtek?
– Persze. Nem sikerült könnyen feldolgozni, leginkább magamban kerestem a hibát. Tudom, hogy többre vagyok képes. Laci bácsival (Hangyási László Bor Barna edzője – a szerk.) is sokat beszélgettünk a történtekről. Arra jutottam, hogy számomra ez amolyan tanuló olimpia volt, azt kell értékelnem, hogy huszonegy évesen sikerült kijutnom rá.

– Milyen célokkal vágtál a folytatásnak?
– Ebben az évben még az U23-as Európa-bajnokságon szeretnék bizonyítani. Nem is a cím megvédése a lényeges, azt szoktam mondani, a lényeg, hogy egy jót harcoljak. Nagyon komoly riválisok várnak rám egyébként ezen a versenyen, a grúz, az orosz vagy az ukrán dzsúdós is igen erős, de mindenki kellemetlen ellenfél lehet.

Image
Bor Barna (balról a második) első U23-as Európa-bajnoki
címének megszerzése idején, Moszkvában


– Ez az utolsó éved ebben a korosztályban?
– Igen, az Európa-bajnoksággal búcsúzom, de meglehet, hogy az egész U23-as korcsoport búcsúzik, úgy hallottam, fontolóra vették a megszüntetését. Mindenesetre ez lesz az ötödik U23-as kontinensviadal, s eddig mindegyiken ott voltam, egy harmadik és egy hetedik hely mellett kétszer sikerült megnyernem.

– Mit szólt az olimpián történtekhez brazil edzőpartnered?  
– Biztatott: fel a fejjel, a londoni döntőt egymás ellen vívjuk majd! Szerinte rossz volt a sorsolásom, szerintem viszont egy olimpián nem lehet az erőviszonyokra alapozni, a legnagyobbak is stresszelnek, bárki elbukhat. Az szerepelhet jól, aki a sorsdöntő pillanatokban is meg tudja őrizni a nyugalmát. Ahogy a mondás tartja: a jó ló csak a derbin fut.

– Úgy tudom, édesapád is ott volt Pekingben.
– Számomra is óriási meglepetés volt, úgy tudtam, itthonról szurkolnak majd. Amikor a pekingi csarnokban rám kiáltott, nem akartam hinni a szememnek. A párom is úgy intézte, hogy meglepetés legyen az érkezésük, nagyon örültem nekik.

– Ők mivel biztattak?
– Nem kell ezen sokat rágódni, mert a fárasztó, kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét, egyszer az ember oda fog érni. Úgyhogy most lezárult egy fejezet, de az élet nem áll meg. Folytatjuk a munkát…

Forrás: Judoinfo.hu

Comments

comments

A hozzászólás letiltva.