Makay Miklós (1.dan) beszámolója a stílus őshazájában szerzett élményeiről és Sensei Hartyányi Attila danvizsgájáról.
Japán. Már az ország nevének kiejtése is különös élményt nyújt. Múlt és jelen utánozhatatlan egyvelege fogadja az ideutazókat. A karate szülőhazájaként számon tartott ország sok harcművészetet gyakorló számára vágyott úticél.
Ki ne álmodott volna karatésként arról, hogy abban a Honbuban edz, ahonnan a stílus származik?
Az ashihara karate központja Shikoku szigetén, Matsuyama városában található. Itt él és dolgozik a stílus alapítójának fia, Kancho Hidenori Ashihara.
Az ő meghívására érkezett Japánban Sensei Hartyányi Attila, a magyarországi ashihara karate vezetője és én, a Sensei tanítványa, Sempai Makay Miklós.
A tíznapos ott-tartózkodásunk alatt számos edzésen vettünk részt. Felemelő érzés volt abban az edzőteremben edzeni, ahol a stílusalapító, Kancho Hideyuki Ashihara kifejlesztete, és tanította az ashihara karatét. 
Sensei Hartyányi Attila 3 Dan, Kancho Hidenori Ashihara, Makay Miklós 1 Dan
A szakmai munka csúcspontja Sensei Hartyányi Attila vizsgája volt, amikor megszerezte a 3. dant.
Kancho előtt vizsgázni már önmagában is nagy kihívás, de a magasszintű technikai és küzdőkombinációk végrehajtása még nehezebbé tette azt. A 2007-ben elért világbajnoki aranyérem után Sensei ennek a kihívásnak is maximálisan megfelelt, így Kancho a vizsga végén a 3. danosok között üdvözölte.
Sensei Hartyányi Attila a danvizsga után
Amint már 2005-ben, Kancho magyarországi látogatásakor is tapasztalhattuk: az edzéseken nagy hangsúlyt fektetnek a kőkemény utcai harcos technikák gyakorlására. Az időzítés, a ritmusérzék, az erő helyes összpontosítása fontos feladat a tanulók számára.
A nagy meleg és magas páratartalom megviseli az embert, ennek ellenére az edzéseken maximális fegyelem uralkodik. Már az utazás során is tapasztalhattuk a legendás japán udvariasságot, és ezt a Honbuban is tovább erősítették.
Első magyarországi ashiharásokként megragadtunk az alkalmat, hogy bemutassuk technikáinkat, katáinkat, kombinációinkat. A látottakkal elégedettek voltak, a fejlődésünket tanácsokkal segítették.
A Matsuyama kastély
Shikoku – a főszigettől távolabb – megőrzött valamit az ősi Japán hangulatából. Vendéglátóink számos programmal tették emlékezetessé ott-tartózkodásunkat.
A kevés fennmaradó szabadidőt igyekeztük kihasználni, hogy minél többet lássunk a Felkelő Nap Országából. Láttuk a Matsuyama kastélyt, elámulva jártuk be Uchiko város régi utcáit, ahol a tolóajtók mögött csodás japán kertek tárultak szemünk elé.
Jártunk Kabuki színházban, a 88 templomból álló zarándokút első templománál, és megmártóztunk Dogó Onsen háromezer éves fürdőiben.
A Dogo Onsen
Mind szakmailag, mind lelkileg feltöltődve indultunk haza. Az ott tanultakat már a csopaki ashihara edzőtáborban osztottuk meg a magyar tanítványokkal.
