……. Hangtalanul hagynak nyomot a kutyák mancsai az ösvény keményre nyomott havában, a szántalpak egyhangú melódiájukat dúdolják, amint tovasiklanak a havon, miközben a sötét felhők között felvillanó hold sápadt fénnyel világítja meg az út két oldalán magasodó erdők komor óriásait.
A legősibb szárazföldi közlekedési eszköz, az utazás az északi vadászat elengedhetetlen kelléke, a másként megközelíthetetlen téli vadon egyetlen szállító eszköze, postajárat, sporteszköz ..egy hobbi, egy játék, egy életforma elengedhetetlen eszköze. A kutyaszán. Az évek, évszázadok és korok változnak, a világ szinte felismerhetetlenül felgyorsul (??), a célok és lehetőségek jelentősen átformálódnak mai világunkban. A kutyaszánhajtás (mushing) sem az manapság ami akár még 80-100 esztendővel ezelőtt is volt, de a modern sport (extrém sport) keretein belül markáns kapaszkodó pontot nyújt azon embereknek a világ számtalan pontján akik az elveszett és eltűnt múlt és a furcsa, néha értelmezhetetlen jövő között lavírozva szeretnének megragadni valami olyat ami összekötheti az szinte összeköthetetlent.
Nevezhetjük ezt romantikának, vagy akár még egyféle veszélykeresésnek is, hiszen a kutyaszánhajtás legextrémebb formája a hosszú távú versenyzés ( long distance mushing), még mindig rejtegethet olyan előre nem látható akadályokat, melyeket bizony csak jól felkészített kutyákkal képes a jól felkészült hajtó (musher) biztonsággal megoldani.. Számtalan ilyen megmérettetés létezik azon országokban amelyek komoly múlttal rendelkeznek a szánhúzóversenyek versenyek tekintetében.
Az egyik ilyen extrém szánhúzóverseny a – LEKKAROD – A Lekkarodot a francia Alpok meredélyein rendezik meg, minden év márciusában,. Ez egy kilenc napos verseny, három különböző helyszínen, helyszínenként három indulással. A verseny egy un. –stage –verseny, ez azt jelenti, hogy a hajtók –A –pontból indulva egy nagyjából 32-45 km-es „kört” tesznek meg és a cél szintén az –A-pontban található. Egy-egy ilyen maratonon nagyjából 1200-1800 m összintemelkedéssel lehet számolni, tehát mind a kutyák, mind pedig a musher igen kemény fizikai igénybevételnek van kitéve és bizony az oxigénhiány nem ritka vendég a versenyzők körében.
race musher
Ő Horváth János, aki úgy szokott bemutatkozni, hogy: „ 53 éves vagyok, civilben színész-humorista, író, nem civilben pedig kutyaszánhajtó ( egyébként a Magyar Kutyasport Szövetség sportigazgatója) és harcművész. És, hogy ki vagyok én ? Megmásztam a Fujit ( az egy hegy Japánban… és Badárral másztuk meg, bár eredetileg nem állt szándékunkban csak pont útban volt), uchi-deshi (azaz bentlakások tanuló) voltam … (szintén Badárral közösen) a kyokushin karate központi edzőtermében.
(Az egy olyan hely ahol sokszor megverik az embert, hogy fejlődjön a jelleme..). 1. dan fokozatom van kyokushin karate stílusban és 2.dan fokozatom Hiko Ryu Taijustu stílusban. ( Az is egy olyan dolog ami fáj..néha nekem és azon felebarátaimnak is akiket tekergetek-csavargatok. ) .Zen kolostorokban elmélkedtem a dolgok mikéntjéről. Tanultam énekelni, zongorázni. Szeretek egy gyönyörű nőt. Tanultam biológiát, kulturális antropológiát tanultam a buddhizmusról, egy kicsit tanultam japánul is. Egyszer majdnem megölt egy jávorszarvas.
Elfagyott a bal orrcimpám -50C-foknál…valahol a Yukon folyó partján. Immáron 30 esztendeje próbálom megismerni és tanulni az Észak-amerikai indiánok kultúráját és világát ( ezen belül kiemelten a keleti és nyugati és a Nagy-Tavak vidéki indián kultúrát.. Már 32 esztendeje foglalkozom kutyaszánhajtással és közben éltem Alaszkában is, hogy még jobban tudjak kutyaszánt hajtani és „megtanuljam Alaszkát”. Eddig játszottam 14 magyar nagyjátékfilmben (főszerepek, epizódszerepek), átszeltem Észak–amerikát, egészen lentről-egészen fentig, hogy megcsináljunk egy nagy televíziós road-movie-t.
Dramaturgiát csináltam játékfilmhez, forgatókönyvet írtam és írok. Létrehoztunk közösen Badárral négy könyvet… közben műfajt teremtettünk, de ez csak menet közben derült ki. És a további könyvek íródnak, Badárral is készül egy újabb közös és egyénileg is három könyvet írok jelenleg. ( Ebből az egyik indián témájú.).
Színpadon állok (egyedül, Badárral…sokakkal…)…kicsin-nagyon , játszom és beszélek…beszélek…beszélek. Hogy az emberek nevessenek…. Az egyik oldalam szívesen látja a dolgok mikéntjét utalásokon át…, hogy azt ne mondjam misztikusan. Ám a másik oldalam, a természettudományos „szakasz” soha nem bízik semmiben , mindig a valóságot keresi a látszat mögött. Azt hiszem, hogy Rilke mondta, hogy az élet az a játék amelyet el kell kezdenünk játszani, mielőtt még megtanultuk volna a szabályokat. Vajon megtanuljuk, megtanulom valaha is? És vannak –e szabályok? Nem tudom, de próbálkozom…”
Szóval a Lekkarod….330km küzdelem nagyon gyors, nagy technikás pályákon, nagyon felkészült ellenfelekkel. A hegyek csodálatosak és meredekek, a tavaszi lavinaveszély nem elhanyagolható, olyannyira nem,, hogy volt rajt melynek kezdését csúsztatni kellet ..mert közben a versenypálya egy szakasza is veszélybe került a két focipálya nagyságú és kb. húsz emelet magas csúszólavina miatt. Az Alpok gyönyörűséges játszótere a téli sportoknak, de egy olyan játszótér melynek a szabályait mindig be kell tartani, mert bizony ő maga nem mindig tartja be. A mushernek mindig és folyamatosan figyelnie kell…magára, a kutyái minden rezdülésére, a pályára, az ellenfelekre, az időjárásra.
Hogyan és miként dolgoznak a kutyák? Nem történt e sérülés, szalaghúzódás, mely egy versenykutyánál nagyon komoly problémákat okozhat. Rendben van e a kutyák talpa…(?) ..hiszen ha nincs láb, nincs kutya—tartja a régi kutyaszánhajtó mondás és ez maradéktalanul igaz. Egy hosszútávú kutyaszánhajtóverseny folyamatos testi és szellemi odafigyelést igényel. A hajtó ..azon kívül, hogy fizikálisan jól felkészült atléta…egyben személyi edző, állattenyésztő és táplálkozási szakértő, logisztikai tiszt és természetesen szerelmese annak amit csinál, szerelmese a kutyáinak, annak a máshol nem tapasztalható harmóniának ami ember és állat között létrejöhet. A Lekkarod ezt a fajta életérzést erősíti és mindazok akik elmennek, hogy végigcsinálják tudják, hogy olyan világ részesei lehetnek mely a mai világban szinte csodaszámba megy.
Horváth János végigcsinálta, a hat kutyás kategóriában 9. helyen végzett az ott induló tizenhárom versenyző közül. Saját elmondása szerint nagyon elégedett a teljesítménnyel, mert az előző őszi felkészülés szakasz a rendkívül saras , esős időjárás miatt nagyon –nagyon megnehezítette az edzéseket, de a kutyák csodálatosan dolgoztak, a csapatnak semmiféle sérülése nem történt a verseny során, tökéletes egészségi állapotban és nagyon vidáman fejezték be a versenyt.
Az sem mellékes tényező, hogy míg a legtöbb versenyző olyan szánokkal versenyzett amelyek a versenyszánoknál a „Ferrari vagy Maserati „ kategóriába tartoztak, míg Jánosnak egy nagyon jól teljesítő és stabil, ámde „Lada” szánja volt. De a „Lada „ elé is jó kutyák kellenek és a runnerekre ( azaz a futófelületre)is olyan hajtó kell aki képes felvenni a versenyt a magasabb kategóriájú technikával rendelkező versenytársakkal.
És Horváth János 2019. márciusában ismét ott szeretne lenni a francia Alpok meredélyein, hogy újra átélhesse….netán majd egy későbbi könyv formájában másokkal is megoszthassa… a hosszú távú kutyaszánversenyek örök filozófiáját …sűrítsük be az életet egy pillanatba és ez a pillanat tarthasson örökké.
