Egy bevásárlóközpont kávézójában találkoztam Szűcs Barnabással a jelenkori magyar thai-boksz egyik legnagyobb ígéretével. Találkozónk apropója egy március 29-én megrendezésre kerülő "A" kategóriás romániai thai-boksz torna, ahol a magyar színeket Barnán kívül Karacs Attila képviseli.
– Barna vagy Barnabás?
– Barnabásként anyakönyveztek, de itt Pesten mindenki Barnának szólít, ezért rád bízom a választást, manapság mindkettőre hallgatok.
– Hogy érted azt, hogy “itt Pesten”. Ezek szerint nem a fővárosban születtél…
– Nem. Erdélyi vagyok – Szatmárnémetiben láttam meg a napvilágot, és ma is ott élek. De a szívemben mindig Magyarországot tekintettem a hazámnak.
– Hol és mikor kezdtél el küzdősporttal foglalkozni? Úgy értem: azonnal a thai-boksz érdekelt, vagy kipróbáltad magad más stílusokban is?
– 2000-ben kezdtem el az edzéseket. Nálunk a thai-boksz, mint sportág, még nem kiforrott dolog, így lehetőség híján a helyi kyokushinkai klubban ismerkedtem meg a küzdősportok alapjaival, de mindig szerettem volna olyan stílusban kipróbálni magam, ahol fejre is lehet ütni.
– És akkor jött a thai-boksz…
– Ez egy érdekes történet. Elég gyorsan fejlődtem a kyo-ban, számos tornán indultam Romániában, de a kevés versenyzési lehetőség miatt 2003-ban úgy döntöttem: kipróbálom magam Magyarországon is. Az interneten kezdtem keresgélni budapesti klubokat, így találtam rá sensei Kalmár Árpádra, és így találtam rá Rehák Györgyre is. Tulajdonképpen az ölembe pottyant a thai-boksz, hiszen éppen kyo-edzésre igyekeztem, csak sajnos vagy szerencsére) elnéztem az időpontot, és véletlenül egy thai-boksz edzés kellős közepén találtam magam.
– Ezek szerint a sors akarta úgy, hogy muay thai harcos váljék belőled. Nem bántad meg?
– A kyo-t is nagyon szeretem, sok hasonlóság van a két sportág között, de úgy érzem: a thai-boksz jobban fekszik nekem. Tulajdonképpen mindig ezt kerestem. Egy véletlen folytán találtam rá, amiért hálás vagyok a sorsnak. Kis ideig párhuzamosan versenyeztem mindkét műfajban, de ma már csak a thai-bokszal foglalkozom.
– Ha jól számolom, szűk hét éve foglalkozol küzdősporttal, és máris több versenyen vettél részt, mint mások egész életükben. Hogy sikerült ilyen gyorsan “A” kategóriás versenyzővé válnod?
– Mindenekelőtt sok szorgalommal és kitartással. Minden versenyen elindultam, ahol lehetőségem nyílt rá, így viszonylag gyorsan fejlődtem.
– Hogyan készülsz fel a mérkőzéseidre?
– Nem könnyű a helyzet. Amikor tudok, Magyarországra jövök. Természetesen Rehák György segít a felkészülésben, sokat tanulok tőle. Általában havonta egy-két alkalommal jutok el Budapestre a Re-Gym-be, akkor annyit dolgozunk együtt amennyit csak lehet. Majd Gyuri elmondja, hogy otthon milyen technikák tanulására fektessek nagyobb hangsúlyt. Szerencsére Szatmárnémetiben van egy kis termünk, ahol pár sráccal tudok gyakorolni. Egyébként tavaly sajnos nem sikerült annyit edzenem Budapesten, mint szerettük volna, de idén úgy néz ki, több lehetőségünk lesz.
– Számos nagynevű ellenfeled volt már a szorítóban. A közelmúltban az Eurosporton is közvetített mérkőzésen a román bajnokot, Florin Vintillát győzted le pontozással “hazai” közönség előtt. Gondolom ezután megnőtt utánad az érdeklődés…
– Igen, mindenképpen. Az a mérkőzés fordulópontot jelentett pályafutásomban, valószínűleg annak a győzelemnek köszönhettem, hogy mostanában olyan gálákon küzdhetek, ahol Albert Kraus, Alviar Lima vagy Karacs Attila is fellép.
– Sőt! Legutóbb a Klash Gálán Williem Diender ellen küzdöttél, akinek neve igencsak jól cseng a nemzetközi thai-boksz berkeiben.
– Eredetileg nem Diender lett volna az ellenfelem, hanem egy “kisebb” név, Oli Koch, de a mérkőzés előtt két héttel kaptuk az információt, hogy Koch nem tud kiállni, így került képbe Diender.
Koch és Diender ugyanazt a holland iskolát képviseli. Ami azt jelenti, hogy dinamikusak és pontosak kézzel, bár utóbbinak a lábtechnikája is erős és képzett. Diender egy magasabb szint, de a felkészülésem jól sikerült, a súlyomat (72,5 kg) viszonylag könnyedén hoztam, így felkészülten vártam a találkozót.
– Volt hiányérzeted az elbukott összecsapás után?
– Tulajdonképpen nem. Igaz a mérkőzést szoros pontozás után elveszítettem, de azt hiszem kihoztam magamból a maximumot, és ezen főleg ez az, ami számít. Az első két menet úgy gondolom az enyém volt. A másodikban – ha kicsit pontosabb vagyok – talán ki is ütöm, de a harmadikban Diender újítani tudott, és rutinjának köszönhetően a maga javára tudta fordítani a meccset.
– Milyen volt a mérkőzés visszhangja?
– A mérkőzés után Peter Aerts külön gratulált a teljesítményemért, és azt mondta: ha nincs a harmadik menet, akkor valószínűleg én nyerem a találkozót.
– Megítélésed szerint, mi az erősséged és mi az, amiben fejlődnöd kell?
– Eddig általában a láb- és térdtechnikákat részesítettem előnyben, de a mostani felkészülésem során sokat foglalkoztunk a kezemmel is. Főleg a balegyeneseim kivitelezésén próbáltunk csiszolni, nehogy egy keresztbeveréssel meglepjenek.
– A mostani megmérettetésed Kézdivásárhelyen lesz. Tiétek lesz a főmeccs?
– Nem. Valószínűleg az utolsó előtti pár leszünk, közvetlenül a főmérkőzés előtt. Azt a találkozót Karacs Attila fogja vívni, úgy tudom egy román srác ellen.
– Karacs a jelenlegi magyar mezőny legmagasabban rangsorolt és legképzettebb nehézsúlyú versenyzője. Most szerepelsz vele először egy gálán?
– Nem. Tavaly már szerepeltünk egy rendezvényen, szintén Romániában. Akkor én nyertem, remélem most is szerencsét hozunk egymásnak.
