Somrak Khamsing (vagy Somluck Kamsing, magyar átiratban Szomrak Khamszing) a legnépszerűbb thai bunyósok egyike. Amikor őt nézi az ember, olyan, mintha egy-egy villanásra visszazuhannánk az időben, mert előszeretettel használja a ringben a tekercsekről ránk maradt, ősi muay boran technikákat.
Ugyanakkor 1996-ban olimpiai aranyérmert nyert ökölvívásban. Az elődöntőben a számunkra sem ismeretlen Pablo Chacónt (igen, ő vette el Kokótól a világbajnoki címet Budapesten) verte, a döntőben pedig a bolgár Szerafim Todorovot győzte le. Szóval nem Conor McGregor az első harcművész, aki ökölvívó szabályok szerint lép ringbe jól képzett ökölvívóval szemben. Ami Somrak Khamsingnak sikerült, a ketrecharc fenegyerekének is összejöhet.
A muay boran az Ong Bak című filmmel robbant be a köztudatba. Tony Jaanek köszönhetően kellően látványos, sokszor akrobatikus, ám végtelenül letisztult, hatékony harcművészetet ismerhetett meg a világ. Ráadásul a film rendesen rájátszott a romlatlan, ősi, misztikus tudás mítoszára. Persze az emberben mindig ott motoszkált a kisördög: működhet-e mindez élesben?
Somrak Khamsing hihetetlen virtuozitással mozog a ringben. Lenyűgöző az a könnyedség, ahogyan kifolynak belőle a könyéktechnikák, és nem csupán a muay thai versenyeken megszokott ütések, hanem azok az elemek is, amik rendszeresen visszaköszönnek az akciófilmekben, de senki se hinné, hogy el lehet sütni éles küzdelemben. És mégis…
Persze a csillogó technika önmagában semmit sem ér, ha a versenyzőkből hiányzik a gyilkos ösztön, egy idő után unalmassá válik a bunyó. Somrak Khamsing viszont láthatóan szeret verekedni. Ez teszi végtelenül egyedivé a stílusát, illetve az folyékonyság, ahogy a tradicionális technikákból vált a nyugati ökölvívásra, és vissza.
Nem kérdés, hogy miért akkora sztár odahaza. Ő szerezte Thaiföld első olimpiai aranyérmét ökölvívásban, odatéve a muay thait helyüket más versenyrendszerben is megálló küzdősportok közé. Remek állóharcos, akinek az eszköztárában ugyanúgy szerepel a látványos védekezés, mint a lerohanó támadás, ha kell tartja a távolságot, de otthon van a belharcban is, nem idegenek tőle a földrevitelek, és ha tiszta a célpont, a lába is elsül. Igazából a kotrabokszban a legjobb, ám bármikor benne van a pakliban, hogy padlóra küldi az ellenfelet. És persze leginkább azért szeretjük, mert sikeresen ötvözte az ősi muay boran technikákat a modern nyugati ökölvívással, megmutatva, hogy a bunyóban nem a tradíció vagy a modern edzésmódszer számít, hanem csak az, hogy az adott pillanatban, a velünk szemben álló ellenfélnek eladható-e amit az ember csinál, vagy sem.
Forrás: Szabados Tamás, http://napimaflas.blog.hu
