Gyulán tartotta hét végi, övvizsgával egybe kötött szemináriumát az AJKA (American Japan Karate Association) magyarországi szervezete. Az alapító, sensei Sáfár László nyilatkozott ez alkalomból.
A rendezvénnyel járó összetett munka irányítója maga Sáfár László 9.DAN, a szevezet megalapítója volt. A 71 éves nagymester a rá jellemző energiával vizsgáztatta a bátor jelentkezőket, s a szigor és szakmai alaposság mellett nem hiányzott a jókedély sem. Ezek után természetes, hogy még egy hosszúra nyúlt vizsgáztatást követően is szívesen adott interjút.
– Sáfár mester négy éve járt Gyulán utoljára…
– Igen és nagyon sokat változott ez a város, csodálatos lett a központja. Az építkezések, kis presszók, kávéházak, a szökőkutak…Nagyon kellemes meglepetést jelentettek.
– A gyulai fesztiváli programok alatt viszont Sáfár mester vizsgáztatott. Kik vettek ezen részt?
– Mivel ez egy országos tábor, Nagykanizsáról, Székesfehérvárról, Gyuláról, Békéscsabáról jöttek többek között. Kyu-fokozatra is vizsgáztak, shodan, nidan és sandan mestervizsgát is
tettek. Hetvenöt százalékának sikerült, huszonöt százalékuk elbukott. Ez benne van a vizsgákban. Kata tévesztések adódtak és olyan hibák, amelyek itt nem megbocsáthatóak. Három hónap múlva pótvizsgázhatnak és javíthatnak. Mi vizsgázók ugyanis nem csak vizsgáztatunk, hanem tanítunk is, s az életben sajnos néha sikerülnek a dolgok, néha nem. Három hónapja készültünk erre a vizsgára.
– Ennek a hét végi szemináriumnak mi volt a legfontosabb szakmai feladata?
– A különböző szintű oktatókat összehívtam, és különböző módszereket néztünk meg az oktatás terén. Erőfejlesztés, időzítés,sebesség, ügyesség és kombinációs készség fejlesztése. Három csoportban, forgószínpad szerűen folyt az oktatás. Nagyon jól sikerült és mindenki élveztei! Aki elmegy innen, ezeket a módszereket tovább viszi majd. Ha csak a levegőbe ütünk, az nem elég. Nézzük a filmeket, használunk pajzsokat és pontütő kesztyűket is.
– A legutóbbi világversenyen, a WUKO Európa-bajnokságon eredményesen szerepelt a csapat. Mennyire elégedett az eredményességgel és a teljesítménnyel?
– Elégedett vagyok! Mi magyarok mentünk tizenketten, az olaszok, ukránok, románok sokkal többen voltak, mégis mi szereztünk három ezüst, öt bronz és egy aranyérmet. Emelt fővel jöhettünk haza, meglengettük a magyar zászlót a dobogón. Rétlaki Gábor mester az új válogatott edző, válogatja, edzi,felkészíti a csapatot. Kiváló munkát végzett, teljesen másképpen s eredményesen készülünk a világversenyekre.
– Rétlaki Gábor is új vezetőnek számít. Úgy tudom, az AJKA magyarországi vezetésében több változás történt, többen kiléptek innen. Milyen most az új szervezet?
– A kilépők már régi karatésnak számítottak Magyarországon és vezető pozíciót szerettek volna. Néha az öreg karatésoknak már nehéz megváltozni. Sok mesterrel dolgoztak,különböző szervezeteknél. Nem szoktak ahhoz hozzá, hogy egy emberhez kapcsolódjanak felelősséggel. Szerintem viszont a karatéban nincs demokrácia! S ebben a szervezetben én vagyok a vezető, amíg meg nem halok!
Aki nem akarja ezt a fajta fegyelmet követni, az menjen tovább! A karate kiválogatja a saját embereit. Most annyira jó az atmoszféra, barátságos, nincsennek ezek a sarokban történő beszélgetések, egymás mögött. Ezek a mesterek elmentek, s úgy, hogy néha egymást is rábeszélték a távozásra.
Amikor hazajöttem az USA-ból Magyarországra, az itteniek mondták: Sensei, maga nem ismeri még a magyarokat! Nem tudtam volna azt elképzelni, hogy a magyarok különböznek másoktól. Sajnos, Ők “bemutatkoztak” Nekem. De ez nem probléma, én haladok tovább azokkal az emberekkel, akik maradtak. Nem haladok lassabban, most is rendeztünk egy oktatói tábort Zalaszentgróton,c sak fekete öveseknek, százon felüli létszámmal, még Németországból, az USA-ból és az arab országokból is jöttek. Csodálatos volt.
Ezek a pozitív dolgok régebben nem voltak, csak mostantól! Máshol is előfordult kilépés, de nekünk nem szabad ezzel foglalkozzunk, mert szerintem a kilépők vesztettek inkább. Ide új, tudományos módszereket hoztam be Amerikából, technikai, élettani, genetikai szinten. Mi megint 21 embert képzünk alapfokon a Testnevelési Egyetemen. Az AJKA-nak Magyarországon 16 klubban 750 -800
tagja van.
-Akik itt maradtak,hogyan dolgoznak?
– Például innen, Békés megyéből Torma György, Farkas András, Andó László…- Kellemesen megleptek engem, mert azt hittem, hogy Ők is elhagynak. De Ők azt mondták: Sensei, erre mi soha nem gondoltunk, mi a karate miatt jöttünk ide, tanulni akarunk
tovább.
És nagyon komolyan dolgoznak. Torma Gyuri olyan szépen megszervezte ezt a tábort, pedig Gyula helyileg mindentől nagyon messze van. Mégis száz ember van jelen, s a fele mester, fekete öves. Ez jellemzi egyben a tábor színvonalát is.
– Sáfár mester nemrégiben kapta meg a 9 dan övfokozatot, amihez gratulálunk. Hogyan éli meg ezt a tényt? Milyen érzés ez?
– Igazából nem hasonlítom magam senkihez sem. Tudom magamról, hogy 50 éve karatézom, japán tanítókkal, kiváló harcművészekkel, és én büszke vagyok erre. Soha nem hagytam abba a karatét, állandóan dolgoztam, fejleszteni próbáltam. Annyira hiszek benne, annyira csodálatos dolog a karate-do, a harcművészet, az embereknek különböző képen segít. 
Életük minőségében, jellemfejlődésben, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.. Amikorkérdezik, hány országban tanítottam, hány új módszert dolgoztam ki, amelyekkel mások is jobban
fejlődhetnek a karate-ban,hány fekete övest vizsgáztattam az jellemez engem és erre is büszke vagyok.
Örülök, hogy méltónak tartottak a 9.DAN-ra,tisztelem a többi magas fokozatú mestert is , de dolgozom és haladok tovább a saját utamon.
