A mozgás ritmusa a formagyakorlatok bemutatása és a küzdelem esetén is egyaránt fontos tényező. Phillip Starr írása bevezet minket az ÜTEM világának rejtelmeibe.
A legtöbb sportágban, de akár az élet civil területein is fontos szerepet tölt be a ritmus. Mindannyian tudjuk a harcművészetekben fokozottan hangsúlyos a ritmika jelenléte.
A küzdelemben és a formagyakorlatokban egyaránt a
dinamika a mozgatórúgó.
A ritmika tudatos, vagy ösztönös használata azonban nem magától értetődő. Ez pedig akár a győzelem-vereség kérdését is eldöntheti. Érdemes tehát már a felkészülés alkalmával fokozott figyelmet fordítani a témának.
Gyakori hiba, ha mozgásunk ritmusát az ellenfelünk mozgásának ritmusához igazítjuk – ugyanúgy, mint a táncban.
Ez a természetes emberi cselekvés valós küzdelemben, vagy gyakorlásnál egyaránt megjelenik. Nem szabad hagynunk magunkat beleesni az önkéntelen ritmus-, időzítés- és mozgáskövetés csapdájába, hiszen ekkor ellenfelünkkel egy dimenzióba kerülünk.
Ez súlyos hiba lehet, különösen akkor, ha ellenfelünk elég “éles” ahhoz, hogy kiszúrja ezt. A ritmusok összehangolásával kapcsolatban nem árt valamit észben tartani: aki kontrollálja az akciók közti időintervallumokat, az kontrollálja a küzdelmet! És valószínűleg a fight végkimenetelét is…
Térjünk vissza a tánc és a küzdelem közti szoros rokonságra! Ahogy a dallam megszólal, az ütem beindul a tánclépéseink, a mozgásunk azzal összhangban folynak.
Ettől az ösztönös cselekvéstől nem könnyű függetleníteni magunk. Más a helyzet azonban a tradícionális kínai vagy japán zene esetében, amelyek – a nyugati zenével ellentétben – nem feltétlenül épülnek a “megszokott”
négyütemes ritmusra.
A toló-kéz technikánál – ahol a felek oly közel helyezkednek el egymáshoz, hogy szinte csak érzik ellenfelük mozgását – például fokozott jelentősége van a ritmusnak.
A tapasztalt mesterek is könnyen beleshetnek abba a hibába, hogy szinkronizálják mozgásukat az ellenfélével. A stílus elsajátításának kezdetén persze ez segítséget jelent, ám később a továbblépéshez ki kell törni a csapdából!
Ha ezt mégsem tesszük meg, akkor következetesen igazodni fogunk ellenfelünk mozgásritmusához – gyakorlatilag táncolni tanulunk.
Azonban akkor is problémák adódhatnak, amikor az ellenfél át akarja venni az irányítást. Ha hirtelen ritmust vált – ezt úgy hívják: “megtöri valaki ritmusát” – abban a pillanatban védtelenné válunk, és minden támadás fokozottan veszélyessé válik számunkra.
Ez a csapda általában a katák gyakorlásával még inkább felerősödik. Meg kell értenünk: a formagyakorlatok ismétlése nagyon hasznos, de csak, ha megfelelően végezzük…
Ha figyelmesen megnézünk a kata-gyakorlókat, észrevehetjük, hogy legtöbbször három-, négyütemes ritmust alkalmaznak.
Kezdetben érdemes követni a hagyományos, jól bevált ritmust. Később azonban, amikor a kata már tökéletesen rögzült és a mozgásokat tökéletesen tudjuk kivitelezni fontos, hogy magunkévá tegyük a mozgásanyag ritmusát!
Minden katának megvan a saját ritmikája, amely időnként változhat. A teljes katát soha, de soha nem szabad ugyanabban a monoton ritmusban végrehajtani! Az ütem a mozgásanyag bizonyos pontjain változhat – attól függően, hogy éppen mit csinálunk a “képzeletbeli ellenféllel”.
Ez az újabb kelepce – vagyis hogy a teljes katát ugyanabban a ritmusban hajtjuk végre – ékes példaként jelenik meg a Taiji chuan, Baguazhang és a Xingyichuan neija nevű részében.
A Taiji-formagyakorlatban megfigyelhető, hogy a ritmus szinte egyáltalán nem változik. Ez bizonyára nagyszerű dolog azoknak, akik a stílust csupán kondícionáló céllal gyakorolják, ám nagy hátrány a harcművészeknek.
Ha ez utóbbi csoporthoz tartozunk megoldást jelenthet az, ha próbáljuk a formagyakorlatot küzdő sebességen végezni!
Meglepő dolgokat fogunk tapasztalni.
A formagyakorlat-alkalmazás általában véve tehát felerősíti, amit a toló-kéznél és a szabad küzdelemnél egyaránt tapasztalhatunk – a ritmika jelentőségét.
Fontos, hogy kitörjünk ebből a saját magunk által kreált sablonból, és megtanuljuk, hogyan változtassuk (törjük) meg a ritmust.
Nem szabad saját ritmusunkat az ellenfelünkéhez igazítani!
Figyeljük magunkat és ritmikánkat, hiszen hajlamosak vagyunk visszatérni a kezdetekben alkalmazott mono-ritmikához.
Rendszeres gyakorlással egyre inkább képesek leszünk kontrollálni önmagunkat, és tánc helyett annak szellemében mozogni, amit éppen végre akarunk hajtani.
Forrás: Martialedge.co.uk
